CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 19., péntek, Emma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Inter arma silent musae

Fegyverek közt hallgatnak a múzsák.
Az első fegyver eldördült már, éspedig egy bizonyos "kultúrkör" képviseletében, most pedig arra várunk, hogy a fejlett Nyugat kultúrája feleletet adjon.
Félelmem talán nem alaptalan: jobban sikerül-e a felelet - akárhogyan kerülgetjük is a dolgot, mint macska a forró kását - a globalizáció,a demokrácia, a fejlett országokhoz csatolható Európa... mondjuk ki végre: a keresztény kultúrkör részéről, mint a kezdeményező félé?
A dolgok lényeges, színfalak mögött játszódó részéből kirekesztettünk, persze jól megindokolt védelmi szempontok alapján. Annyit és úgy kapunk, amit és ahogyan a médián keresztül nekünk tálalnak. Olvasni mögötte pedig - minden szakértői segítség mellett is - nem lehet, mert a játszma sokesélyes.
A kultúrkör fogalma ugyanis egy nagyon rugalmasan kezelhető valami. Beletartoznak adott esetben imaszőnyegek és szélsőségek, nagy nyilvánosság előtt elmondott imák és kommandók, a pusztítás legújabb vívmányai és segély-milliárdok.
Nagyon kívül érzem magam, és nemcsak abban a tekintetben vagyok kiszolgáltatott, hogy vajon nem én leszek-e a következő vétlen célpontja bármely manővernek, de abban is, hogy mit tesznek az én nevemben. Mert a másik oldal is hajlamos az általánosításra.
A múzsák félénken hallgatnak: már csend van, a halottak csendje. Az élet is megtorpan az ütközőzónák határain.
A kör pedig itt bezárul, s mint a 22-es csapdája, ott mered előttem az áthághatatlan kompromisszum, amiben én is választója vagyok annak, aki a nevemben is cselekedni fog, akivel engem is azonosítanak, bármennyire is másképpen képzelném adott esetben a dolgot.

Miközben minden emberi-szellemi veszteséget a magaménak is érzek, és megértem a legvadabb indulatokat, melyek esetleg engem is vezethetnének, én is mástól várom a példát.
Szorítok, hogy ne legyen több ilyen, hogy meg lehessen előzni, hogy ne őrültek kezdeményezhessenek abban a világban, ahol mindenki szóban a békére, az egyezségre, a közösségre törekszik, mégis többet gyilkolnak, mint mentenek, többet vesztenek rendre, mint amit nyernek..
- DI -



2001. szeptember 12., szerda 21:58


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület