CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 18., szombat, Erik, Alexandra napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Concerto  

125 éve írták...


125 éve írták...



1873-ban jelent meg az alábbi kritika Liszt Mefiszto keringôjérôl Eduard Hanslick tollából a "Hangversenyek, zeneszerzôk, virtuózok című művében.
Eduard Hanslick 1825-1904 között élt, az elsô hivatásos zenekritikus, zeneesztéta. Apai ágon németajkú katolikus családból származott, a mai Csehország területén , Rakonitz (Rakovnik) közelében birtokoltak és műveltek egy földterületet. Apja a prágai gimnáziumban, majd egyetemen tanult, zenetanítással és könyvtári munkával kereste meg megélhetését, amikor egy jelentôsebb összeget nyert a lottón, s így feleségül vehette egyik zongoratanítványát, egy zsidó bankár leányát. A fiatal Hanslick atyjától a könyvek és a zene szeretetét, anyjától a francia nyelvet és a színház iránti rajongást tanulta meg. Zongorastúdiuma mellett jogot hallgatott a prágai egyetemen, itt találkozott Zimmermann filozófussal és a zenetörténész Ambrossal. Zongoraművészként nem számíthatott fényes karrierre, ezért inkább a publicisztikával foglalkozott...
Zenekritikai és biográfiai írásai egy fél évszázadot ölelnek fel, éles ítéleteivel és gördülékeny stílusával a mai napig megállja a helyét. Wagnert, Lisztet és követôiket azonban valami módon nem szívlelhette...


... a leány hajfürtjei himbálóznak, mint " a kéjgyönyör gyors vészharangja", Mefiszto a vonóját lendíti, Faust pedig "bájos barna leánykáját" röpíti - micsoda ellenállhatatlan feladat ez a Liszt-Wagner-iskola erotikus flagelláns zenéje számára! Liszt egész zenekari művel illusztrálja Lenau "Falusi csapszékét"; ezt mindjárt olyan ördögi disszonanciákkal kezdi, hogy a hallgatónak lúdbôrös lesz a háta, és a foga is megfájdul bele. (A basszusok 24 taktuson át az "e-h" üres kvintet játszák, amely fölött elôbb a fis-cis, majd két - h-fis és d-a - kvint szólal meg és végül a legélesebb sforzandóban ismételten a szörnyű e-h-fis-d-a-e kvintépítmény tornyosul fel!) Liszt a zene természeti törvényeit egyszerűen fejtetôre állítja és miután képtelen saját eszközeivel szépet alkotni, szándékosan csúfságokat gondol ki.
A darab egész folyamán sokkal inkább a hegedűs sátáni természete, mintsem annak Lenau által kifejezett érzékeket elandalító, szíveket mámorba ejtô jellege jut kifejezésre; csak közvetlenül a darab vége felé lep meg bennünket egy hosszú, epekedô fuvolatrilla és a hárfahúrok értelmetlen szaggatása, amely magával a zeneművel nem magyarázható, hanem csupán a költemény félreérthetetlen befejezésével indokolható. Liszt Mefiszto-keringôjét már korábban is hallottuk zongoravirtuózok szörnyűségként ható elôadásában és szívesen bevalljuk, hogy ebben a pikáns hangszerelésben hasonlíthatatlanul jobban hangzik.
Amíg ugyanis az impotens szerelmi ôrjöngés zongorakivonatban még csak nem is szórakoztató, addig itt a zenekarban lassanként legalábbis szaarvakat, lófarkot és lópatát növeszt. Ez nagyon mulatságos, mert egyidejűleg sok Meyerbeerre, Berliozra, Melndelssohnra és Weberre utaló remineszcencia serkenti kellemesen a hallgató emlékezôtehetségét.

(Ormay Imre: Megbukott zenekritikák Második, bôvített kiadás, Zeneműkiadó Budapest1963)

Concerto



1998. november 16., hétfő 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület