Mi marad a státustörvényből?

    Sűrű és ellentmondásoktól terhes román-magyar, illetve magyar-román diplomácia zajlik a státustörvény alkalmazásáról.
RMDSZ-politikusokat kérdeztünk arról: Mi marad/maradhat ebből, az egyesek szerint amúgy sem túl sokat ígérő státustörvényből egy ilyen hosszadalmas alkudozás után?
A politikában mindig az történik, aminek történnie kell

Tokay György: - Tipikus példája annak az esetnek, amikor két érdekelt fél egy harmadikról alkudozik. A harmadik mi vagyunk, a magyar és a román kormány alkudozik a státustörvény alkalmazásáról. Ha ez a vita, megbeszélés kellő időben, azaz korábban lezajlik, biztosra veszem, hogy értelmesebb megoldás születik, mint most, amikor mind a két fél tulajdonképpen arra várt, hogy az európai nagybácsi vajon mit is fog erről a kérdésről mondani. Implicite el kell hinnünk azt, hogy a holland képviselő, illetve a velencei munkabizottság többet tud a kelet-közép- európai kisebbségekről, vagy a magyarságról, mint amit mi tudunk. Ez önmagában is abszurdum. Mindkét fél, különösen a román fél, azzal van elfoglalva, hogy nem egészen pontosan ismert okok miatt támadja a státustörvényt. A magyar fél még megadta ezt a lehetőséget, mert nem biztosított kellő teret a konzultációknak. Mi lesz ebből a dologból? A politikából az a legunalmasabb, hogy mindig az történik, aminek történnie kell. Most pedig az fog történni, hogy ha a felek többé-kevésbé racionálisan járnak el, akkor kompromisszumos megoldást találnak. Hogy ez milyen lesz, arról lehet vitatkozni.
Én úgy gondolom, a törvénynek nem annyira a gazdasági vonatkozásai a fontosak. És ebből a szempontból én a státustörvényt értékelni tudom. A törvénynek az a lényege, s számomra az a legfontosabb eredménye, hogy a kisebbségi sorsban élő magyarok számára félreérthetetlen jelét adta annak, hogy a magyar állam, a magyar kormány komolyan veszi alkotmányos kötelességét. Az alkotmányos kötelessége pedig az, hogy a határon túl élő magyarsággal törődjön. Erre a törődésre szükségünk van, erre a törődésre számítunk, s a törődés minden jele megerősít bennünket abban, amik vagyunk. Hogy gyakorlatilag ez egy újabb munkavállalási engedélyben fog megnyilvánulni, vagy pedig egy kedvezményes utazásban, ez nem annyira fontos. Azt hiszem, Churchill mondta, hogy a politikusok megtalálják a racionális megoldást, miután minden más utat kipróbáltak. Mi egyelőre ott tartunk, hogy minden más utat kipróbálunk. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb rájövünk a
racionális megoldásra.

A lényege marad

Kónya Hamar Sándor: - A lényege marad. Az ugyanis, hogy egy kulturális, lelki közösségnek szüksége van nemzeti közösség szintjén, hogy jogi közösséggé is váljon. Tehát ha törvényesíteni kell egy létező valóságot, s itt a valóság az, hogy létezik ez a nemzet, akkor ennek a lényege marad. Ezért van csak politikai kifogása a Nastase-kormánynak. Nagyon jól látják, tudják, hogy mitől tartanak. A magyar nemzet mint jogi közösség, ezt akarják megakadályozni. A többi vonatkozásban viszont másként fogalmaznék. Szintén egy román politikus mondta: nem az ellen kell tiltakozni, aki jogokat biztosít és tisztel, hanem aki jogokat sért, s igyekszik mindent a betarthatatlan ígéretek szintjén tartani. Azt hiszem, ez a lényeg megfogalmazódott. Persze az európai precedenseket is figyelembe kellett volna venni, akkor is, ha román szinten döntenek erről a dologról, akkor is, ha magyar döntés történik, akkor is, ha európai vitára kerül sor. Tudomásom szerint sokkal komolyabb, áthatóbb, jogi értelemben szinte állampolgársággal egyenlő státust teremt a készülő lengyel törvény, s a készülő ukrán törvény is. Véleményem szerint a magyar kormánynak ezt a nemzetegyesítő gesztusát csak a román kormány kifogásolta, s időnként eléggé felemás módon a szlovák kormány. De sem a szerb, sem az ukrán kormány, amitől a leginkább tartani lehetett, nem kifogásolta. Sőt, vállalták az együttműködést az alkalmazásában. Mi több, ha a szerb kormánynak sikerül megvalósítani azt az alkotmánymódosítást, amely szavatolja, moldvai példára, mind a területi autonómiát, mind a kettős állampolgárság lehetőségét, akkor azt hiszem, egyértelműen olyan precedens születik, hogy a román félnek egyetlen választása marad: újra visszavonulni, és bevallani eddig bevallatlan szándékát.

Nem tartjuk kardinális kérdésnek

Katona Ádám: - 1995 januárjától követeli az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja, a kettős állampolgárság bevezetését. Alanyi jogon kettős állampolgárságot minden határon túli magyarnak, a nyugati magyaroknak csakúgy, mint a délvidékieknek, erdélyieknek. A státustörvény ebben a vonatkozásban az első és rendkívül
fontos lépés, amely mintegy alapköve kell legyen, a mi igényeink szerint, egy olyan épületnek, amelynek a záróköve nagyon-nagyon későre kerül a helyére. Mi ezt a lépést a nemzeti erők győzelmének tartjuk az anyaországban, hiszen tapasztalhattuk, hogy mily hosszas vita, milyen hosszas ellenkezés előzte meg a nemzeti kormánynak ezt a kezdeményezését, ennek a kezdeményezésnek a megszavazását. Igen nagy öröm számunkra, hogy a magyar nemzet egésze, a politikai erők is elfogadták. Nem tartjuk kevésnek. Rendkívül fontosnak tartjuk, de csak az első lépésnek, amelyet még sok más lépés kell kövessen.
A lényeg tehát az, hogy a román-magyar alkudozások közepette, a magyar fél, reményünk szerint, ezt a nézetet vallja. Nem egy lezárt folyamatról való alkudozásnak tekinti a jelenlegi tárgyalásokat, hanem az első lépés megvédésének. Hogy első lépésként egy tárgyalási folyamatban az európai normák szerint mi marad meg és mi nem, az szerintem másodlagos.
Az az alapvető kérdés, hogy különösen a dél-erdélyi, a mezőségi és a moldvai magyarság, tehát az elcsángósodott, szórványban élő magyarság, öntudatra ébredjen, s az első periódusban, már csak az előnyök miatt is, merje vállalni a magyarságát, amely nyolcvan év óta, a szórványban csak hátrányt jelentett a magyaroknak. Tehát mi nem tartjuk kardinális
kérdésnek, hogy az első lépésben mi történt, mit sikerült elérni, és mit nem. Azt tartjuk kardinális kérdésnek, hogy ez egy folyamat első szakasza legyen és nem egy lezárt folyamat.

Ügyesen kell élnünk vele

Toró T. Tibor: - Én nagyon remélem, hogy a státustörvényt olyan formában fogják végrehajtani, ahogy azt a jogalkotó megálmodta, létrehozta és megszavazta. Annál is inkább, mivel a státustörvény kialakításánál az RMDSZ képviselői mind a bizottságokban, mind pedig a Magyar Állandó Értekezlet plénumában ott voltak, s hozzátették, ami a közösségünk véleménye volt. Egy kicsit furcsállom és ellentmondásosnak tartom azt, hogy most, amikor gyakorlatba kellene ültetni ezt a kerettörvényt, amelyet a következő években kell majd kitölteni konkrétumokkal, itt nem tartják fontosnak, arról beszélni, hogyan fogjuk
végrehajtani. Hiszen ez a végrehajtás a mi ügyünk, az erdélyi magyar közösség ügye.
Valójában nincs szükségünk semmilyen román hatóságnak az engedélyére vagy segítségére, maximum a jóindulatára lehetne szükségünk: hagyjanak békén bennünket, hajtsuk végre ezt a törvényt.
Egyrészt a törvény meg van szavazva, ezen változtatni nem lehet. A két kormány, illetve az RMDSZ és a román kormány közötti tárgyalásokból esetleg a végrehajtási rendelkezésekben lehet valamilyen kis mozgástérben, kis változtatásokat hozni, de lényegileg a törvényen változtatni nem lehet. Nagyon remélem, hogy nem lehet különben, mert ez a törvény a mi közösségünk érdekeit szolgálja. Én úgy látom, hogy az elmúlt sok-sok évtizednek az egyik legfontosabb törvényhozási aktusa, amely végre ad egy olyan perspektívát, hogy ha ügyesen élünk az eszközzel, amit ez a törvény a kezünkbe ad, akkor lelassíthatjuk, megállíthatjuk, esetleg meg is fordíthatjuk azt az asszimilációs folyamatot, aminek ki vagyunk téve, most már nyolc évtizede.

Hogy mi marad belőle, nem tudom

Csiha Tamás: - Ezt így most nagyon nehéz megfogalmazni, vagy megjósolni, hogy mi marad nekünk belőle, ugyanis nem rajtunk áll vagy bukik, hanem végül is a két kormányon. Az egyik az, hogy milyen végleges formát és alkalmazási módot kap magyar részről, és mi az, amibe a román fél beleegyezik, elfogad, és ha úgy tetszik, megenged. Mert vannak dolgok, amik attól is függnek, hogy Románia mennyire tartja ezt a belügyeibe való beavatkozásnak és mennyire huny szemet, még ha nem is tetszik. Tehát, jóslatokba bocsátkozni most, hogy mi marad belőle, azt nem tudom. A személyes véleményem viszont az, hogy a státustörvény körüli egész ügy túlságosan felfújt és fölösleges, mert az egész státustörvény nem egy olyan érdemileg lényeges dolog. Erkölcsileg nagyon fontos, de az erkölcsi értéke sokkal nagyobb és gazdagabb, mint a valós tartalma.
Ürügy a kormánynak, hogy ne teljesítse az RMDSZ- szel szemben vállalt kötelezettségeit

Varga Attila: - Szerintem ez a diplomáciai huzavona a magyar és a román kormány között, alapjában véve nem befolyásolja, nem befolyásolhatja a státustörvény végrehajtását, alkalmazását. Ugyanis a román kormány retorikájában használt extra-teritorialitás, meg hogy meg fogja tiltani, hogy itt alkalmazzák, teljesen hibás és téves álláspont. Sem a végrehajtása,
sem az alkalmazása nem Romániában történik, minden Magyarországon fog történni, úgyhogy felesleges energiákat pazarolnak erre el. Talán arra volna érdemes energiát pazarolni, ha kölcsönösen tájékoztatnák egymást, illetve a román fél megpróbálná megérteni és jóhiszeműen viszonyulni ehhez a kérdéshez. Ez hasznos volna. Egyébként, tudomásom szerint ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye, pontosabban eredménytelensége azt igazolja, hogy igazából nem tudják, miről tárgyaljanak, mert a román felet nem a jóhiszeműség vezérli, másfelől pedig technikai kérdéseket nem kell megoldjanak, hiszen mondtam, nem Romániában kerül alkalmazásra ez a törvény.
Itt kompromisszumról sincs szó, a törvény alkalmazását illetően. A román fél nem szólhat
bele egy, a magyar parlament által elfogadott törvénybe. Itt maximum arról lehetne szó, hogy a román fél ismerje meg azt, hogy miről szól ez a törvény, és ismerje el azt, hogy azt Magyarországon alkalmazzák. Tudomásom szerint a romániai szlovákok is kapnak szlovák igazolványt, és nem tudok olyan diplomáciai feszültségről, vagy diplomáciai egyeztetésekről a román kormány és a szlovák kormány között, amely ezt a szlovák döntést megelőzte volna.
Tehát ez egy kicsit mondvacsinált és hajánál fogva előrángatott ürügy a kormánynak arra, hogy esetleg az RMDSZ-szel szemben vállalt kötelezettségeinek a nem teljesítésére ezzel hivatkozzon. Egyszerűen nincs logikai összefüggésben a két dolog, illetve nem tudom, hogy milyen cél vezérelheti. A jelek szerint eszközt vélnek abban felfedezni, hogy tartósítanak egy feszültségi állapotot, hangulatot Románia és Magyarország között. Ez nem hiszem, hogy Románia érdekeivel egyezne, különösen, hogy növelné a NATO-csatlakozás esélyét. Nem hiszem, hogy az integrációs folyamatban indokolt lehet egy ilyen mondvacsinált és nem reális forrásokon nyugvó feszültségkeltés.

Mózes Edith
(Népújság, Marosvásárhely)