Igazán nem panaszkodhatunk,
a múlt hét bôvelkedett muzsikában... A Szent Mihály templomban 3
orgonahangverseny is volt 4 napon belül.
A koncertek kapcsán
a leghozzáértôbbel, Szekendy Tamás orgonaművésszel
beszélgettem. Azért tartom ôt a legilletékesebbnek,
mert zenei pályafutását a Szent Mihály templom
orgonáján kezdte, itt nôtt fel, és azóta
is hűséges maradt a leghűségesebb városhoz,
és a gyermekkorában megszeretett öreg orgonához.
-Vágjunk mindárt
a dolgok közepébe: végighallgatva a
hangversenyeket,
melyik tetszett a legjobban?
-Nem igazán tudom
ezt
ilyen egyszerűen eldönteni.
David di
Fiore
játéka
professzionális volt, szinte "lemezkész" zenét
hallottunk.
Változatos regisztrációjával a hangszer
adta
lehetôségeket jól kihasználta, aprólékosan
kidolgozott, csaknem hibátlan művészi produkciót
nyújtott az amerikai fiatalember. Engem talán ez a túlzott
perfekcionalizmus zavart egy kicsit, nem éreztem "élônek"
a muzsikát, lehetett volna egy kissé magával
ragadóbb
is... A túlzott kidolgozottság miatt egyes romantikus művek
tempója érzésem szerint lassabb volt, mint ahogy
az
jól esett volna... Összegezve: nagyon profi.
Gyülvészi
János hangversenyén nehéz programot
választott, s komoly technikai felkészültségrôl
tett tanúbizonyságot. Igen élénk, néhol
túlságosan is élénk tempói ellenére
elég pontosan játszott, az amerikai művésznél
kevésbé "sterilen". Legjobban a Buxtehude darab
tetszett.
- A műsorban
szerepelt
egy bizonyos Jan Zwart nevű zeneszerzô műve, Fantázia
az "Ein feste Burg ist unser Gott" Luther - ének dallamára.
-Megvallom ôszintén,
én is most hallottam elôször róla, XX. századi
holland komponista. A most hallott műve a klasszikus-romantikus
variációk
stílusában dolgozza fel Luther ismert koráldallamát.
-Térjünk
vissza
a hangversenyre!
-Úgy gondolom, Gyülvészi
János jobb sorsra érdemes orgonista, koncertje
szakmailag
nagyon megfelelô, de lehetett volna hosszabb is... Az elôzôhöz
hasonlóan röviden összegezve: rövid, de magvas.
A gyôri
fiatelember,
Rákász Gergely koncertjén voltak a legtöbben,
ami reklámkampányának eredményességét
dicséri - ebben az egyben talán tôle is
tanulhatunk
valamit...
-Köszönöm,
hogy idôt szakítottál a beszélgetésre!
Szeretném, ha
valaki
elmagyarázná nekem, hogy miért megy be szívesebben
a közönség egy olyan hangversenyre, ahol többszáz
forintot kell fizetni a belépôjegyre, mint más
koncertekre,
ahol színvonalas elôadást hallhatnak ugyan, de a
belépés díjtalan...
Kóczán Krisztina
