|
Vizuális gondolatok
- D. Hoffer Erzsébet kiállítása a Várkerület Galériában
Észrevették Önök, hogy egyre kevesebb a gondolkodó
ember? Felfigyeltek arra, hogy manapság egyre több feladatot gépekre bízunk,
egyre kevesebb teret adunk saját magunknak a csendes visszavonulásra, és
egyre kevesebbszer teremtünk csendet magunk körül és önmagunkban? Csendet
az
elmélyüléshez, a megnyugváshoz, az elgondolkodáshoz. Bölcs elődeink nem
egyszer állították, hogy míg testünknek felüdülést nyújt a tisztálkodás,
addig lelkünknek megtisztulást hoz az elmélkedés.
Vajon elégszer merítkezünk-e gondolataink
csendességében?
Tévedés az, hogy korunk erre nem ad lehetőséget, éppen a hihetetlen
nagy ellentét, amely a felgyorsult világ és a csendes visszavonultság között
feszül, éppen ez adhat kellő erőt a színtiszta gondolatok utáni vágynak.
És hogy e vágy beteljesülése nem lehetetlen dolog, arra példa ez a sok
fantasztikus kép, amely Önök mögött, körben a falakon, körülvesz bennünket.
Tengerdi Antal alpolgármester megnyitó beszédet
mond, középen a művésznő
Van a Várkerületen egy cukrászda. Csendes kis cukrászda
volt egykoron, krémesekkel, málnaszörppel, kedves emberekkel, apró asztalokkal.
Talán csak egy cukrászda lett volna a többi közt, ha éppenséggel nem a Sopron-szerte
ismert Hofferéké lett volna. És amikor Hofferék nagyobbik lánya már elég
ügyesen forgatta az ecsetet, akkor szép sorra a falra kerültek a színes
csendéletek, a tarka ruhás portrék, a csapongó tájképek. Sorakoztak-sorakoztak
a falon, egyszer csak már a plafonig értek, aztán olyan sok lett, hogy -
mint egy tárlaton - cserélgetni kezdték őket, a régebbieket az újabbakra.
És aki bement a cukrászdába egy krémest elmajszolni, az valahogy jobb kedvűen
lépkedett tovább a Mária-szobor felé. A titok olyan egyszerű, hogy szinte
nem is titok.
Ha most visszagondolnak azokra a képekre ott a cukrászdában,
talán meglepődnek azon, hogy azokat is, és ezeket is itt a falon ugyanaz a
kéz és ugyanaz a gondolkodó ember alkotta. Ezzel sem egyiket, sem másikat
nem kicsinylem, sőt. Arra találom ezt frappáns példának, hogy az alkotó
ember gondolatainak szabadsága ezernyi megjelenési formát teremthet. Irigylésre
méltó ez, hiszen az önkifejezésre használatos eszköz - az alkotás - a gondolatok
ezerszínűségét hozza elő, úgy, hogy mi, szemlélődők is részesei lehetünk
egy adott pillanat valamennyi gyönyörének, fájdalmának, vagy éppen csak
szimmetriájának.
Az alkotó, D. Hoffer Erzsébet "Vizuális gondolatait"
tárja most elénk. Az alkotó ember gondolatai, amelyek természetesen nem
a felmerülő gondolatok testet öltése, vagyis nem egy gondolat kierőszakolt
megfestése által születtek, hanem belső késztetések eredményeképpen jöttek
létre. Amiket Önök látnak, az maga az ihlet.
Nem hiszem, hogy az alkotó hosszabb bemutatást igényelne,
azt azonban, gondolom, ő is szívesen elmondaná, hogy Mende Gusztáv,
Mühl Aladár és Lándori Angéla segítette az első lépéseit. A
soproni képzőművészet nagy nevei után következnek Klimó Károly, Csík
István, Tamás Ervin, Blaski János, a Képzőművészeti Főiskola művésztanárai.
Aztán visszatérés a szülővárosba, ahol az alkotás mellett a család tette
igazán teljessé az életét.
1976 óta ez a nyolcadik önálló tárlata.
A mostani bemutatkozás nem összegzése, nem lezárása
egy életszakasznak, sokkal inkább egy gondolkodó ember töprengése, fantáziájának
villanásai. A kézzelfogható és spirituálisan lebegő dolgok összessége.
Villon alakjai, akik egy furcsa távoli világ görcsös,
groteszk figurái, Balladákból előlépő alja népe, a bitó árnyékában iddogáló
vagabundok. És a másik oldalon a letisztult egyszerű vonalakkal elénk táruló
víz. Az őselem, amelynek kéksége és mélysége egyszerre teszi kézzelfoghatóvá
és elérhetetlenné. A Balaton ihlette képektől karnyújtásnyira a domborzatok,
ugye hogy rímelnek. Furfangosra alkotott képek, vonalak, amelyek találkozásaiból
formák születnek. És végezetül a képsorozat, amely a Vizuális gondolatok
címet kapta. Amely színekkel, egymásba fogódzó, vagy éppen egymásból nyíló
formákból áll, és amelynek két legnagyobb és legszínesebb vallomása mintha
két figyelő szemet formázna. Figyelnek és gondolkodnak. A lélek tükrei.
Vagy csak úgy tűnik? Döntsék el Önök!
Hölgyeim és Uraim!
Észrevették, hogy egyre kevesebb a gondolkodó ember?
És egyre kevesebb az, aki elég bátor is ahhoz, hogy gondolatait - vagy,
ha tetszik - az ihlet pillanatát megmutassa a világnak. Én azt mondom,
becsüljük meg Őket!
Tengerdi Antal
A közölt írás Tengerdi Antal soproni alpolgármester 2001. október
13-án a Várkerület Galériában elhangzott megnyitó beszéde
***
A kiállítás megtekinthető a soproni Várkerület Galériában (Várkerület
19.) október 15-27 között, munkanapokon 9-16 óráig.
Fotó: Németh Béla
2001. október 15., hétfő 14:07
|
