CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Beszélgetés a vasútigazgatóval

Egy jó csatlakozás Sopronba
A vasútigazgatóval életről, változásokról, jövőről

A határ felé száguld a vonat. Vidám ritmust kattognak a kerekek. Minden muzsikál. Az utas mellé telepedő vasutas a hangszerek drágaságáról, ze-neművészeti főiskoláról mesél. A csinos kalauznő láttán szerenádot dúdol a férfinép. Az elnök-vezérigazgató múltkor egy televíziós műsorban énekelt. Dr. Józan Tibor, a GySEV Rt. vasútigazgatója nem fakad dalra, de mosolyogva regél életének drámai pillanatairól, arról, hogyan úszta meg a család annak idején Tolna megyében a kitelepítést, amikor ő mindössze pár hónapos csecsemő volt. Ehhez képest már szinte bohókás kaland, hogy a kisiskolás napi öt kilométereket gyalogolt az autóbusz és vasút nélküli faluból, hogy elérje a legközelebbi vasútállomást.
- A vasút a világot jelentette akkor az embernek - emlékezett dr. Józan Tibor a Mátyás király úti GYSEV-székházban. - De jó lett volna egy szárnyközpont a környéken! Voltaképpen a gimnázium indított a vasúti hivatás irányába. Pécsett a Lőwey Klára Gimnáziumba jártam nemzetiségi tagozatra. Az orosz mellett németet tanítottak. A közismereti tárgyakat is németül tanultuk. Érettségi után a Közgazdasági Egyetem közlekedési szakára jelentkeztem. Általános képzésben volt részünk, de gyakorlaton is részt vettünk. Akkoriban a Volán, MÁV, a BKV, a Mahart és a Malév jelentette a közlekedést. Sopron nevét ki sem ejtettem. Ellenben volt egy kapcsolat, amelynek révén eljutottam a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasúthoz. Menyasszonyommal, későbbi feleségemmel érkeztünk a határ menti városba. Jó csapat volt, amelyik ugyanott tartott, mint mi most. Az utánpótlásról kellett gondoskodni.
Kedvesen fogadták az ifjú diplomásokat Sopronban. A harmadik napon rádöbbentek, hogy a munkát bizonyos dolgok zavarják. Egy irodában ketten ültek. Egyesek féltik a pozíciót.  Akkortájt, 1968-ban vezették be az új gazdasági mechanizmust. A képbe beleillett az új vasúti kiképzési rend. A GySEV-es mindig többet tanult, mint a MÁV-os. Igazodnia kellett a hazai és az osztrák gyakorlathoz egyaránt. Ugyanakkor megvolt az egymásrautaltság. Az osztrák és a magyar államvasutak nélkül nem létezhettek. Mindezt harminckét év tapasztalata mondatja az igazgatóval, akinek a céghűsége aligha kérdőjelezhető meg. Mindössze egyszer fordult meg a fejében, hogy vált. Életkorban eljutott egy olyan ponthoz, hogy ezt előnyösen megtehette volna. Végül maradt. Megbánásról szó sincs, jó cégtől, kitűnő kollégákat hagyott volna el.
- 1993-ban lettem igazgató, de előtte voltam vezető - helyettes. A vasút egész rendszerét, a különféle munkaterületeket megismertem. A rendszerváltás azt eredményezte, hogy hetven kvalifikált szakember távozott tőlünk Burgenlandba, Alsó-Ausztriába, Bécsbe. Pendlizés az életük. Anyagilag jól jártak, különben érzelmileg bánják.
Az igazgató hangjából sajnálat érződött. Bizonyos változások, főként a személyiek nem okoznak örömet. Másként áll a dolog a vállalat fejlődésével. Pillanatnyilag 200 kilométer vasúti pálya tartozik a GySEV-hez. Ez idén december 1-jétől kiegészül a Szombathely - Sopron vonal üzemeltetésre átvett száz kilométerével. Az eltelt évtizedek folyamán el kellett viselni, főként a politika sugallta reformokat, amelyek érdekes vagy talán éppen kézenfekvő módon a vasúti közlekedés leépítéséhez vezettek. 1979-ben például megszüntették a Fertőszentmiklós - Celldömölk közti vonalat. Egy millió forinttal lehetett volna megmenteni, a pénz azonban nem állt rendelkezésre. Egykor a GySEV lelkét jelentő pályafenntartást elvitték a MÁV-hoz. A kilencvenes évektől tért vissza az eredeti gazdához.
- A GySEV-re a fokozatos építkezés a jellemző - mondta az igazgató. - Ennek része a mozdonypark modernizálása, a pályafelújítás, a vonalvillamosítás. Ma már mindenütt a modern adatátvitel eszközeit használjuk. A cég ausztriai és magyar része egyre inkább közelít egymáshoz. A távlati vasútfejlesztésben, az európai integráció küszöbén én úgy látom, hogy nekünk a német vagy az osztrák rendszert érdemes mintának tekinteni.
Vasútról szólva óhatatlan megemlíteni Moldova monográfiáját, annál is inkább, mert a „mozdony füstje” Józan igazgató urat is „megcsapta”. Megszállott vasutas. Megszorítással, de osztja a nézetet, hogy az ország csak nyerne azzal, ha minden dolog megközelítőleg olyan összehangoltan, pontosan működne, mint a vasúti gépezet, amelynek része a GYSEV Rt. is ezerötszáz emberével, gépparkjával, megélhetést adó áruforgalmával. És persze azzal a megszállottsággal, amely a vasutasok sajátja. Akár igazgatóról, akár pályamunkásról, forgalmi szolgálattevőről van szó.

P. M.



2001. október 15., hétfő 20:19


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület