Tanácskozás Debrecenben

A múlt hét végén, pénteken és szombaton Debrecenben rendkívül érdekes, tanulságos konferenciára került sor az 1956-os magyarországi forradalom 45. évfordulója alkalmából. Az 1956 a közvéleményben és a közmûvelôdésben címû tanácskozást az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság kezdeményezte. A szervezésben részt vett: a magyar Nemzeti Örökség Minisztériuma, az 56-os Erdélyi Szövetség, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Rákóczi Szövetség, Debrecen Város Önkormányzata, a Debreceni Egyetem és a helyszínül is szolgáló debreceni Újkerti Közösségi Ház.
    A tanácskozás - melyet dokumentumkiállítás és többszöri filmvetítés egészített ki - zárónyilatkozattal ért véget. Magyarországon jelenleg 19 szervezet, egyesület létezik, mely az 1956-os eseményekhez kapcsolódik, ebbôl is látszik, hogy még mindig vannak egymástól igen eltérô vélemények, megítélések, érdekek. Ezen szervezetek közül hét már korábban elfogadta a zárónyilatkozatot. De volt olyan egyesületvezetô, aki kijelentette, hogy ha egy másik ötvenhatos társaság vezetôje csatlakozott a nyilatkozathoz, akkor ô azt nem látja el kézjegyével. A Kárpát-medencei Emlékbizottság nevében a magyarországi társelnök, Székelyhidi Ágoston író-történész-egyetemi tanár (korábban, az MDF-kormányzás idején a vezetô alakulat választmányi elnöke volt) olvasta fel a zárónyilatkozatot. (Az Emlékbizottság erdélyi társelnöke Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, aki maga is ötvenhatos elítélt volt.)
    Ebben "demokratikus forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak" nevezik azt, ami 1956-ban Magyarországon (és ennek következtében a szomszédos államok magyarlakta vidékein) történt. A mai megemlékezôk úgy vélik, hogy "a nemzeti szabadságharc igazságát (...) a kommunista birodalmi erôszakhatalom a hadüzenet nélküli véres megszállás után még harmincöt évig hamisította, titkolta, tiltotta." Az Emlékbizottság a teljes igazság feltárását vállalta/vállalja magára. '56 jelentôségét abban látják, a világon elsô ízben tett kísérlet volt a személyi, a szellemi, a közösségi és nemzeti önrendelkezést elfojtó kommunista birodalmi erôszak felszámolására. Az ötvenhatosok ugyanakkor azt szeretnék elérni, hogy a magyar törvényalkotók és végrehajtók gondoskodjanak az elszigetelten sínylôdô egykori forradalmárokról, hogy a történelemoktatásban megfelelô súlyt és jelentôséget kapjon 1956.
    Visszautasítják azt, hogy a reformkommunizmust, reformszocializmust ma összemossák az '56-os forradalom eszmeiségével, tömegmozgalmával. Bûnpártolásnak tartják azt, hogy 1956 egykori és késôbbi árulói, megtorlói számára most egyesek felmentést keresnek. A nyilatkozat ugyanakkor elítéli egyes 56-os csoportoknak azt a törekvését, hogy a saját szûkebb igazságukat hangoztatják, és azt a kizárólagosság rangjára akarják emelni. Leszögezik: "Az egyetlen magas rang a hôsi halottakat és a megtorlás áldozatait illeti meg." Egyetlen céljuk 1956 igazságának a fenntartása és kiteljesítése. Ezért az ötvenhatosok egységéért szállnak síkra.

Máthé Éva
Népújság, Marosvásárhely