Diákbérlet

A mobiltéma nem téma. Volt már mobil kiállításon, mobil üzletben, mobil vonaton, mobil orvosnál, mobil mindenhol, és mindenkinél.
Tehát nem téma...
Színházban diákelőadáson a gimnazisták végig mobiloztak és SMS-eztek. Ez sem téma.
A jegyszedő a mobilokról egyébként sem tudhatott, azok a zsebekben lapultak. A sor mellé ledobott hátitáskákat és dzsekiket vitette ki az öltözőbe. Nem volt könnyű dolga. A srácok nem értették, hogy ugyan kit zavar a cucc, hiszen csak ők maguk vannak. És egyáltalán.
A színház szórakozásra való és ők szórakozni akarnak, tehát azt és úgy csinálni, ami és ahogyan éppen tetszik, ha úgy jön, hát mobilozva, mert úgy szokták. Sakkomi?
Együtt az osztály, jó buli, tartalmas szórakozás, jó sok SMS küldhető és kapható. Egy színházbérlet árának a sokszorosáért. Sakkomiagond?

Közös, bulis diákbérletes előadás. Nem a bérlet ellen vagyok. Hanem mentséget keresek azoknak, akik éveken át abban a tudatban "jártak színházba", hogy a színházi előadás egy jó osztálybuli. Védem azokat, akik egyszer sem lehettek - mondjuk például - a szüleikkel együtt színházban. Akiknek a színház egyike a kötelező, ám azért mégis kellemesebb iskolai foglalkozásoknak, amelyeken a jól ismert és kiismert pedagógus figyeli, hogy elég fegyelmezetten viselkednek-e. Honnan tudhatnák ők, hogy valójában mi is a színház? Az igazi, a varázslatos.
Védem azokat, akik tényleg természetesnek találják, hogy a hátitáska és a dzseki a sor végén halomba gyűjthető. Higgyék el, tényleg nem értik, hogy miért is ne lehetne és nem biztos, hogy ők tehetnek róla.

Az előadás alatti mobilozás meg már - ugye - nem téma.

té