A hétfejű tündér a Berzsenyiben

Nem tudom, hogy elgondolkozott-e már valaki azon, hogy a jótékony célú kezdeményezések mindig több irányba hatnak. Egyrészt a jótékony akciót szervező ad a közösségnek, úgy, hogy egyúttal segíti az arra rászorulót; másrészt a segíteni szándékozónak pedig megadja az ajándékozás örömét, úgy, hogy végül a folyamattal egyidőben mindenki a folyamatban keletkező értékekkel gyarapodik.

Amint arról már hírt adtunk a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és a Rákóczi Szövetség Soproni Csoportja jótékony célú kulturális rendezvényeket szervez, amelyekkel három kárpátaljai település - Kisdobrony, Nagydobrony és Tiszaártelek - iskoláit és diákjait támogatja.
Ezúttal az iskola magyar nyelvű színjátszó csoportja Lázár Ervin A hétfejű tündér című darabját mutatta be a Líceum dísztermében. A teltházas előadás osztatlan sikert aratott. A kamaraszínházi körülmények között játszott nagyszínházi produkcióban a színjátszók, rendező és díszlettervező igazi színházi élménnyel ajándékozta meg közönségét.

A szereposztás a következő volt:
Aromo: Bartokos Tamás
Bruckner Siegfrid: Darabos Gergely
Ló Szerafin: Hackl Rita
Szörnyeteg Lajos: Kocsis Zoltán
Vacskamati: Salamon Klára
Mikkamakka: Tompa Ádám
Zordonbordon: Révay Gergely
Gepárd Giza: Bősze Veronika
Dömdödöm: Vincze Bernadett

Rendező: Bartokos Tamás
Zene: Suha Kálmán
Fény/Hangmérnök: Árkosi Máté

- A Berzsenyi Dániel Líceum négy évvel ezelőtti kárpátaljai árvízet követően került kapcsolatba az említett három iskolával, amikor megismertük a kárpátaljai viszonyokat és többszáz könyvet, iskolaszereket és ruhaneműt vittünk ki. Miután minden adományozó mindig szeretné biztosan tudni azt, hogy az adománya odaér, ahova ő szánja, ezért fontos, hogy minekünk a három iskolával közvetlen kapcsolatunk van. A Rákóczi Szövetségen keresztül Kárpátaljáról három ösztöndíjasunk van, olyanok, akiknek a gimnázium ideje alatt, gyakorlatilag az összes költségét - kollégium, étkezés, tankönyv, útiköltség - fedezzük, azzal a céllal, hogy gimnáziumi tanulmányainak befejeztével visszamenjenek Kárpátaljára. Tehát konkrétan ismerjük az ő gondjaikat, amelyek közül az egyik legnagyobb, az, hogy nincsenek magyar könyveik. Az adományok gyűjtésében több alapítvány - a határon túli magyar könyvtárok könyvekkel való ellátását segítő Kölcsey Alapítvány - között, könyvkereskedések, az ovóképző, a városi könyvtár is segített. November 22-én egy komoly mennyiségű könyvből álló szállítmány fog útra kelni a három kárpátaljai településre.
Ezeknek a könyv- és egyéb segélycsomagok kijuttatására gyűjt a Rákóczi Szövetség és a Líceum a meghirdetett kulturális rendezvények szervezésével.

- Hogyan született az előadások rendezésének ötlete?
- A Líceum színháztermének elkészültével megteremtődött annak lehetősége, hogy annak igen korszerű technikai felszereltségét, kamara-jellegű adottságait olyan tevékenységre is használjuk, amely nem feltétlenül a megszokott iskolai tevékenységek közé tartozik. Gondolok arra, hogy egy színházterem mindenképpen használható arra, hogy a városi kulturális palettát színesebbé tegye olyan előadásokkal, amelyek - lehet, hogy nem vonzanak nagy tömeget - de mindenképpen értéket közvetítenek.
Ezek az akciók nem bevételre törekednek. A fellépők nem kapnak gázsit, a közönségtől nem szedünk belépődíjat.
Az eddigi rendezvények között volt egy klasszikus koncert a győri zeneművészeti főiskolások előadásában, aztán egy korszerű hang-, fény-, computertechnikát is igénylő dzsesszkoncert.

- Az iskola színtársulatának is nevezhető, összeszokott csapatnak, úgy gondolom, sikerült kilépni a diákszínjátszás kereteiből.
- A jótékony akció támogatása és a színházterem hasznosítása okán túl, a társulat fontosnak tartja, hogy legyen egy olyan színház a városban, amelyiket csak a játék öröme, a művészet szeretete és a tehetség tart össze. A társulat önfenntartó. Nem túl jelentős gázsiért, amely az utazás, a szállás, a jelmez, a díszlet, költségeit fedezi, vidéki színházakba - Gyulára, Nagykanizsára - a Dunántúlon olyan helyekre próbálunk elmenni, ahol a gyermekeknek és felnőtteknek nincs semmilyen lehetőségük a színházról komoly tapasztalatokat szerezni. Az iskola szempontjából sem profittermelésről van szó - nem is lehet -, hanem az iskola megteremti annak lehetőségét, hogy a fiatalok játszhassanak. A színháznak ez a játék a lényege, és mi azt reméljük, hogy a színjátszóknak, a közönségnek megmutathatjuk, hogy színházat így is lehet csinálni.

té