|
Diákélet - diákszáj |
|
"Reggel valami iszonyú hang szakítja félbe mély álmunkat..."
Az iskolakezdés
Reggel valami iszonyú hang szakítja félbe
mély
álmunkat. Tiz perccel később kemény
erőfeszítéssel
kinyitjuk az egyik szemünket, az órára
nézünk
és azon gondolkodunk, miért is hallgatjuk ébren a
madarak csivitelését - már háromnegyed
hétkor?
Azután hamarosan rádöbbenünk a
szörnyű
valóságra: elkezdődött az iskola.
Kellemetlen meglepetések érhetnek minket már
az
első napon. Mint ismeretes, az iskolák a nyári
szünet
alatt igyekeznek elintézni minden
felújítást,
hogy még véletlenül se zavarják meg ezzel a
tudásra
szomjazó diákok óráit
évközben.
Ezért aztán akinek volt szerencséje egész
nyáron
elkerülni az iskola 1 km-es körzetét, elkezdhet
gondolkodni
az iskolája előtt állva, tíz perccel nyolc
előtt azon, vajon eltévedt-e, vagy nem?
Mindezt hamar elfelejtjük, immár mindkét
nyitott
szemünkkel felfedezve iskolánk címerét.
Megtalálva osztálytermünket,
megpróbáljuk
a reggel gyorsan félbeszakadt álmunkat a padon
folytatni.
Hogy, hogy nem, még most sem érünk el a
jól
megérdemelt pihenésig...
Ennek okát az iskola új diákjaiban kell
keresnünk,
akik föl-le száguldoznak a lépcsőkön,
miközben
vad üvöltéssel kommunikálnak egymással.
Ezzel a már amúgy is elrontott nap színvonala
még tovább zuhan.
Miután találkoztunk összes
osztálytársunkkal
(valakikkel egy osztállyal alattunk),
vigasztaljon minket az a tudat, hogy a tanároknak sokkal
rosszabb,
és idézzük fel elkeseredett arcukat látva,
hogy
bár a nyár nem volt túl hosszú, de arra
mégis
elegendő, hogy az egész tananyagot elfelejtsük.
S immár kevésbé szomorúan gondolunk
arra,
hogy egyszer valamikor - talán - a jövő nyár
is eljön.
Bunny
| | |
