CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2017. oktĂłber 21., szombat, Orsolya napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Korondi székely fazekasság- A Páll család az Erdélyi Házban

Korond

"…Mély sáncolat mutatja, hogy itt ugyan csak volt régen egy vár, mely a hagyomány szerint Firtosnak alárendelt, ezt Tartoddal egybekötő vára volt. Fügevár csúcsát az alantabb fekvő északi csúcstól függőlegesen lemetszett sziklafal választja el; e szikla aljában félelmes üregek, roppant sziklarepedések tátognak, ravasz rókák és borzok buvhelyei, mékly cratszerű üregek, s mellette kúpidomú szirtszélek, melyek tetejéről idomtalan nagy fák nőttek ki, borszasztóan szép, s megdöbbentően festői zűr; rémletes sziklaomladvány, mely között remegve, smégis elragadtatva, visszarisztva és mégis vonzódva lépdel a vándor… Szemben gyönyörű alakzatú, már itt-ott fenyvessel nőtt hegysor, oldalán a felbuzgó sósforrássok lerakodásának csillagványos leplével, tetején a Hollókő festői sziklatornyaival, és ezen gaszerű keret között a legkiesebb völgy, melyen a zajos Korond vize kanyarog át, melynek partjain barátságos, s regényes kinézésű faluk (Korond, a két Sófalva) kaczérkodnak; míg lent a völgy torkolatjánál Parajd sóhegyei, mint márványbércek csillognak a nap ragyogó sugárözönében.

A havas alatti Korondnak kevés művelhető földje van, de terjedelmes havasain annál több legelője, s azért a marhatenyésztés főtényező itt, és a fazekas mesterség, mert Korondon minden ember fazekas is; itt készülnek azon máztalan és hallatlan olcsó cserép edények, melyek az egész Székelyföld (kivéve Csíkot) konyhakellékeit fedezik; nyikorgó szekereiken százezereit hordják szét a korondiak ezen gyártmányuknak, s azt rendszerént nem pénzért, hanem gabonáért adják el. Faluról falura, vásárról vásárra menve, élénk cserevásárt folytatnak, a gabonát visznek haza a havason szénacsinálással foglalkozó családaiknak."
(Orbán Balázs)
 
 

A fazekasság

A táj nem sokat változott Orbán Balázs óta és a korondi fazekasok sem. Története van annak, ahogyan Korond a környék legnépesebb és legéletképesebb fazekasközpontjává vált. Egészen a század elejéig égették a korondi fazekasok az Orbán Balázs említette mázatlan edényeket - puliszkás fazekat, borvizes korsót - amelyek a Szakadáti hegyoldal tűzálló agyagából készülvén, összetételüknél fogva sem az öntőföldeket sem a mázat nem tartották meg, így hát kialakult a vörös edény készítésének gyakorlata. A "köves, hideg éghajlatú határ sem biztosított elégséges kenyeret hirtelen szapora település lakóinak, így aztán a fazekasság a nincstelenek számára kenyérkereseti lehetőséget, a kevés földűeknek kiegészítő foglalkozást jelentett " (Tófalvi Z.) korondi fazekasok hatalmas mennyiségű olcsó edénnyel árasztották el a környéket és a távolabbi vidékeket, ráadásul a Kárpátok túloldalán élő román, ortodox vallású lakosság "pománára" vásárolta hatalmas mennyiségben a korondiak mázatlan edényeit. A pománát az ortodox románok a halottak emlékére tartották, amikor azok emlékére ételt, italt áldozva, ezt agyag edényben tették meg, amit aztán a szertartás után összetörtek.

A százuadfordulón kezdtek kimerülni az addig használt agyaggödrök, s a helyette talált pala már nem volt alkalmas a fazék készítésére. Ekkor a marosvásárhelyi Iparkamara Székelyudvarhelyen létrehozott agyagipari szakiskolában elsőként korondiak voltak azok, akik elsajátították a mázas edény készítésének módját.
 

A Páll család


A korondi Páll család immár messze földön híres. Azon kevés korondi fazekasok közé tartoznak ők, akik a könnyebb megélhetést biztosító tömegárú-gyártás helyett őrzik a hagyományokat.
Az ötvenes évek elején a marosvásárhelyi Bandi Dezső művészettörténész, néprajtudós volt az, aki többek között a korondi fazekasok körében - mintegy misszionárusként dolgozva - igyekezett az ősi székely népművészeti forma- és színvilághoz való visszatérésre rábírni a tehetségesebbeket. Páll Antalné Kovács Róza apósával is így került kapcsolatba az ismert néprajzos. Páll Antal és családja az eredeti székely motívumokkal és színekkel - kékkel, sárgával, barnával, zölddel - őrzi a kevés korondival együtt a hagyományokat. 1993-ban, 52 éves korában költözött el minden élők útján id. Páll Antal, akinek munkáját - hiszen az ősi szokás szerint a férfiak korongoztak, a lányok, asszonyok írokáztak - a fia ifj. Páll Antal és egyik unokatestvére folytatja, Róza asszony pedig azóta is rendíthetetlenül írja a madaras, szarvasos, életfás, nap-hold-csillagos, gyapáros, cserelapis tálakat, bokályokat, csuprokat, végzi a festékek előállítását és az égetést, minden titok tudója és ismerőjeként, aki nem csak őrzi, hanem a hagyományokat tiszteletben tartva tovább is fejleszti a székely motívumkincs formanyelvét.

Páll Antalné Kovács Róza korongolt edényei ugyanakkor mind használati tárgyak is, amelyek, pontos szabályok és törvényszerűségek meghatározta motívumrendszerükben, olvasható és érthető üzenetként magukon hordozzák az Orbán Balázs által is leírt varázslatos vidék és világ minden rejtélyét.
Páll Antalné Kovács Róza és ifj. Páll Antal korondi székely fazekasságot bemutató munkái december 8-ig tekinthetők meg a soproni Erdélyi Házban a Fövényverem u. 15. Szám alatt, munkanapokon 10-15 óráig.



2001. december 04., kedd 15:23


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület