CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 28., szombat, Kamilla napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Búcsú dr. Lampérth Gyulától

" Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!" (Neh 8,10)

December 10-én családtagjai mellett sok száz soproni - pályatársak, diákok, kollégák, ismerősök - kísérte utolsó földi útjára Dr. Lampérth Gyulát, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) haláláig hű igazgatóját.
Az evangélikus templomban tartott temetési istentiszteleten a gyülekezet D. Szebik Imre elnök-püspök, Ittzés János püspök, Zügn Tamás lelkész igehirdetésével és imádságával fordult kegyelemért, vigasztalásért, útmutatásért és reménységért Istenhez.

Tölli Balázs megbízott igazgató a tanártársak és minden soproni nevében búcsúzott:

    “... aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” (Lk 22,26) - olvastam ezt a mondatot a 90-es évek elején, negyedéves egyetemistaként, egy igazgatói iroda falán bekeretezve a soproni Evangélikus Líceumban. Isten megadta közelről látnom, ez a szolgálat mit jelent. Szolgálatát Istennek, a szolgatársnak, a vezetettnek, az ügynek, ami a Soproni Líceum. A Soproni Líceum nevében, tanártársaim nevében, minden soproni nevében búcsúzom.
    Itt ezen a helyen az ember érdemét sorolnom még barátként sem lehet, csak megköszönnöm Istennek azt a sok jót, amit általa nekünk adott; a tiszta hitet, a munka örömét, szeretetét, lendületét, s egy olyan iskolát, amely munkája által több lehetett egy gimnáziumnál.
    Egy héttel ezelőtt, december 3-án, halála napján a Fénysugarak napra rendelt igéje a következő volt: “Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (1Kor 15,20).

    A tábla marad a falon: “... aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál”. A mi dolgunk csak az lehet majd, hogy jól sáfárkodjunk a ránk hagyott örökség gazdagságával, a hittel, a szolgálat örömével. Kedves költője, Reményik Sándor versével búcsúzom:
 
 

VÉGRENDELET

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.


 
 

 
 



2001. december 12., szerda 19:31


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület