|
Diákélet - diákszáj |
|
...áció, ...káció, ...akáció,
vakáció!
Már csak pár hét, és... mindenki tudja, mi következik. Jön a nyár.
Pontos matamatikai számítások elvégzése után rájöttünk, hogy már csak
18(!!!) (=tizennyolc) nap van hátra, és itt a vakáció. Ez az egyetlen
időpont, amelyet tanár és diák egyaránt vár. (Van egy olyan időpont
is,, amelyiket mindkét fél szeretne elkerülni: az évkezdet...) A
tanárok megtépázott idegzetük helyreállításának szentelik a nyári
szünetet, míg a diákok emberfeletti erőfeszítéssel igyekeznek
megfeledkezni az iskoláról, ami különösen akkor nehéz, ha az illető
megbukott. De azért többnyire sikerül nekik... Az egyébként nem sokra
becsült, és igen népszerűtlen tanári pálya iránt megnő az emberekben
az érdeklődés, hiszen ki ne szeretne két és fél hónapot otthon tölteni
(aludni), a munkahelyet elfeledve. (Aki nem, az nem is ember...) A
diákokban is csak az tartja a lelket egész évben, hogy egyszer majd
csak eljön a nyár, amikor kék az ég, és süt a napocska, madarak
csiripelnek a fákon - már ha meg nem döglöttek a negyvenfokos
hőségben, vagy le nem verte őket a jégeső. És ami a legfontosabb: nem
kell tanulni. (Van aki eddig sem tette - annak nem lesz nehéz
megszokni a változást...) Már évszázadok óta ismert tény, mostanra
pedig tudományosan is bizonyították, hogy az egy-két napos szünetekben
az előző napok harmincfokos melege és napsütése valami ismeretlen,
természetfölötti erő hatására a sarkköri éghajlat tipikus időjárásába
vált át. De mivel a nyár hosszú, nem sok az esély arra, hogy végig az
esőisten áldását élvezzük. (Lásd mediterrán éghajlat...) A most
érettségizők számára a nyár pótolja a tanulással „felelegesen
elvesztegetett időt”, már ha tanulásra vesztegették. Ha nem; majd a
pótérettségi előtt lesznek kénytelenek megtenni.
Réka - Bunny
| | |
