CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 3., pĂ©ntek, Tímea, Irma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Soproni Snassz  

Mikolás(ok)on innen és túl

Azt mondja az atya a beszélgetős műsorában, hogy ne akadjunk már azon ki, hogy Mikulás, Télapó vagy bármi más, hanem inkább gondoljunk az önzetlen szeretetből fakadó ajándékozás örömére.

Igaza van.

Mert amennyiben december hatodika után még újabb és újabb mikulásokba botlunk (lépten-nyomon), akkor azok minden bizonnyal télapók vagy szanta klauszok, vagy ha néven pontosan nem is nevezhetők, mert szépszerével vannak a másság jegyében fogant Mikulás-koncepciók (hogy most ne említsük a neccharisnyás, vagy annélküli női, vagy csak egyszerűen nőies? Mikulinákat, vagy miket) Egy dolog akkor is biztos, hogy azok a kisázsiaihoz képest mégis csak a skandináv-angolszász vonulatukban domborodnak ki. Nem ok nélkül.

Önzetlen szeretetből fakadó ajándékozás esetén, persze mindegy.

Csakhogy.

Mikulás-estről, mikulás-estre ezek egyre eklektikusabb és zavarosabb képet mutatnak. A legutóbbi Mikulás pédául, aki Télapóként mutatkozott be, elékeneltette azt a téli dalocskát, hogy csendes éj, meg hogy pásztorok. A Mikulás-est rendezés-alakítás-díszletek függvényében elmímeli az önzetlen ajándékozás örömét, és akkor még mindig nem említettem az áruházi Mikulásokat. Az ő saját külön bejáratú örömükkel, amihez majd igazodik is rendesen a mi szeretetből fakadó önzetlen ajándékozási lázunk. Mikulás, Mikulás hátán itt és ott; egyszer, kétszer, többször, kárminvöröstől a rókarőtig és liláig. Most kérdés, hogy akkor van-e vagy nincs, ha igen melyik az igazi, és ha nincs, akkor tényleg ilyen sok és határtalan lenne az önzetlen szeretetünk?
Vagy valami másunkból van sok? Mondjuk az eladatlan bóvlikból.
Mert kisázsiai, vagy skandínáv, netán amerikanizálódott Mikulás esetében , bizony az eredettől és ideologiától függetlenül egyik leghatékonyabb reklámenedzserrel állunk szemben. Szegény Miklós püspök és az ő termékmenedzseri karrierje, amelynek magasra ívelő pályáján már az sem követhető halandók által, hogy most akkor az Angyalnak, vagy a "Jézuskának", akkor ő kije, mije? Bácsikája, vagy az ajándékok (statisztikai adatokkal alátámasztott) mennyiségére való tekintettel mégiscsak kisöccse?

Az önzetlen ajándékozás örömén túl. Jóval-jóval túl, annyira túl, hogy ott az önzetlenség már nem is fogalom.



2001. december 19., szerda 21:31


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület