Viniczai Sándor szakújságíró, egy kerekasztal beszélgetés
tanulságairól
-
Híres emberektől hoztam idézeteket, saját történeteimet, aztán kiderült,
hogy ez a magyar borász társadalom egészen más, mint aminek azt a felületes
szemlélő látja; egy igazi hungaricum. Nagy feszültségek érezhetők ebben
a társaságban. Ennek megfelelően az eredeti szándék szerinti baráti kvaterkázást,
egy pohár bor feletti összehajlás szándékát félre is tettük és egy műhelymunkával
felérő kerekasztal beszélgetést folytattunk, inkább, olyant, amely, jellegénél
fogva talán egy kicsit szelepként is használt, hiszen levezette a szakmában
eddigi felgyülemlett feszültségeket - mondta Viniczai Sándor szakújságíró,
amikor a december hó elején rendezett II. Magyarországi Bormarketing Konferencia
alkalmával - A bor beszél belőlünk mottóval meghirdetett éjszakai
kerekasztal beszélgetés "bordinátoraként" - legutóbb Sopron vendége volt.
- Egyrészt, gyakorlatilag mindenki kibeszélhette a saját búját, bánatát,
másrészt - talán tanulságként is megfogalmazható - a nagyon sokszor
végigült és hallgatott hasonló beszélgetések során rengetegszer elhangzott
helyzetelemzések és külföldi példák mellett eddig egyszer sem hangzott
el az, hogy mi lesz a következő lépés amit meg kell tennünk. Mi magyarok
talán türelmetlenebbek is vagyunk, és inkább a hibákról beszélünk, mintsem
arra hívnánk fel a figyelmet, amit jól csinálunk. Tanulságos, hogy azért
a kevés piaci lehetőségért, és pénzekért - ami a marketingben vagy általában
az ágazatban van - mennyire össze tudnak csapni az indulatok.
Fél tizenegykor ültünk le és éjjel egy órakor csak azért zártuk be
a beszélgetést, hogy valami keretet adjunk az egésznek, mert egyébként
reggelig lehetett volna a vitát folytatni.
- Milyen jellegű az ágazaton belüli a feszültség?
- A feszültséget alapvetően az ágazaton belüli alacsony jövedelmezőség,
és a szabályzóknak az ellentmondásossága generálja. A magyar jövedéki törvény
szigorúbb, vagy legalábbis - amint az elhangzott - az ellenőrök szigorúbban
járnak el a pincészeteknél, mit például Hollandiában egy marihuana termelőnél.
Tehát ezzel egy kicsit túllőttünk a célon és egy kicsit mindenki felrója
a hatóságoknak, magának, egymásnak, azokat a piacvesztéseket, a gazdasági
visszaesést, ami egyébként világjelenség, csak mi magyarok, ugye, mint
általában, döngetjük az asztalt.
- A minisztériumi sajtótájékoztatón elhangzott a kérdés, hogy van-e
egységes marketing koncepció, és ha nincs nem túl késő-e most kidolgozni?
- Ez nehéz kérdés, azért mert, a FVM-on belül létezik egy EU borbizottság.
Vannak hivatalos adatok, információk az EU csatlakozás küszöbén szükséges
tennivalókról. A probléma az, hogy ez a kérdéskör egy szűk körben ismert,
és abban sem könnyen fogadják el. A nagy magyar lélek olyan, hogy inkább
döngeti az asztalt, mintsem megpróbálná a kialakult helyzetet a saját javára
fordítani. Hozzászoktunk ahhoz, hogy régen egy-két hektárból már illett
egy kétszintes házat felépíteni. Most legalább tíz hektárból kellene megélnie
egy borászati vállalkozásnak és ezt nehezen emészti meg a magyar borász
társadalom. Rövid idő alatt játszódott le a gazdasági regresszió. Visszatérve
a szabályozásra, megvan a korszerűnek mondható bortörvényünk; EU kompatíbilis,
talán még szigorúbb is mint ami az EU-ban létezik. Van egy - a nyugat-európai
tapasztalatok alapján készült és szintén korszerűnek mondható - hegyközségi
törvényünk is. A jövedéki törvény módosítása kapcsán a bor bekerült a jövedéki
termékek közé. Ez már megkérdőjelezhető, mert ugyan Európa legnagyobb részében,
a bortermelő államokban szintén jövedéki köteles a bor, csak éppen egészen
más szabályzókkal.
Az a borász, aki hosszú évekig, évtizedekig a régi világban kicsit
öntörvényűen élhetett és lazán, kötetlenül kezelte ezeket a törvényeket,
most szembetalálkozik egy szigorú szabályozással és ellenőrzéssel. Innen
egyrészt a feszültség egyik oka is, másrészt pedig onnan, hogy mi magyarok
egy kicsit individualisták vagyunk, olyanok, akik a meglévő irányvonalakhoz
nem mindig igazodni próbálunk, hanem inkább próbáljuk megkeresni a kitörési
lehetőségeket.
- Melyik Viniczai Sándor legkedveltebb bora?
- Mikor? Reggel, délben este, előtte, utána? Sokat járok Sopronban
és szeretem a Kékfrankost. Alapvetően szeretem a vörös borokat, a Kékfrankos
pedig egy olyan standard mint a fehérboroknál az olaszrizling.
szt
2001. december 28., péntek 01:49