Ágfalva -Emlékezés a Donnál elesett hősökre
 
Az evangélikus templom melletti Hősi emlékműnél megannyi gyertyaláng fénye mellett emlékezett Ágfalva közössége a Donnál elesett hősökre.
    Wágner Géza polgármester emlékező beszédben adózott a hősi halottak tiszteletének:

Tisztelt Hölgyeim , Uraim! Kedves emlékezni, tisztelegni egybegyűlt barátaim!

    Örömmel látom, hogy ismét sokan eljöttek, hogy közösen emlékezzünk az 59 esztendővel ezelőtti tragikus eseményekre, amikor a Donnál megsemmisült a Második Magyar Hadsereg. A magyarság kárpát-medencei ittléte bővelkedik dicsőséges és gyászos történelmi eseményekben. Pusztultunk Muhinál, temettünk Mohácsnál, bujdosóvá lettünk Nagymajténynál, reményvesztettek lettünk Világosnál. Doberdó sziklái, Isonzó habjai, Galícia hegyei siratóénekeink ihletői lettek. Az I. világháborúban hullott férfi lakosságunk színe-java, aminek következtében 2 millió fiát siratta az újra meg újra elárvuló haza, majd amikor Trianonban minden összeomlott, önmagára emelt kezet ez a jobb sorsra érdemes nép. Aztán jött az ország megcsonkítása. A világtörténelem folyamán nem volt még példa arra, hogy egy háborúban szövetséges államok a vesztes háború után területi követeléssel lépnek fel a másikkal szemben.

Wágner Géza polgármester

    Mint már sokszor történelmünk folyamán, újra talpra álltunk a Trianon okozta nemzeti sokkból, mert élt a remény, hogy visszaszerezzük Szent István országát, így belesodródtunk a II. világháborúba. A bécsi döntéseket követően visszakaptuk a Felvidéket, a Délvidéket, Erdély egy részét, a német birodalom vezére követelődzött, a magyar vezetés engedett. Kétszázezer katona indult meg a végeláthatatlan orosz hómezőnek, itthon csend és reménykedés, kint a fronton üvöltő szél, fegyverropogás, halottak, köztük magyarok, akik nem tudták, nem értették, mit keresnek ott a Kárpátok bérceitől ezer kilométerre.

    1942 tavaszán idegen érdekekért hadba szállt a Jányi Gusztáv vezette 2. Magyar Hadsereg. Júniusra elérték a Don folyót, és ott 200 kilométer hosszú frontszakaszon, úgymond védték a hazát. A Wermacht sikereit látva gyors győzelmet reméltek, azt hitték karácsonyra győztesen térnek haza. A hadsereg vezetése sem készült fel a téli hadviselésre, akadozott a hadsereg léőszerrel, élelmiszerrel való ellátása, a megígért modern fegyvereket, téli ruházatot nem kapták meg. A hadseregparancsnok világosan látta helyzetét, tudta, hogy egy jelentősebb orosz támadással szemben ezt a frontszakaszt tartani nem tudja. Hiába sürgette hadseregének megerősítését, csak halogató ígéreteket kapott, ezért felmentését kérte a kormányzótól.
    A honvédelmi miniszter látogatást tett a fronton, onnan hazatérve jelentést tett a kormányzónak, jelezte, hogy hadseregünk tehetetlen az orosz páncélosokkal szemben, panasz volt az állatok ellátására, téli felszerelésre, fegyverre, lőszerre élelemre egyaránt. Semmilyen dokumentum nem bizonyítja, hogy a hadseregvezetés és a kormány próbált-e valamit tenni a 2. Hadseregért. Csupán annyi történt, hogy tervbe vették 20-25 ezer ember felváltását. Védekezésre, a vésőkig való kitartásra kapott parancsot a hadsereg, és ez lett a veszte.

***