...asztalon innen...
Városunkban a hétvégén tovább folytatódott a diákbál-sorozat - 2002. február 2-án, szombaton került megrendezésre a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) diákbálja, a Gyermek és Ifjúsági Központban.  A bál este hét órakor a hagyományokhoz híven a fúvószenekar koncertjével majd a nyitótánccal (a tavalyihoz hasonlóan idén is palotás) kezdődött. Szinte minden órában volt egy extra program: kilenckor a nyitótánc ismétlése, tízkor bemutatótánc, tizenegykor a 12/8/a koncertje, éjfélkor bálkirálynő- és bálkirályválasztás. A hangulatos bál, amelyhez a Flört zenekar szolgáltatta a zenét, hajnali kettőkor ért véget.

...s túl
Az egész asztal ügy este hétkor kezdődött. A táncosok és a közönség is a nyitótáncra készült, egy talpalatnyi hely nem volt a táncteremben. Beültünk egy pohár tea mellett a büfébe, egy szimpatikus asztalhoz, ismerőseim maguk elé vettek néhány újságot (stilszerűen Élet és Tudományokat) és beszélgetni kezdtünk. S körülöttünk jöttek-mentek az emberek, párok, tanárok, diákok, szülők, helyesebbnél helyesebb csajok, villogtak a különböző báli ruhák. Aztán egyre több ismerős gyűlt körénk. Időnként természetesen engedtünk a Flört nevű zenekar hívásának és meglátogattuk a táncparkettet, kisebb nagyobb csoportokban. Azonban nekem úgy tűnik, hogy a cha-cha-cha, a rock&roll és a lassú stíluson kívül nem sok mindent ismernek. Na jó, volt két polka, egy vonatozás és egy kacsatánc - ez utóbbi nagyon jó, főleg ha 10-15 ember alkot egy nagy kört a táncparkett közepén. A vonatozás nagyszerű hangulatát pedig nem is kell ecsetelni. De például a twist az hiányzott... A bemutatótánc stílusát nem tudtam meghatározni, csak annyit tudok, hogy a betanítása Németh József nevéhez fűződik Az egész akkor lett volna nagyon jó (és akkor nézett volna ki szuperül), ha a táncosoknak sikerült volna együtt mozogni. Ez azonban inkább kevésbé mint többé jött össze. A mellettem álló csajok fényképezőgéppel a kezükben nagyon szorítottak egy Emese nevű lánynak, aki az első sorban, bánatos arccal táncolt. Mondjuk le a kalapot az első két pár előtt, rajtuk az látszott, hogy vidáman és élvezetből táncolnak, és az egész a kisujjukban van... A "tizenkettőpernyolcperá" koncertje érdekes volt, a zenekart általában a koncert végén szokták bemutatni és nem előtte. Mindenesetre nagy létszámú embert vonzottak a parkettre és táncolható zenét játszottak. Azonban vagy a hangosítással, vagy az énekes hangjával kisebb nehézségek merültek fel - mindenesetre az "Élj vele boldogan" című szám az eredeti előadásban nekem jobban tetszik. De ki mertek állni a színpadra és már ezért megérdemelték a tapsot. Közben a büfében is zajlott az élet, folyamatosan vándoroltak a székek a telt asztalok között. Néhány 18 évnél fiatalabb srác büszkén cigizett a "Nálunk 18 éven aluli személyek nem dohányozhatnak" tábla alatt, a billiárdasztal környéke pedig egy csendes beszélgetősarokká vált. A legtöbb ember pedig, aki odajött az asztalunkhoz, először csodálkozva végigmérte a Élet és Tudomány kitett számait, majd rám mutatott és megkérdezte, hogy miért olvasok itt is ilyeneket.
A bálkirálynő-választás mindig is a kedvenc részeim közé tartozott. Habár az elmúlt évek tapasztalatai egyre inkább azt mutatják, hogy ez inkább negatív mint pozitív cím, az idei minden negatív elképzelésen túltett. A bálkirályt ugyanis négy(!!!) szalaggal választották meg. A királynőn már több volt a szalag, de ez valószínűleg egyenes arányosságban állt a mámorosságával is (a bál egyébként, a többi diákbálhoz hasonlóan, alkoholmentes volt). Cipő nélkül ment ki a színpadra, úgy hozták utána. Lefele menet meg puffant egyet a lépcsőn. A bécsi keringőnél, amelyet a bálkirálynő és a bálkirály egyedül táncol a parkett közepén, inkább tapintatosan elfordultam. A körülöttem álló sok-sok ember arcára viszont mosolyt csalt a látvány.
Mivel sofőrünknek indulnia kellett, ezért hajnali egy környékén távoztunk, az elmúlt órák kellemes emlékével gazdagabban.

Bacsi