Interaktív az egész világ...

    A képzőművészeti alkotások műfaji határainak tágítása, illetve új képzőművészeti önkifejezések folyamatos megjelenése a jelenségek pontos meghatározására szolgáló hagyományos fogalomkészlet bővülésével is jár.
    Interneten vagyunk éppen, tehát érthető lesz minden.
    Mert ugye, az internetes oldalak egyik jellemzője, hogy azok dinamikusak. Ha nagyon kell, akkor gyorsan letöltöm, mert egy perc múlva lehet, hogy már mást találok a helyén És interaktívak is lehetnek a web-oldalak, infok ide-oda és máris más az ábra, mint volt.
    Ebben az értelemben mindenképpen sajátosan dinamikusnak és interaktívnak lehet titulálni több galériában – még az internet soproni felbukkanása előtti – jelenséget. (A végén még ikszedik típusúvá találkozássá is avanzsálhatom az egészet.)

    Ugyanis. Megfigyelhető, tény, hogy a tárlatnyitón a képek jegyzéke tökéletesen azonos a felaggatott képekkel, ám ezzel szemben, az idő teltével a kiállítás egyre inkább dinamikus jelleget ölt: abban az inetrnetes-klasszikus értelemben, hogy az eredetileg kiállított képek helyén mások jelennek meg,  a képjegyzék változatlan volta mellett.

    Nomármost. Szépet lehetnie itt értekezni arról, hogy betűkből álló jegyzéki mivoltukban a papírra nyomtatott listák hogyan azonosíthatók a festékkel bekent vásznak, lenyomatos papírok és miegymások alkotás-mivoltukban így egymással, de ez nem tárgya a cikknek.

    Bonyolult matematikai függvénnyel kiszámítható lehetne az is, hogy a kiállítás megnyitása utáni tizedik napon, hány erdetileg kiállított kép marad a falon, és azok közül hány szerepelt az eredeti listán. Hosszabb kutatást igényelne, annak megállapítása, hogy mekkora a valószín?sége, hogy - ad absurdum - az eredeti lista megmaradása mellett egy kiállítási időszak alatt minden egyes kép kicserélődjék. Az meg már külön tanulmányt érdemelne, hogy ez utóbbi esetben, az imígyen véletlenszerűen egymáshoz társításra került címek és alkotások milyen értelmi-érzelmi hatással és kifejezőerővel bírnak.

    Egyedi és különös a jelenség, ugye?
    A végére már tutira interaktív: jön az osztrák, a sietős, az eurós, meglátja a képet. Vundersőn, fényes nappal leszedik, becsomagolják, viheti, jöhet helyébe rögtön másik.

    Mire megjelent a tájképekről  írt cikkem, addigra már akt-gyűjteménnyé változott a tárlat...

Így most, ha valakit érdekel, inkább az ikszedik típusú találkozásokban gondolkozom, az kevésbé macerás, kiszámítható és jobban megéri.

té