"Különböző" történelmeinkről - Beszélgetés Csetri
Elek történésszel
A soproni Erdélyi Kör vendége volt Csetri Elek történész,
nyugalmazott kolozsvári egyetemi tanár, a MTA külső tagja.
Emlékszem,
évekkel ezelőtt, amikor egy rendezvényen címeit és titulusait sorolgatták
csendesen csak annyit mondott, hogy nem a kitüntetésekre büszke, hanem
arra, hogy a több mint negyven év politikai és nemzetiségi elnyomás alatt
meg tudott maradni annak, aki; történészként olyannak - és ez különösen
Erdélyben nem kis dolog - , aki a munkássága alatt leírtakból mindent ma
is emelt fővel vállal.
- Magyarországon - reméljük - már nagyjából lecsengett a státusztörvény
körül keltett politikai örvény. A legutóbb egy RMDSZ-es erdélyi politikus
értékelte a törvényt. Hogyan látja azt az Erdélyben élő történész, a tudós
ember?
- Egy nemzet vagyunk és összmagyarságban gondolkodunk; örülni tudunk
annak, hogy ezt a mai magyar kormány is így látja és tesz is ennek érdekében:
ennek kifejezője a státustörvény. Azt nyilvánvalóan nem lehet megtenni,
hogy kettős állampolgársággal, teljes egyenjogúság jöjjön létre a magyarországi
és határokon túli magyarok között, de a kedvezménytörvény egy óriási lépés,
amely megerősíti azt, hogy egyek vagyunk és, hogy a magyar nemzettudat
független a határoktól. Ebben egységes az egész magyarság. Én sokat járok
vidékre és nagyon érdekes, hogy a Kárpátokon túl élő moldvai csángók a
tőlük nyugatra eső, Kárpátokon inneni területet - a tulajdonképpeni Erdélyt
- Magyarországnak mondják.
- Az Erdélyi Ház kiállításának megnyitóján Ön is utalt a románok sajátos
történelemírására. Egyszerűen átírják a történelmet. Tizenkét évvel a romániai
változások után még mindig nem tudott felnőni a román tudós-társadalom,
ahhoz, hogy vállalni merje a saját történelmét?
- Létezik egy fiatalabb generáció, akinek a képviselője Boia. Ő ír
arról, hogy végre meg kellene egymástól különböztetni a történelmi igazságot
és a mítoszokat. Kolozsváron is vannak olyan román történészek, akik ezen
már túljutottak. Egyébként meg nagyon sok román történészt meghívnak Magyarországra.
Ösztöndíjjal támogatják őket, többek között azzal a céllal, hogy próbálják
meg objektíven szemlélni a történelmet. Nagyon érdekes, hogy azok, akik
erre egyáltalán hajlandóságot mutatnak, amint Erdély irányába jövet átlépik
a magyar-román határt, történelmi nézeteikben, gondolkodásukban visszavedlenek
azokká, akik előtte voltak. Azokra a román történészekre pedig, akik az
objektív történelemírás hívei annyira erős politikai nyomás nehezedik,
amelyen nem tudnak átlépni; hivatalosan semmiképpen sem. Volt már erre
is kísérlet, parlamenti ügy lett belőle.
- Ez leginkább Románia történelmére vonatkozik.
- Ma már tanítanak un. alternatív tankönyvekből is. Több szempontból
is roppant nehéz a helyzet, mert a tanárok javarésze a Ceausescu-korszakban
tanult, őbeléjük a történelem hivatalosan megengedett változatát sulykolták
és az érettségin is "a hivatalos verziót" követelik. Hiába mondja szegény
gyerek, hogy ő alternatív könyvből tanult. Olyan mélyen benne van a köztudatban,
hogy történelem egy van, a nemzeti, az ővék, hogy azt ellensúlyozni nem
lehet. Azért elmondhatom, hogy vannak biztató jelek.
Csetri Elek Szabó Béla festőművésszel az Erdélyi Házban
- A magyar nép történelme tanításának területén is elindult valami,
megszületett a romániai magyarság történelméről szóló tankönyv
- Én lektoráltam a könyvet, amit elfogadtattunk a román hatóságokkal
is. Ez egyik fontos megvalósítása az erdélyi magyarságnak. Bukarestben
tizenhat romániai nemzetiség történészei voltak jelen, amikor előadtam
a tankönyv a tartalmát. Ők – ugyan magyarul azt nem olvashatták – de egyöntetűen
elfogadták, mert nekik ez mintául szolgál arra, hogy hogyan írják meg a
saját nemzetiségük történetét. Az én legkisebb unokám is hatodik osztályos
és a romániai magyarság történetét ebből a tankönyvből tanulja, 6-7 osztályban,
magyar néprajzzal együtt.
A romániai magyarság történelme egyelőre – nem kötelező – ajánlott
tárgyként, adható elő, hallgatható a magyar középiskolákban.
- Ez esetben, az, amit a diákok a romániai magyarság történetéről
tanulnak több ponton is teljesen ellentmond annak, amit a "hivatalos verzió"
szerinti történelemórán mond a tanár.
- Az egyetlen lehetősége az erdélyi magyarság történetéről szóló könyvnek
az volt, hogy több létező verziót, kommentár, állásfoglalás nélkül taglaljon
egymás mellett. Például a szerzők a dáko-román
kontinuitás elméletével kapcsolatosan is mindkét változatot előadják, de
nem foglalnak állást. A gyulafehérvári nagygyűlés mellett az is benne van
a tankönyvben, hogy ez utóbbival majdnem egyidőben Kolozsváron ötvenezer
magyar és székely tiltakozott Erdély Romániához való csatolása ellen. A
magyar irodalom szakos tanárok - mint a feleségem is - a legsötétebb korszakokban
is a magyar irodalomhoz kapcsolódóan folyamatosan előadták a magyar
történelmet is, hiszen történelmi háttérrel kellett megalapozni az irodalmi
ismereteket.
Egyébként manapság már bármi megjelenhet Romániában, még az is, ami
nem egyezik a hivatalos román történelemírás álláspontjával. A románok
az ilyenek majd különböző fórumokon elítélik, mi meg teszzük a dolgunkat.
Én másfél évig a bukaresti román televízió magyar nyelvű adásában is vezettem
egy olyan műsort, amelyben több történész megszólaltatásával magyar történelemről
volt szó.
A legnagyobb baj ma az, hogy a tudomány - és ez
mi vagyunk - nem írt egy olyan magyarság- és Erdély-történetet, ami olvasmányos,
közérthető, hiteles, és amit a nagyközönség kezébe lehetne adni.
té
2002. február 13., szerda 20:53
|