|
AMI Galériánk
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti
Intézete és a Magyar Televízió Soproni Körzeti Stúdiója rendezésében kamara-kiállítás
nyílt a körzeti stúdió Ami Galériánk -ban.
Boronkay Gusztáv bemutatta a miskolci alkotókat
A kiállítók – Boronkay Gusztáv, Debrődi Nóra,
Erdős Joci, Halász György, Hegyi László, Horváth Márta, Szabó Emese, Veréb
Csaba - az MTV Miskolci Körzeti Stúdiójának munkatársai.
A kiállítást Nagy Róbert médiaművész a NYME
AMI tanára nyitotta meg.
A televíziósok lételeme a mozgó képek világa; a televízió
"képeinek" folyamatosan változó jellege – dinamizmusa – a fotográfia statikus,
ez előbbivel való összehasonlításban látszólag nyugodt és higgadt műfajával
az érzékeny és kifinomult vizualitás-igényében rokon.
A kiállítók nem hivatásos fényképészek, a napi munka
mellett fotóznak (sokan vagyunk így). A kiállítás technikai és koncepcióbeli
sokszínűségében kérdéseket generál.
Mely pillanatban válik a megfelelő felszereléssel rendelkező
fotós művésszé? Készségek, tehetség, tanulás, pillanatnyi ihlet, technika
kérdése-e a jó fotó? Hogyan hat a digitális technika által meghatározott
mérhetetlenül nagy alkotói mozgástér a hagyományos fotóra? Meddig és mitől
fotó még a fotó?
Nem állítom, hogy az MTV Soproni Körzeti Stúdiója
Lackner Kristóf utcai székházában a néhány alkotás után minden kérdés egyszerűen
és egyértelműen megválaszolható lesz, és azt sem állítom, hogy továbbiak
– még nehezebbek –nem kerülnek a felszínre.
Mert mint kiderült a bemutatkozó tévések között
olyan is van, aki először volt fényképész, aztán filmes. Boronkay Gusztáv
középiskolás korában nyertese volt a Magyar Televízió egy fotópályázatának.
Huszonéves kora után – jó tíz éves fotós múlttal – lett filmes.
- Ma már nagyon-nagyon különbözőnek látom a két műfajt - válaszolja
arra a kérdésre, amely a vizualitásban rokonítható fotós és filmes műfajról
szól. - Mindkettőt imádom - mondja, de a két műfaj annyira más, hogy a
filmezést követően ugyanúgy kedvem marad fotózni, mint ahogyan bármilyen
más szabadidős tevékenységhez. Néha egy-egy téma kapcsán az is gondot okoz,
hogy a kamerát vigyem-e magammal, vagy a fényképezőgépet.
Boronkay Gusztáv arról is beszélt, hogy amikor mozgókép
kimerevítésével próbált meg "fotót" készíteni, akkor is teljes mértékben
meggyőződött arról, hogy teljesen különböző dolog mozgóképet és állóképet
alkotni.
Különlegesek a fotók így együtt, és a hely- , illetve
"falszűke" (mégiscsak nyolc alkotóról van szó), ezúttal előnyére válik
a tárlatnak, hiszen egy-egy alkotó több munkája egymás mellé (egy felületre)
kerülve stílusában, technikájában, koncepciójában hangsúlyozottan jeleníti
meg a jellemzően egyedi és egyéni vonásokat. Bizonyára egy-egy fotós
munkáját több képben – egy teremnyi kiállítási felületen és egyenként –
bemutató tárlat tanulságos lenne. Már csak a feltett kérdések miatt is.
A fotók – és mellettük a számítógépes grafikák, de a
népmesei háttér is a figuratervekkel együtt – a folyamatosan mozgásban
lévő és változó világról szólnak; ugyan tévések készítették, és mégsem megállított mozgóképek, hanem
ők maguk egyenként megállásra, szemlélődésre késztetnek.
A tévéhez idomult vizuális világban ez pedig jó.
té
2002. február 20., szerda 00:08
|
