Ötvenhét esztendeje ilyenkor az amerikai bombázók legfőbb célpontjai a Bécs körüli közlekedési vonalak voltak, de a városban is keletkeztek károk. Találatok érték a Schönbrunnt és a Gloriettet is, valamint a XIII. kerület lakókörzeteit. Ugyanekkor nappal és este is bombázták Pozsonyt, valamint a közelében lévő olajfinomítót. Az amerikai gépek fedélzeti fegyvereikkel Ostmark (Ausztria) több helységét támadták. A soproni nyilas sajtó a február 21-i légitámadásról nem közölt egy mondatot sem. A Koronázódombon lévő figyelőörsön azon a napon Freiler Vilmos, Renner Kálmán, Szamosi Gyula és Wischy Ferenc teljesített szolgálatot.

Az előző rész: http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=4869

    (Befejező rész) A figyelők a Koronázódombról 14.03-kor, az állomás irányából felszálló sűrű füstöt figyeltek meg. Öt perccel később pedig már a keletkezett tűz lángját látták, ahogy a ház-tetők takarásából felcsaptak. Ekkorra véget ért a pokoli jelenetek első felvonása. Röviddel 14 óra után kiürült a légtér Sopron felett, 14.37-kor a szirénák folyamtos búgásával feloldották a riadót.

    A jól értesült soproniak ezúttal hatvan bomba becsapódásáról tudtak. A fő célpont ismét a GySEV-állomás volt. Bár csak kilenc bomba esett a forgalmi vágányokra, a pontosan célra dobott bombák szétrombolták az állomás Ebenfurth és Sopron Déli felé vezető vonalainak kijárati váltóit. A bombák egy nagyobb része rombadöntötte a mozdonyszereldét, megrongálta a javításra váró kocsikat, a szereldében pedig hat újabb mozdony vált használhatatlan ronccsá. Ezúttal csak kevés kocsi sérült meg, mert a bombák nagyobb része nem kocsikkal elfoglalt vágányokra esett. Teljesen elpusztult az áruraktár emeletes irodaépülete. A bombatalálat nyomán az épület alatt lévő óvóhelyen egy kályha felborult, a szomszédos lámpa-kamrából befolyt az óvóhelyre a petróleum és meggyulladt. Több német katonának sikerült kimenekülnie, de egy magyar katona és egy német vámtisztviselő bennégett. A légoltalmi szabályok semmibe vevését bizonyítja ez a tragédia: megtűrték az óvó-hely mellett a lámpakamrát, melyben jelentős mennyiségű petróleumot tároltak.

    A légitámadás után 720 ezer pengő vontatási kár érte a vasutat, de jelentős épület- és pályafenntartási kár is keletkezett.

    A helyreállítás ekkor sokkal szervezettebben történt, mint decemberben. Még januárban Nagycenkre telepítettek egy német katonai felépítményi századot, mellé két magyar munkásszázadot. Ezeknek a feladata a nagycenki cukorgyárban a vágány-felújítási munkák befejezése volt. További feladatuk az esetleges légitámadások okozta rombolások helyreállítása. A századok gyors mozgatására egy Szolnokról menekített mozdony szolgált. A német század technikai felkészültsége, a készletében lévő sín- és váltóanyagok beépítése lehetővé tette, hogy délután három órakor megkezdett helyreállítási munkák időre elkészüljenek. A helyreállítást a sötétség beálltakor is teljes erővel végezték a németek hatalmas fényszóróinak világánál. Számukra nem volt érvényes a szigorú elsötétítés. A német szerelvényben rá-diója mellett ült az egyik katona, kapcsolatot tartva a birodalmi légvédelmi figyelőhálózattal. Aggodalom nélkül dolgoztak és dolgoztattak teljes kivilágítás mellett. Az újabb bombázókötelékek berepülése azonban megálljt parancsolt a helyreállításnak. A város lakosságát előbb (18.53-kor) kisriadó riasztotta, ezt követte 19.15-kor a nagyriadó. A riasztás alatt kikapcsolták a fényszórókat, szünetelt a munka. A németek is, a magyar munkaszolgálatosok is a kocsikba mentek, de az állomáson maradtak. Ismeretlen helyen, teljes sötétségben ez volt az egyetlen megoldás. A kárfigyelők a Koronázódombon hallották a dél felől közeledő bombázók moraját. Rövid időközökben még nyolcszor ismétlődött meg egy-egy kötelék átrepülése. Röviddel az első kötelék eltávozása után észak-kelet felől nagyerejű fény felvillanását látták a koronázódombiak, majd két-három perc múlva megint Kőhida irányából hallatszott a távoli bombázás felmorajló zaja-dübörgése. Nyolcszor egymás után.

    Fél kilenc előtt öt perccel el-csendesedett a légtér, felbúgott a szirénák jelzése: a nagyriadó el-múlt. A fiúk a nehéz nap után bejegyezték a figyelőhely naplójába a szokott mondatot: “A figyelők a szolgálatból kiléptek…” Az állomáson addigra már ismét fénybe öltöztették a munkahelyeket fényszóróikkal a németek. A győri személyvonat Fertőboztól tolt menetben közlekedve bejárhatott az állomásra. Tizenegy órakor az állomás IV. vágányára, hajnali háromkor pedig a III. vágányra is bejárhattak a vonatok. Szabad volt a Nyíl-vonatok útja mind Bécsújhely, mind Ebenfurth irányából.

    A városban tizennégy magyar és egy német áldozata volt a légitámadásnak. Bombák hullottak a Wälder József, a Csengeri, a Felkelő és a Prohászka utcára.

    Az említett területen összeomlott házak és holttestek jelezték, hol aratott a halál.