|
Az aradi egylet
Polgártársak buzgalma
A Vasárnapi Újság (1863/32.) közölte a szomorú hírt,
miszerint “Igló, Szepes megyének egyik legvirágzóbb városa majdnem egészében
leégett. Az érdeklettek kára temérdek, mert ha vannak is egyesek, kiket
a biztosítás némileg kárpótol, ezek száma bizonyosan igen csekély. E baleset
azon ohajtást ébreszti ujolag bennünk, bár mind jobban terjedne a biztosítás,
vagy bár csak elegendő oltószerekről lehetne szükségidején rendelkezni!”
A hajdani tűzesetek két tényezővel függtek össze.
Egyik a lakosság összezsúfolódása, a másik az építkezési mód, különös tekintettel
a tetőszerkezetek gyúlékonyságára. Innen nézve nincs semmi különös abban,
ha egy település tűzvészben pusztult el. A tüzek a mindennapi élet gyakran
gyakori velejárói voltak, de egyre inkább előtérbe került a védekezés.
Lehetett ez egyéni vagy csoportos akarat. A későbbiekben szervezett tűzmegelőzés.
Figyelemre érdemes az aradiak példája. A városban 1834 óta működött polgári
tűzoltókar. Az újjáalakulást követően 1861-ben kaptak belügyminiszteri
engedélyt. Az egylet akkor 339 tagból állt (20 volt a tiszteletbeli, 193
a működő, a többi gyámolító), nagyobbrészt iparosokból. Minden józan viseletű
egyénnek szabadságában állt a társulat kebelébe lépni. A cél világos: a
vész színhelyén gyorsan megjelenni, egyesült erővel, a begyakorlott szabályok
szerint eloltani a tüzet. A testület főigazgatója, parancsnoka őrnagyi
ranggal bírt, a két aligazgató kapitányival. Volt a társulatban zenekarvezető
és két trombitás is; az öt szakasz mindegyikében egy hadnagy, egy őrmester,
három tizedes. A legénység száma ötven-hatvan.
Sopront említeni azért érdemes, mert a város helyi
értékek és érdekek megtartó erejének határozott szándékát tükrözi. Csatkai
Endre szerint Sopron 1867 után a helyi értelmiség némi felfrissülése
következtében (hivatalnoki kar, iskolai oktatók) engedett a bevett szokásokból.
Ennek ellenére Sopron még ezután is jobban őrizte hagyományait Győrnél.
A Tűztornyot, mint a megelőzés intézményét megmagasították. A város jelképe
lett. Ehhez képest a győri vaskakas, a Fehérvári-kapu maradványa levéltári
tárgy a múzeumban.
(Folytatjuk)
Morvai Gyula
2002. március 09., szombat 20:44
|
