CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 14., kedd, Bonifác napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Az aradi egylet
Polgártársak buzgalma

    A Vasárnapi Újság (1863/32.) közölte a szomorú hírt, miszerint “Igló, Szepes megyének egyik legvirágzóbb városa majdnem egészében leégett. Az érdeklettek kára temérdek, mert ha vannak is egyesek, kiket a biztosítás némileg kárpótol, ezek száma bizonyosan igen csekély. E baleset azon ohajtást ébreszti ujolag bennünk, bár mind jobban terjedne a biztosítás, vagy bár csak elegendő oltószerekről lehetne szükségidején rendelkezni!”
    A hajdani tűzesetek két tényezővel függtek össze. Egyik a lakosság összezsúfolódása, a másik az építkezési mód, különös tekintettel a tetőszerkezetek gyúlékonyságára. Innen nézve nincs semmi különös abban, ha egy település tűzvészben pusztult el. A tüzek a mindennapi élet gyakran gyakori velejárói voltak, de egyre inkább előtérbe került a védekezés. Lehetett ez egyéni vagy csoportos akarat. A későbbiekben szervezett tűzmegelőzés. Figyelemre érdemes az aradiak példája. A városban 1834 óta működött polgári tűzoltókar. Az újjáalakulást követően 1861-ben kaptak belügyminiszteri engedélyt. Az egylet akkor 339 tagból állt (20 volt a tiszteletbeli, 193 a működő, a többi gyámolító), nagyobbrészt iparosokból. Minden józan viseletű egyénnek szabadságában állt a társulat kebelébe lépni. A cél világos: a vész színhelyén gyorsan megjelenni, egyesült erővel, a begyakorlott szabályok szerint eloltani a tüzet. A testület főigazgatója, parancsnoka őrnagyi ranggal bírt, a két aligazgató kapitányival. Volt a társulatban zenekarvezető és két trombitás is; az öt szakasz mindegyikében egy hadnagy, egy őrmester, három tizedes. A legénység száma ötven-hatvan.
 

    Sopront említeni azért érdemes, mert a város helyi értékek és érdekek megtartó erejének határozott szándékát tükrözi. Csatkai Endre szerint Sopron 1867 után a helyi értelmiség némi felfrissülése következtében (hivatalnoki kar, iskolai oktatók) engedett a bevett szokásokból. Ennek ellenére Sopron még ezután is jobban őrizte hagyományait Győrnél. A Tűztornyot, mint a megelőzés intézményét megmagasították. A város jelképe lett. Ehhez képest a győri vaskakas, a Fehérvári-kapu maradványa levéltári tárgy a múzeumban.
(Folytatjuk)

Morvai Gyula



2002. március 09., szombat 20:44


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület