Tíz éves az Unger Pauline Informatikai Labor
Több mint tíz évvel ezelőtt egy idősebb hölgy ült le
a líceumi igazgató, néhai Dr. Lampérth Gyula irodájában és az ő
legnagyobb meghökkenésére 500 ezer arany schillinget rakott le az asztalra.
Mint kiderült, a hölgy nővére, Unger Pauline,
soproni származású tanítónő végakaratát teljesítette, mely szerint az oktatás
segítésére hagyta a Líceumra, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium
(Líceum) intézményére ezt a tekintélyes összeget. Ennek a segítségével
alakították ki azt a két számítástechnikai termet és a tanári szobát, melyet
most az örökhagyó iránti hálából Unger Pauline Informatikai Labornak neveznek.
Március 8-án 11 órakor ünnepelte a Labor 10. születésnapját,
összehívva mindenkit, akinek ebben a 10 évben köze volt hozzá, itt munkálkodott,
mint tanár, vagy diákoperátor, esetleg támogatta anyagi forrásokkal. Ebben
a 10 évben számtalan tehetséges tanítvány végzett a Líceumban, akik tudásukban
itt gyarapodhattak. Sokuk informatikai irányban tanult tovább, de minden
volt licista számára fontosak voltak az itt megszerzett ismeretek, hiszen
az eljövendő, tudás alapú társadalomnak ez az alappillére.
A Labor kialakításában és fejlesztésében a Líceum
igazgatójának és Pölczmann I. Róbert laborvezetőnek elévülhetetlen
érdemei vannak Robi sokszor itt töltötte szabad idejét, a tanítás után
akár késő estig is benn maradt. A legkorszerűbb eszközök alkalmazása és
a legújabb ismeretek átadása valósult meg, tankönyv is került kiadásra,
mely szintén az akkori laborvezető tollából származik. Számtalan tanítvány
tett nagyon szép eredménnyel számítógép-kezelői vagy szoftverüzemeltetői
informatika vizsgát, de felnőttek, köztük sok tanár is részesülhetett képzésben
és vehetett a kezébe ugyanilyen bizonyítványt. Részt vehettek érdeklődő
lelkészek is egy rövid oktatásban, és reméljük, folytatódik a megkezdett
ismeretátadás, illetve mások is bekapcsolódnak A licisták sok informatikai
versenyen értek el szép eredményeket. Így nyertek három számítógépet is
az iskolának, de öregdiákunk a távoli Amerikából is küldött néhány éve
számítógépeket és szoftvereket.
Elindulhatott, és a Labor keretet adhatott az evangélikus
iskolák informatikai versenyének. Ezáltal egyrészt sok tehetséges tanítványunk
mérheti össze tudását egy olyan vetélkedőn, melynek szellemiségében Egyházunk
értékeit vallja magáénak, másrészt a döntőben meg is ismerhetik ők és kísérő
tanáraik egymást.
Sokat jelentettek azok a sikeres pályázatok, melyeket
Dr. Lampérth Gyula írt fáradhatatlanul, melyekből a mai, korszerű eszközpark
megvalósulhatott. Emlékszem, amikor '98 decemberében, este nyolc felé,
az egyik tanári-levelezős tanfolyam után felmentem az igazgatóiba, rakosgatta
le igazgató úr a pályázat végleges anyagát és pecsételte még le lapokat.
És az eredmény: kicserélhettük az egyik terem (akkorra elavult) teljes
gépparkját! A beszállítókkal való tárgyaláskor pedig Igazgató Úr makacsul
ragaszkodott a legmodernebb gépek, eszközök beszerzéséhez.
A két nagyobb pályázat mellett nyertünk kisebbekben
is, itt a jelenlegi igazgató, Tölli Balázs is sok segítséget nyújtott,
hogy csak egy múlt évit vegyünk példának, mellyel decemberben újabb gépek
érkezhettek.
Az áldozatos munka eredménye az is, hogy "élet zengi
be" a termeket, hétközben akár este nyolcig is jönnek érdeklődő tanítványok,
tanárok, hogy nyáron sem zár be a Labor, a tanárok is be-be lépnek egy
elektronikus levélváltásra. Hogy most már az épület nagy részébe eljut
az Internet, egyre újabb munkaközösségek igényelnek számítógépet.
A Jóisten segítségével közreműködhettünk számtalan
kiadvány elkészítésében. A Líceum évkönyve, falinaptára, meghívók, előadásokhoz
vetíthető emlékezhetők. Ezek készítésében is sok segítséget nyújthattunk,
legnagyobbrészt az operátor, egykori diák, Molnár Roland munkájának
gyümölcseként, de rengetegszer tanítványaink is nagy segítséget nyújtottak
a szerkesztésben, képek digitalizálásában.
Természetesen 10 év nem nagy idő, inkább csak az
ember életében az. Az évforduló megünneplését még ősszel beszéltük meg
a kórházban Dr. Lampérth Gyulával. Nem gondoltuk, hogy a születésnapi tortán
a gyertyák elfújásában ő már nem segíthet. Szolgáljon hát e néhány sor
neki is emlékül, hiszen őáltala is megérezhettük az Úr kegyelmét, ahogy
mindenki által, aki most is, és az elmúlt 10 évben tanárként vagy tanítványként
szolgált itt.
Babics Csaba
2002. március 14., csütörtök 09:19
|