Sopron - Március 15.

    Sopron polgárai Március idusán a Petőfi téren ünnepeltek.
    A városi ünnepségen jelen volt dr. Gimesi Szabolcs Sopron Megyei Jogú Város polgármestere, dr. Payer Erzsébet, Ágota Gábor és Tengerdi Antal alpolgármesterek, Koltai Miklósné dr. Sopron Város jegyzője. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét.
    Az 1848-as forradalom és szabadságharcra való emlékezés ünnepi szónoka dr. Szájer József, Sopron választókerület országgyűlési képviselője volt:

    Kevés olyan dolog létezik egy ember életében, ami változatlan formában végig kíséri. A tárgyak, a barátok, az érzelmek gyakran tűnnek fel másfajta színben, az igazán biztos és örök holmik fogynak létünkből. Fogynak, de nem vesznek el. Ha visszaemlékezem az elmúlt évtizedek márciusaira, eszembe jut bizonyos állandóság. Már gyerekként is, amikor március 15-e még nem volt piros betűs ünnepnap, de akkor is kokárdát tűzve indultunk az iskolai megemlékezésekre, később a nemzeti színű kis koszorú fontos jelentést hordozott. Szinte tüntetőleg hordtuk március idusán, aztán az elmúlt évtizedben üzenete változott: egyűvé tartozásunk, közös nyelvünk, ünnepünk jelképe lett. Megmaradt, végigkísér mindannyiunkat.

    Ahogy végigkísér minket az a felemelő érzés, amelyet minden esztendő márciusában újra és újra érezhetünk. Százötvennégy év lendülete és reménye éled fel minden évben a tavasszal együtt. A szabad polgári jövő ünnepén nemcsak emlékezünk, hanem talán újraéljük azokat a mámoros eseményeket. A pest-budai történésekről valamennyi magyar iskolás tanul, eljátsszák, megelevenítik a legendás helyszíneket, újraélik a forradalom hangulatát, és közben észrevétlen tisztelegnek is másfél évszázaddal korábbi magyar honfitársaik előtt. Ünnepelünk, emlékezünk ezen a napon. Olyan elődök példáit idézzük, akik egy országot ráztak fel, olyan nagyszerű fiatal magyarok neveit soroljuk, akik szabad polgárai akartak lenni szeretett hazájuknak. Az 1848-as eseményeknek szerte az országban, és a határokon túl is léteznek emlékhelyei. Mi, soproniak hagyományosan itt a Petőfi téren, a forradalom és szabadságharc költőjének szobránál ünnepelünk. Sopronban nem történtek világfordító események, a város a forradalom csendestársa volt. Méltóságos, büszke társ, lakói magyarságukról, helytállásukról hetvenhárom évvel később, az 1921-es népszavazás alkalmával tettek tanúbizonyságot.

Hölgyeim és Uraim!
    Kokárdát tűzünk tehát ezen a napon, és igyekszünk barátaink ismerőseink közé, hiszen ez az ünnep nem engedi a csendes elmélkedést. Március tizenötödike a közös ünneplés napja. Annak kifejezése, amiről százötvenöt évvel ezelőtt, csak, mint elvárásról szólhattak a szónokok. A független magyar polgárság ünnepe. Mondják, ez a nap a fiatalság ünnepe, jól emlékezünk mindannyian, egykoron deklaráltan a forradalmi ifjúsági napok részeként kezelt félig-meddig szabaddá tett március tizenötödikéket éltünk meg. Azt gondolom ez az ünnep minden korosztály számára nagy fontossággal bír. Azoknak, akik egykoron titokban, a puha diktatúra idején tán félelemmel telve ünnepeltek, nyilván más üzenete van. Másként gondolnak a márciusi ifjakra apáink és nagyapáink kortársai, és mást üzen az ünnep a mi gyerekeinknek. Egy dolog biztosan összeköti a gondolatokat, a kokárda trikolórja, a piros, fehér, zöld szalagos friss tavasz.

    Széchenyi azt írta: “Csak addig él egy nemzet, ameddig vannak hagyományai.” Azt gondolom, amíg kokárdát tűzünk kabátunkra, amíg kézenfogjuk gyerekeinket, és amíg együtt tudunk ünnepelni közös múltunk legszebb pillanatait, addig van jogunk egy nemzethez tartozónak vallani magunkat.

Tisztelt ünneplők!
    Magyarságunkat másként éljük meg Sopronban, mint az ország más tájain. A város speciális léte másfajta hangsúlyokkal erősíti e fogalmat. Az egykori szabad királyi város büszke polgárai számára nem is volt kérdés, hogy a magyar korona alattvalóinak számítsák-e magukat. A tizenkilencedik századi polgárság számára szintén ugyanaz volt a válasz. És akkor sem töprengtek ezen a soproniak, amikor a várost hermetikusan elzárták a(z) – nevezzük így – anyaországtól. Amikor Sopron büntetették, amiért oly közel esett a vasfüggönnyel elkerített másik világtól. Önök talán jól emlékeznek a Fertő tó közepén keresztül húzódó aknazárra, vagy emlékeznek a Görbehalom feletti méteres sávban megkopasztott erdőségre, és biztosan emlékeznek a vonatokon igazoltató civil ruhás nyomozókra. Gyerekeinknek ez ma már csak egy, a papa furcsa meséi közül. Nekünk pedig a saját életünkkel megélt történelem. Tanulmány a magyarságunkról. Az Egyesült Európa eszmeiségének ismeretében szinte hihetetlen felidézni is.

    Mit mond nekem, mit mond nekünk ez a márciusi ünnep? Hogy maradjunk hűek hagyományainkhoz, hogy őrizzük nemzetünk szellemét, hogy óvjuk a szabad polgárság eszméjét, mert ezek adják a nemzetünk lényegét.

    Csodálatos a soproni tavasz, az öreg épületekre ragyog a nap, fátyolos köd ül a Lőverek felett, a Széchenyi tér megtelik sétálókkal és megérkeznek az első turisták is. A bizakodás és a várakozás évszaka következik, olyan tavasz, amely sem hősöket, sem forradalmi hevületet nem hoz. Ad viszont esélyt arra, hogy teret kapjon az, amit ma ünnepelünk; a szabad polgári jövő - mondta dr. Szájer József Sopron országgyűlési képviselője.

http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=4966
http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=4967
http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=4968