|
Cinizmusok - kontrasztban
"Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit,
jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!" (Zsolt 25.7)
 "Cinizmusok" címmel került sor március 23-án a Hotel Szieszta első emeleti különtermében a Karinthy Ferenc emlékestre (halálának tizedik évfordulóján) Egry Márta és Székhelyi József színművészek valamint a Divertimento vonósnégyes közreműködésével. Az előadás megszervezésében oroszlánrésze volt Pluzsik Tamásnak, akinek hathatós segítségével perfektuálódott az est szűkebb hazánkban.
Sokszor átéltem, s remélem nemcsak egyéni "fogyatékosság", hogy egy dolog az, ami körülöttem zajlódik, s egy más az, ahogyan bennem lecsapódik. Bízom benne, hogy a Szieszta Hotelben - reményeink szerint elsőként egy hosszabb sorozatból - látott irodalmi est másokban is kialakított egy saját gondolatmenetet, s nem maradt meg a Karinthy Ferenc idézetek passzív befogadásánál.
Nagy volt persze a "kísértés", hiszen a már ismert Cini-írások előadói megszólaltatása ragtime és huszadik század eleji tánczenével kísérve szinte teljesen új élményként hatva szögezte oda a hallgatóságot a székhez, hogy lassan eszmélődve kezdje nevetéssel és tapsokkal honorálni a nagyszerű színész-páros párbeszédre dramaturgizált előadói estjét.
Egry Márta kiválóan alakította a Karinthy írásokban többnyire szenvedő félként megjelenő beugratott, kifigurázott hölgyeket, de ugyanilyen élményszrűen olvasta fel a rá jutó levélrészleteket. Székhelyi József pedig igazán elemében volt, s a paródia bőséges eszköztárával, az időben immár vissza is tekintve jelenítette meg az író figuráját ugyanazzal a kicsit cinikus, kicsit pajkos örök gyermeki, néha javíthatatlanul infantilis, de mindig elemi lendülettel, mely sajátosan kemény humorának egyik fő ismertetőjele. Ugyanakkor valamiféle lojalitás és bölcsesség is a sajátja ezen írásoknak, melyek most már - hál' Istennek - kordokumentum értéke is van, s ezt a tényt is nagyszerűen bizonyította az ízig-vérig mai előadás.
Ami bennem kontrasztként megjelent, az érdekes, és összefüggésében még figyelemre méltóbb, hiszen ez az elem az örök karikírozónak éppen az egyik idézett írásában jelent meg az est folyamán.
A rendszerváltozás első éveit éltük, s az új helyzetben - a komoly személyiségváltozást betegsége miatt elszenvedő - Karinthy Ferenc jelent meg a TV képernyőn. Arcról meg lehetett ismerni, de a pajkos, mindig ugratásra kész gyermek helyett egy kétségbeesett, a helyét nem találó kamasz tekintett ránk a készülékből. A mindig "slágfertig", erőtől duzzadó, volt sportember helyett egy tanácstalan, el-készülő és "elkészült", immár a "másik oldalra" vetődött ember mondta komoly kétségeit, melyeket szellemi merevségében - milyen tragikus - nem tudott feldolgozni immár. Azóta nem tudom úgy kezembe venni egy könyvét sem, hogy ne jelenjen meg előttem ez az arc, a mindenki Janus-arcúságának tragikus példája, s azóta nem olyan harsány, nyerítés-szerű bennem a kacagás sem.
A másik kísérő gondolat alapja az idézett zsoltár, melyet a nem hívő Cini nevében Isten nélkül, de mintegy zsoltár parafrázisként citált a nagyszerű művész-kettős. Bocsánatkérés, mely még időben történt, és ez a momentum sorolta be az irodalmi estet a teljesség idézetét keltő produkciók közé, Virágvasárnap előestéjén, a nagyhét és Húsvét tág érteélemben vett vigíliáján.
- DI -
2002. március 24., vasárnap 13:22
|
