Dunyov István (1816-1889) a XVIII. században a Temes megyei Vingára telepített bolgárok leszármazottja. Apja csak bolgár és román nyelven beszélt, bezzeg a fia szerb, román, német, angol, spanyol, portugál és francia nyelven is megtanult a magyaron és a szülői házban elsajátított bolgáron kívül.

Jogi diplomája megszerzése után szülőföldjén lett ügyvéd, fenntartva a kapcsolatot a Vasvári Pál köré csoportosult fiatalokkal. Az 1848-as szabadságharcunkban nemzetőrként, majd honvédtisztként vesz részt. 1849-ben sebesülése miatt hordágyon viszik a világosi fegyverletételhez. Haynau előszöri halálra, majd tíz év várfogságra ítélteti. Nem töri meg a fogság, büntetése letöltése után Olaszországba, Garibaldi táborába szökik.

1860-ban, Volturnonál bal lábát veszti, de sebesülten sem hagyja el a csatateret, ezért Garibaldi ezredessé lépteti elő‚ s alakulatát róla nevezi el. "Olyan ember számára, mint ön, minden dicséret kevés" mondja neki elismerően.

Mint Kossuth, ő is visszautasította a kiegyezést. Amikor idehaza képviselőnek jelölték, udvarias levélben visszautasította azt.

Olasz katonai nyugdíjból élt családjával 1889-ben bekövetkezett haláláig, amikor katonai tiszteletadással temették el Pistoiában. Egyaránt volt hőse a magyarságnak, az olasz egységmozgalomnak, valamint a bánáti román és bolgár nemzetiségnek. Városunk hozzájárulásával néhány napja immáron tábla hirdeti emlékét Veliko Turnovoban is!