Ének-
és Zenekarunk eredete az évszázadok ellenôrizhetetlen
homályába nyúlik vissza, hiszen a katolikus liturgia
elválaszthatatlan alkotóeleme az énekes Isten-dícséret.
Ilyen értelemben nem beszélhetünk kórusunk alapítójáról,
vagy alapítá-sának évérôl - a
liturgikus ének egyidôs a templommal. A Szent Mihály
dombon már 1276-ban dokumentálhatóan állt az
a templom, mely az 1400-as évek máso-dik felének átépítési
munkái után 1484-ben nyerte el mai formáját.
A plébánia-templom mellett mindig iskola is állt,
ahol a tanítás egyik fô célja a liturgikus énekben
részt vevô fiatalok képzése volt. Az ünnepélyes
szentmiséken, énekes litániákon, temetések
alkalmával az iskolamester és diákjai látták
el az énekkari szolgálatot. A XV. század elejétôl
kezdve a fennmaradt számadáskönyvekben jól nyomon
követhetô az orgonista, az iskolamester és az énekesek
díjazása, sôt, 1532-tôl már a vonósok
és trombitások részére kifizetett összegekrôl
is tanúskodnak a bejegyzések. 1609-ben adta ki Sopron szabad
királyi város azt a rendeletet, mely ma is működô
ének- és zenekarunk szempontjából sorsdöntô:
ugyanis a város kötelezte a toronyzenészeket, hogy a
szent zene minôségének emelése érdekében
vasár- és ünnepnapokon a szentmisén vegyenek
részt, s fizetségük egy részét is a városi
tanács vállalta át. Ettôl kezdve rendszeresek
a zenekarral kísért szertartások, melyek aztán
a reformáció korában templomunkban felváltva
katolikus és evangélikus liturgia szerint folytak. Széchényi
György gyôri püspök egyházzenei alapítványának
hatására az 1700-as években felpezsdült a zenei
élet. A vallásos ünnepek fényét a Ruzsicska
Vencel vezette katonazenekar és az Esterházy herceg Haydn
zenekara is emelte. A XVIII. században rendszeressé váltak
az énekekkel, zenekarral, fényes külsôségekkel
megrendezett egyházi események. A XIX. században id.
és ifj. Kurzweil Ferenc karnagyok működése során
megalakult a Soproni Zeneegyesület, majd amikor itt nehézségek
támadtak, a Szent Mihály Egyházi Zeneegyesület
is, ennek keretében az ének- és zenekar képzésén,
a repertoár bôvítésén kívül
egyházi zeneiskolát is fenntartottak. A leggyakrabban elôadott
művek Mozart, Haydn, Schubert és Beethoven miséi. A
XX. század során ezt a gazdag hagyományt töretlenül
folytatta a kórus, kiegészítve Liszt, Halmos László
műveivel. Az ének- és zenekar munkáját
egyrészt karizmatikus karnagyai - Struglitz József és
Rasztovits Ferenc - másrészt a zeneszeretô városplébánosok
biztosították és támogatták. Az 1970-es
évektôl kezdve a II. Vatikáni Zsinat litur-gikus rendelkezései
szerint a híveket mind jobban bevonják a liturgiába.
Így a zenekar kíséretes ünnepi nagymisék
már nem minden vasárnap, hanem csak nagy ünnepeken szólalhatnak
meg. A kórus továbbra is hűségesen szolgálva,
alkalmazkodik az új helyzethez, s azóta is a város
amatôr és hivatásos muzsikusaival minden karácsonykor,
húsvétkor és a templombúcsún az évszázados
hagyományoknak megfelelôen nagyszabású ünnepi
szentmisét szólaltat meg.
Ma, a XXI. század elején ismét új kihívásoknak
kell megfelelnünk.
Gazdag hagyomány ôrzôi és folytatói
vagyunk. Fô feladatunk természetesen továbbra is az
ünnepélyes liturgia megünneplésének méltó
zenei keretet nyújtani. Kötelességünknek érezzük
ezen felül még azt is, hogy ezt a több évszázados
értéket minél szélesebb körben megismertessük.
Sopron olyan kincse ez, amelyre méltán lehetünk büszkék.
Nem is olyan régen még a város fô zenei eseménye
volt egy-egy zenés nagymise, s azért dolgozunk, hogy ez ismét
így legyen.
2002.
húsvétján a Soproni Tavaszi Napok záróeseményeként
a Szent Mihály Ének-és Zenekar elôadásában
a húsvéti ünnepi szentmisén a 270 éve
ezen a napon született Joseph Haydn miséje hangzik fel: Missa
in honorem Sancti Nicolai, Hob. XXII:6. A szentmisét cerebrálja
és szentbeszédet mond: Dr. Rédly Elemér városplébános,
pápai prelátus.
Közreműködnek az Énekkar szólistái:
Kóczán Krisztina, Nagy Cecília P., Glász Mihály
és Mészáros Tibor. Orgonál: Szekendy Tamás
.Vezényel: Benyovszky Imre karnagy.
A szentmise 2002. március 31-én 10 órakor kezdôdik
a soproni Szent Mihály templomban. A Panoráma Rádió
élô egyenes adásban közvetíti!
(Simon András grafikája)
Források:
Bárdos Kornél: Sopron zenéje a 16-18. században
(Akadémiai Kiadó, 1984)
Siklósi Éva: A Szent Mihály templom énekkarának
története (1977)
Ének-
és Zenekarunk eredete az évszázadok ellenôrizhetetlen
homályába nyúlik vissza, hiszen a katolikus liturgia
elválaszthatatlan alkotóeleme az énekes Isten-dícséret.
Ilyen értelemben nem beszélhetünk kórusunk alapítójáról,
vagy alapítá-sának évérôl - a
liturgikus ének egyidôs a templommal. A Szent Mihály
dombon már 1276-ban dokumentálhatóan állt az
a templom, mely az 1400-as évek máso-dik felének átépítési
munkái után 1484-ben nyerte el mai formáját.
A plébánia-templom mellett mindig iskola is állt,
ahol a tanítás egyik fô célja a liturgikus énekben
részt vevô fiatalok képzése volt. Az ünnepélyes
szentmiséken, énekes litániákon, temetések
alkalmával az iskolamester és diákjai látták
el az énekkari szolgálatot. A XV. század elejétôl
kezdve a fennmaradt számadáskönyvekben jól nyomon
követhetô az orgonista, az iskolamester és az énekesek
díjazása, sôt, 1532-tôl már a vonósok
és trombitások részére kifizetett összegekrôl
is tanúskodnak a bejegyzések. 1609-ben adta ki Sopron szabad
királyi város azt a rendeletet, mely ma is működô
ének- és zenekarunk szempontjából sorsdöntô:
ugyanis a város kötelezte a toronyzenészeket, hogy a
szent zene minôségének emelése érdekében
vasár- és ünnepnapokon a szentmisén vegyenek
részt, s fizetségük egy részét is a városi
tanács vállalta át. Ettôl kezdve rendszeresek
a zenekarral kísért szertartások, melyek aztán
a reformáció korában templomunkban felváltva
katolikus és evangélikus liturgia szerint folytak. Széchényi
György gyôri püspök egyházzenei alapítványának
hatására az 1700-as években felpezsdült a zenei
élet. A vallásos ünnepek fényét a Ruzsicska
Vencel vezette katonazenekar és az Esterházy herceg Haydn
zenekara is emelte. A XVIII. században rendszeressé váltak
az énekekkel, zenekarral, fényes külsôségekkel
megrendezett egyházi események. A XIX. században id.
és ifj. Kurzweil Ferenc karnagyok működése során
megalakult a Soproni Zeneegyesület, majd amikor itt nehézségek
támadtak, a Szent Mihály Egyházi Zeneegyesület
is, ennek keretében az ének- és zenekar képzésén,
a repertoár bôvítésén kívül
egyházi zeneiskolát is fenntartottak. A leggyakrabban elôadott
művek Mozart, Haydn, Schubert és Beethoven miséi. A
XX. század során ezt a gazdag hagyományt töretlenül
folytatta a kórus, kiegészítve Liszt, Halmos László
műveivel. Az ének- és zenekar munkáját
egyrészt karizmatikus karnagyai - Struglitz József és
Rasztovits Ferenc - másrészt a zeneszeretô városplébánosok
biztosították és támogatták. Az 1970-es
évektôl kezdve a II. Vatikáni Zsinat litur-gikus rendelkezései
szerint a híveket mind jobban bevonják a liturgiába.
Így a zenekar kíséretes ünnepi nagymisék
már nem minden vasárnap, hanem csak nagy ünnepeken szólalhatnak
meg. A kórus továbbra is hűségesen szolgálva,
alkalmazkodik az új helyzethez, s azóta is a város
amatôr és hivatásos muzsikusaival minden karácsonykor,
húsvétkor és a templombúcsún az évszázados
hagyományoknak megfelelôen nagyszabású ünnepi
szentmisét szólaltat meg.
2002.
húsvétján a Soproni Tavaszi Napok záróeseményeként
a Szent Mihály Ének-és Zenekar elôadásában
a húsvéti ünnepi szentmisén a 270 éve
ezen a napon született Joseph Haydn miséje hangzik fel: Missa
in honorem Sancti Nicolai, Hob. XXII:6. A szentmisét cerebrálja
és szentbeszédet mond: Dr. Rédly Elemér városplébános,
pápai prelátus.