120 kilós csomaggal a hátamon, néhány száz nylontáskával a kezemben, a hónom alatt a füzeteimmel ácsorgok, mint minden péntek délután a buszmegállóban, miközben azon töröm a fejem: hogy is csinálta Doroti az öreg Totó kutyussal a mesében?! A cipőjével ügyeskedett valamit. Összeütötte háromszor a sarkát, “asszem”, és közben azt mondta: “Mindenhol jó, de legjobb otthon!”, és hazarepült. Jó neki! De az valami spéci csuka volt!
    Ennek hiányában nekem marad a szokásos megoldás: ÉN IS A MAGYAR TÖMEGKÖZLEKEDÉS MARTALÉKÁVÁ VÁLOK! Képzeletemben már ki is rajzolódik sanyarú sorsom:
    Felkészülten érkezek, hiszen egész héten azért járok edzésre, hogy ha pénteken megérkezik a busz a megállóba, ne maradjak alul a táskák elhelyezéséért vívott közelharcban.
    Miután betapostam a hátizsákom a csomagtartóba, zergeszökkenésekkel a busz ajtajában termek, és terhes asszonyt imitálva próbálok szánalmat ébreszteni az emberekben, így könnyedén feljutok a járműre.
    Ha ez nem jön be, mármint az áldott állapotos téma, még mindig ott van a TBC, vagy álcázhatom magam fertőző, lázas betegnek is. Így esetleg ülőhelyhez is juthatok. Ez tuti tipp!
    Majd néhány órás zötykölődés után kezdődik az 1000 méteres síkfutás, hogy elérjem a csatlakozásom. Szó szerint megKÖNNYÍTi a helyzetem, hogy csak a maradék csomagjaimat kell cipelnem, azokat, melyeket NEM LOPTAK EL A BUSZ ALJÁBÓL!
    Ha van még néhány ezred másodpercem, hogy jegyet váltsak, legálisan, ha nem, illegálisan vonaton folytatom tovább kalandos utazásom, azzal a tudattal, hogy fenn áll a veszélye, hogy még meg is büntethetnek!
    Természetesen, CSAK dohányzókocsiban találok helyet, így otthon magyarázhatom a bizonyítványom, hogy igen is bementem az aznapi előadásaimra, nem pedig szalonnasütésről jövök!
    Olvasni nem tudok, mert már sötét van. Aludni sem, mert tutira minden arra járó a fejemet csapkodja a táskájával, vagy a lábamon tapos!
    171 kilométert legkevesebb 4 óra alatt megtéve, füstösen, szakadtan, fáradtan, koszosan fogok megérkezni szülővárosomba…
    Ó, te jó ég! Jön a busz! Hogy is volt az a dolog Dorotival?! Ez az utolsó esélyem! Hátha most sikerül: