CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 7., kedd, Gizella napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  

Belemagyarázás??

Jelek


Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!


Amikor az ember jóban van magával, messziről látszik. Valóban: messziről! Járásán, annak felszabadult, laza "hullámzásán" - s a tempón, természetesen. A lelkileg rendben lévő, egyensúlyát meglelt - vagy abból pozitív irányban ki is mozdult(!) - ember nem vonszolja magát, nem lógatja a fejét, a vállait, nem. Kihúzott, egyenes tartással, felemelt fejjel, mosolyosan lépdel, jár dolga után. Kedvvel ügyködik, intézkedik; aktív, tevékeny - s mindezt nem fogcsikorgatva, szájösszeszorítva "akarón", hanem belülről jövő, természetes odaszánással, mintegy: optimálisan "ráhelyezkedve" a megfelelő repülősíkra, tökéletesen "ráhangolódva" a meglelt hullámhosszra.

Amikor bizonytalanok, enerváltak, szomorúak, netán egyenesen kétségbeesettek vagyunk, megesik, hogy már semminek, senkinek nem tudunk hinni, nem találunk reménytadó gondolatot sem, sehogyan sem vagyunk képesek "feljebb turbózni" magunkat - és (hivő, nem-hivő egyformán) "jelet kérünk". Ki honnan... Mindegy, milyen erőktől. Várunk - és megjön a jel. Mármint: mi magunk "x" dolgot jelnek érzünk, értelmezünk. Belemagyarázás? Teljesen mindegy. A jel: kicsinyke szalmaszál, egészen-egészen gyertyalángnyi fénymaszatka egy nagyonmély, teljesen sötétbe borult "hangárban" - de a léleknek már ennyi is elég, hogy hosszabb-rövidebb "kómájában" alig észrevehetően talán: megmoccanjon.

Én ma épp csak "elgondolkodóban" voltam, éppen csak kezdtem volna elbizonytalanodni - s mindjárt, kérés nélkül két jelet is kaptam. Szombat délelőtti "bevásárlókörutam" során egy eldobott vagy elhullajtott kedvencvirágomat: nárcisz-szálat, majd itthon, ebédkészítés közbeni szellőztetéskor egy karcsú, kedvesvonalú, tisztapillantású, nyugodt kis balkáni gerlét, amelyik a nyitott ablak párkányára szállt. Néztük egymást meglepetten, majd ellibbent. Két jel egy kicsinyke borúhoz?!! Úgy tűnik, nagyon fontos kérdés lehetett a felső erőknek, amiben kezdtem épp elbizonytalanodni, ha mindjárt ennyire "törték magukat" helyrehozni lelkem egyensúlyát! Köszönettel vettem!

- gyöngyös -



2002. április 13., szombat 15:08


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület