Lelkipásztor embert és hitet próbáló időkben
2002. április 27-én veszünk végső búcsút a tatabánya-felsőgallai
temetőben Balogh Gábor volt soproni református lelkipásztortól, aki 1954
és 1982 között töltötte be a lelkipásztori tisztséget egyházközségünkben.
Sokan fel tudjuk még idézni emlékezetünkben kedves személyiségét, lágyan
zengő hangját, melegen fénylő, szelíd tekintetét, sohasem bántó, legfeljebb
önmaga fölött derülő tréfáit, kezének bátorító simogatását, igehirdetéseinek,
imádságainak őszinteségét és személyességét.
1914. szeptember 30-án született Pápán. A meleg,
szerető családi körben felnövő gyermek a Pápai Református Kollégiumban
kezdi meg gimnáziumi tanulmányait, és ugyanitt készül fel a lelkipásztori
szolgálatra is. Pápán szentelik lelkésszé, és itt kezdi meg 1939-ben segédlelkészi
tevékenységét, amelyet 1942 és 1950 között Tatabánya hívő bányászgyülekezetében
folytat. 1945-ben köt házasságot Tatay Jolánnal. Boldog házasságukat Isten
két leánygyermekkel áldotta meg. 1950-ben megválasztják Mosonszentjánosra
lelkipásztornak, ahol négy éven át hirdeti a megmaradás igéit a szülőföldjükről
egykoron elűzöttek között. 1954-ben a Soproni Református Egyházközség választja
meg lelkipásztorául, ahol embert és hitet próbáló időkben szolgál hűségesen
1982-ig, nyugalomba vonulásáig. Szolgálatát a nehéz időkben való állhatatos
helytállás jellemezte. Sok fájdalomnak volt megrendült tanúja, rettegő
részese és fenyegetettje, élő hite azonban mindig reménységet sugárzott
családjában és gyülekezetében egyaránt. Ez az élő hit adott számára erőt
akkor is, amikor betegeskedő felesége mellett állt. Életének utolsó szakaszában
súlyos betegen, ágyhoz kötötten viselte a megpróbáltatásokat. Gyermekei,
unokái szeretető gondoskodása enyhítette szenvedéseit.
Április 11-én szólította magához Megváltó Ura, akitől
hitünk és reménységünk szerint megkapta az élet hervadhatatlan koronáját.
“Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,
végezetre eltétetett nekem az igazság koronája.” (2Tim 4,7-8.).
Szolgálatát, szeretetét nem feledjük, emlékét megőrizzük.
Vladár Gábor
2002. április 26., péntek 19:44
|