Csendes esték - A soproni példa

    Megtisztelő ajándékként kapott könyvet olvasgatok nyugtalanító estéimen. A borítón Kálvin János portréja látható, amelyet Kutas László szobrászművész készített, fölötte a kötet címe olvasható: A Kárpát-kanyartól a Cevennekig. Alul pedig a tartalomra utaló eligazítás áll: Szemelvények a Soproni Kálvin Kör 1996-2OO1 tevékenységéből. S valóban, az a tizenkilenc, változatos műfaj-ban született írás, vallomás, útibeszámoló, társadalom-, irodalmi-, történettudományi értekezés, beszéd, tanulmány, mennyiségben szerény lenyomata annak a sokirányú munkának, amit öt esztendő átgondolt lélekerősítő, szellem-gazdagító és közösségépítő munkában végeztek a soproniak.

    Nyolcvan esztendeje, hogy a népszavazást követően az 1922. évi XXIX.. törvénycikk  jóváhagyta, hogy Sopron címere a „Civitas Fidelissima” felirattal, vagyis a „Leghűségesebb város” kitüntetésre érdemesült – olvasom Lovas Gyula tanulmányában. De ahogy újra és újra az elmúlt évek történéseiben elmerülök a könyv jóvoltából, az is megbizonyosodik előttem, hogy Sopron tegnapi hűségét mai polgárainak hite és ereje avatja kivételessé.
    Dávidházy István áttekintésében megismerhetjük a tényeket: a város és a környező vidék reformátussága egyre gazdagodó lelki és gyülekezeti életformában igazolja, hogy növekszik a hitoktatásban résztvevő fiatalok száma, a református középiskolába és felsőoktatási intézményekbe  járó fiatalok alapítványi támogatásban részesülnek, továbbá a szórványság ügyének felkarolása, az erdélyi, németországi, magyarországi kirándulások éppúgy, mint a külföldi vendégek fogadása az összetartozás érzésének szép példáit jelentik a gyülekezet életében.
    A Kálvin Kör gondolata is ennek a nyitott és cselekvő hitéletnek a bizonysága. Összeomlottsági érzésünk a kilencvenes évek közepéről, az elmúlt napok megrendítő és feszült eseményei közepette, újra és élesen felmerült bennünk. Már-már kétségbeesett erőfeszítés is emelte oly felemelően széppé azt a két hetet, mert milliók vélekedtek úgy, hogy nem óhajtják újra megélni azt az ország-megváltónak hirdetett politikát, amelyet nemzeti és keresztyén voltunk lealázásaként a régi rend lovagjai kormányprogramként gyakoroltak. A soproniak a szétesettség állapotában azt mondották: ocsúdjunk és cselekedjünk! Keressük az összetartozás és a megerősödés módozatait! Így hívták életre a Kálvin kört, amely minden hónap első hétfőjén találkozóra gyűjti egybe az értelmiségieket és az érdeklődőket.
    Meghívásukra lelkészek, kutatók, orvosok, tanárok, politikusok, művészek vendégeskednek a Kálvin körben, akik szakmájuk, területük időszerű kérdéseit osztják meg a hallgatósággal.
    Kitűnik az átgondoltan szerkesztett évadokból, hogy a soproniaknak van mire alapozni. Mert micsoda erőt jelent az a városnak, ha Szokolay Sándort tudhatja polgárának. S az ő poétikus vallomásai nemcsak művészet – magyarság –, emberség dolgában jelentenek eszméltető gondolatokat, hanem sugárzó hittel áthatott lénye Isten-közeli kérdéssé avatja közösségi-nemzeti kérdéseinket. Milyen szépen fogalmazza előadásában: Bartók „egész magyarságát tette egyetemessé”. Kodály Zoltán Zrínyi szózatával kapcsolatban pedig így szólt: „Kodály legbátrabb tettének nevezhetjük, hogy egy ország elfojtott hangját – ő az egyetlen, aki akkor tehette – kiszabadította, felerősítette, nemzeti harangzúgássá változtatta!” De Szokolay Sándor mellett tovább sorolhatjuk Sopron kitűnő fiait: Arany János, a Baár-Madas Református Gimnázium igazgatója A Nagyhét muzsikája című tanulmányával jelzi: ma is otthon van szeretett városában.

    Dr. Szarka László geofizikus, a Sorbonne vendégtanára, a Kálvin Kör elnöke szakmai útjait diplomáciai tájékozódással is összekötötte: A protestáns Franciaország című tanulmányában, a történeti áttekintés mellett, elvégzendő feladatokra is figyelmeztet. Hogy például a francia teológusok még csak nem is hallanak arról, hogy a reformáció milyen meghatározó szerepet töltött be Magyarország társadalmi és művelődési életében, ez egyházi diplomácia terepmunkájának arány-zavarát is mutatja: manapság Amerika vagy akár Dél-Korea, talán anyagi okok folytán, kellemesebb vidéknek mutatkozik, noha sürgető volna rendezni, tisztázni, felerősíteni dolgainkat, kapcsolatainkat Európában.
Szokolay Sándor előadásában idézett Németh László gondolatot talán a Kálvin Kör vezető eszméjének is tekinthetjük: „Nem csak az iskolát, de az egész társadalmunkat a magasabb igények iskolájává kell tenni!”
    A soproni antológia szerkesztői (Dr. Szarka László, Bakó Erzsébet, Zilahi Józsefné, dr. Fényes Ákos, Jakab László, Légrádi Imre, dr. Takáts Tamás, Tóth Szabolcs, dr. Üry Előd) arra törekedtek, hogy megmutassák egy hitben élő kis közösség miként teremthet minőség-mintát társadalmi méretekben. Dr. Amberger Erzsébet a magyar lakosság egészségi állapotáról tartott előadásában olvashatjuk: a harmadik évezred fordulóján „hazánkban a modern apokalipszis halálosztó lovasai a dohányzás, az alkoholizálás, az egészségtelen táplálkozás, a lelki egészség hiánya, továbbá az értékrend-válság.” A Kálvin Kör éppen az értékrend válságával szemben, a Németh László gondolat jegyében magas igénnyel és következetesen igyekszik felvetni és tudatosítani bolydult korunk sorskérdéseit. Bolyki János például az ökológiai krízis fogalmát és drámai kérdéseit tárgyalja, dr. Ballagi Farkas az egészségesebb társadalom ügyét nevelési kérdésként is láttatja.
Vörös Viola, a középiskolások számára kiírt pályázat nyertese egy városi séta keretében igazolja: micsoda feslettség mutatkozik az idegen nyelvű névtáblák divatjában: Valójában nem is idegenforgalmi szempont, hanem igénytelenség, műveletlenség és a nyelvtudás hiánya jellemzi ezt a társadalmi állapotot, melyben a járókelő az étterem bejáratánál már csak a mosogatólány felvételének hirdetését olvashatja magyarul. Okkal mondja a tanulmány szerzője: Franciaországhoz hasonlóan nyelvvédelmi törvény szükséges – kis nyelv birtokosaként ez kétszeresen is kötelezettségünk. Önvédelemként is, mert társadalmi-, biológiai-, lelki-, hír- és képernyőiparosok szennyező ténykedése folytán – mindennapjainkban emberi, egyházi és nemzeti voltunk méltósága folytonos veszélyeztetettségében él. S hogy a magyar múlt zivataros századaiban milyen erőt  jelentett a kálvinizmus, arról Hegedűs Loránt Kölcsey Himnuszát elemezve fejti ki irodalmi és teológiai nézeteit, és az azóta elhunyt Czine Mihály történeti összefoglalójában szól arról, hogy: a protestáns hit és a szabadság eszménye és a magyarság küzdelme hogyan emelkedett nemzeti és egyetemes értékké.

    Ebben a tágas igényben, hogylétünk kérdéseit kutatva Sopronból ellátnak Háromszékig, s a neves személyek és emlékhelyek sorsa éppúgy érdekli a Kálvin Kör közösségét, mint az erdélyi gazdatársadalom gyarapodása. Franciaországban a református emlékeket és Kálvin életének mozzanatait járták be. Amit kirándulásnál és történeti utazásnál is többnek tekinthetünk. Egyházunk diplomáciai szolgálatát is végezték, amikor Párizsban a Port Royal gyülekezet tagjaival istentisztelet alkalmával találkoztak, vagy Noyonba, a Kálvin emlékmúzeumba ellátogattak Így emelvén példává, hogy időben és térben az európaiság nem politikai szólamot fed, hanem örökség és megélt jelen a református összetartozás gondolatában is. S az is a Kálvin Kör programját jelenti, hogy nem szűkösre mért egyházi körben óhajtanak működni, hanem közös ügyeket keresnek a katolikus testvérekkel, így is szolgálva és hirdetve Sopron város mai és holnapi hűségét és erejét.
Ablonczy László
www.reflap.hu