|
'Ne tedd azt mással, amit magadnak nem akarsz!'
|
Zh-k között
Ilyenkor novembertájt a felsőfokú tanintézetek hallgatói
valamennyit megéreznek a vizsgaidőszakok lázából - zárthelyi dolgozat
követ zárthelyi dolgozatot, s a beadandó írásbeli munkák határideje
is vészesen közeledik.
Az elsőévesek, a "gólyák" csak az érettségihez tudják hasonlítani
a vizsga "fogalmát"... élvezik viszont a hétköznapokon, előadásokról
való lógás lehetőségét és izgalmát.
Belülnek a..., akármilyen vendéglátóipari egységbe, felmennek az
internetes terembe, netán kirakatokat "értékelnek", esetleg kolesz-
szobák mélyén cserélnek eszmét párválasztási elképzeléseikről...
Nem tudják még, hogy megjön ennek a lazaságnak a böjtje - s
gondolok itt nem is annyira a december-januári vizsgaidőszak várható
kínjaira ("tűzoltó" jellegű tanulással átvirrasztott éjszakák, égések
a vizsgán stb.), sokkal inkább a NAGYBETŰS-ben rájuk
leselkedő "leszereplésekre", amelyek a mai világban már komoly
következményeket vonnak maga után, mely következményeket egyetlen
gyökérfogalomra lehet leegyszerűsíteni: ANYAGI.
Ha átvészelte a delikvens a felsőfokú intézmény kínosabb - értsd:
tanulási - részét, s a diploma kiizzadtatott, elhelyezkedés után (már
amennyiben egyáltalán sikerül elképzeléseinek - nem pedig
felkészültségének, tényleges "tudásának"... - megfelelő állást
találnia) egykettőre kiderül, mennyire keveset is tud a
frissdiplomás. És ez még a jobbik eset! Megeshet, hogy ügyetlensége,
hozzá nem értése mindjárt anyagi károkat is okoz a cégnek! Akkor jön
a "lapát". Akkor pszichológus kell, akkor fűhöz-fához kapkodás,
átképzési tanácsadó stb., ahelyett(!), hogy felsőfokú intézményeink
tényleges tudással bocsátanák ki a hallgatókat.
Mi kellene ehhez? Szigor? Rendszabályok? Szankciók? Ilyen-olyan
törvény? Sikerorientáltság. Ez kell.
Fiataljaink azonban leginkább csak a majdan munkájukkatl
megkeresett PÉNZ-ben tudnak gondolkodni... Az, hogy amit elkezdenek,
sikerre vezet, jóleső megelégedettséggel tölti majd el őket...
valahogy... valahogy elsikkad a célok, a vágyak sorában.
Nem szakmát vagy hivatást tanulnak, nem a tevékenységre készülnek
fel, hanem ennyire vagy annyira jövedelmező álláshely betöltésére...
És ez orvosok, gyógyszerészek, konstruktőrök stb. esetében nem hogy
szomorú, de félelmetes is! Jaj nekünk, ha kezük alá kerülünk!
Játékszerré válunk a végzet karmaiban, miattuk... Márpedig az
egyszerű ember azt hiszi, a végzettséget
jelző fogalom mögött valóban az a képzettség, tudás rejlik, amit a
fogalom alatt ért a közönséges halandó! Azaz, hogy az ügyvéd jogszerű
eljárásokat javasol, az orvos érti a dolgát, a gyógyszertárban a
kiadott gyógyszert nem kell aprólékosan, még ott helyben átnéznünk,
nehogy rossz tablettát kapjunk be majd otthon, és hogy a pedagógus
maga TUD helyesen írni, még akkor is, ha "csak" tornatanár... No és:
suszter, maradj a kaptafánál - el lehet ájulni, meg lehet veszni a
sajtóban éktelenkedő helyesírási hibák tömegének láttán!
Előttünk a lehetőség, elmúlt a parancsuralom - s valahogy mégsem
akarózik mindenkinek lelkes "építőmunkába" kezdeni: saját életét
építőbe.
Tömegekből veszett ki a képesség: ÉREZNI a tevékenykedés, az
értelmes cselekvés, az alkotás(!) örömét! És, természetesen, UTÁNA:
élvezni az érte kapott jövedelmet!
Kedves Hallgatók! Ne vegyétek félvállról a tudás megszerzését!
Gondoljatok arra: Ti sem szeretnétek, ha látszatdiplomás kezébe
kerülne sorsotok! (Legyen az bankár, orvos vagy... stb.)
"Ne tedd azt mással, amit magadnak nem akarsz!" - e jelmondatot
kívánom valamennyiünknek! Bármibe fogunk, legelőször ez fusson át
agyunkon!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
2000. november 05., vasárnap 00:00
|
