|
'JÖVŐRE VELETEK UGYANITT'
|
Háló
Az ismerősök szőtte háló(!) amire a cím utal. Az újságban
megjelent felhívás mellett ezen háló volt az, aminek létezése tette
olyan sikeressé a szombathelyi nyári Savaria Karnevált.
A városháza egyik helyiségében, megadott időpontban lehetett
jelentkezni. (Kiskorúaaknak szülői engedélyről szóló kitöltött iratot
kellett mellékelniük.) Közölniük kellett, ki mi szeretne lenni: római
férfi, nő; magyar férfi, nő. A testmagasságot és a lábméretet kellett
még bemondani, azután egy kis, elegáns, feltűzhető vagy -csiptethető,
nylonba bújtatott azonosító kártyát kapott az illető, mely
tanúskodott "hivatásos" voltáról, így ő a Karnevál minden helyszínére
és eseményére jogosult volt belépni - már ahol és amikor egyébként is
nem szerepelt. Statisztának lenni az évtizedekben mérhető szunnyadás
után újrainduló szombathelyi Karneválon?! Mint utóbb kiderült: NAGY
BULI részese lett az illető. Középiskolásoktól főorvos-asszonyig
sokan vették ki részüket az izzasztó nyárban órákon át zajló
próbákból, majd állták meg helyüket a két előadáson és a karneváli
felvonuláson. Savaria - és az ország - történelméből állítottak össze
mozgalmas műsort a rendezők.
Sorolhatnék neveket is, de azokat ki lehet keresni szombathelyi
archívumokból. Amiről most szólnék, az azon érzés, hangulat, élmény,
amiről az egyik nyári statisztalány beszélt: az ÖSSZETARTOZÁS érzése.
A ruhákat, díszleteket készítő tanulók, a felvonulás idejére lezárt
utcákat biztosító szervezők, a rendező mint legfőbb "korifeus", a
neves színművészek, a helyi politikai potentátok, akik szintén nem
hagyták ki ezt a lehetőséget - gyermekkori emlékeik felelevenítésére,
no és, persze, "szereplésre"... -, mindenki összetartozott. Ruhája,
kitűzője alapján mindenkit meg lehetett szólítani, tegeződött a
résztvevők jó része; mindenben segítették egymást. Aztán a "Kérném
még egyszer innen és innen" rendezői utasításoknak megfelelő
újrarendeződések alatt, vagy valami váratlan technikai probléma
miatti kényszerű várakozás perceiben mesélt viccek, történetek,
hülyéskedések... A vonulás az utakon közösen, a téren tolongó
hatalmas tömeg látványa, akik mind "MIATTUNK" mindannyiunkért vannak
ott, minket akarnak megnézni... Aztán a vásár!!! A vásárnak "lelke"
volt! Egységes, mutatós sátrakat állíttattak a szervezők; az árusok
kedvesek, szívélyesek voltak. És sehol bóvli! Kizárólag kézműipari,
iparművészeti, népi iparművészeti termékek. Az italok, ételek
felszolgálása kulturáltan zajlott. Azután pedig, a rendezvény szombat-
vasárnapja (augusztus utolsó hétvégéje) után, hétfőn már REND honolt
a szombathelyi Fő téren.
A korán kezdődő tanév első napjaiban lépten-nyomon összefutott a
szereplők egy része, boldog mosollyal üdvözölték egymást, s az ilyen
köszönések hangosak voltak, lelkesek, örömtől - és várakozástól -
teltek: a "JÖVŐRE VELETEK UGYANITT" sokakban fogalmazódott meg!
Szombathelyen nyár óta egy kisebb tömeg összetartozik!
Szombathely maga(!) azóta komolyabban összetart, egyet akar. A MI-
élményt százak élhették át, sokan először életükben! A fiatalok,
szerencsére, még IDŐBEN!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
2000. november 06., hétfő 00:00
|
