|
Szomszédvár - Régió |
|
Hűs eső az avaron
|
Készül a tavasz
Mindjárt az elején tisztázzuk: a "készül" alatt nem
készülődik-et, hanem készülőfélben lévő-t kell érteni - mint pl.
ahogyan azt mondjuk, hogy: készül a kalács, az ünnepi műsor stb.
Hullik az avar-, illetve talaj-"jelölt" lomb, s itatja át az
áldott eső.
Sivatagi, szavannai, száraz kontinentális éghajlatú országokban
élő embertársainknak csak álom az, ami a mi hazánkban évről évre
végbemegy: a természet őszi-téli csodálatos lepihenése, mely csakis
azért iktattatik be a körforgásba, hogy erőt gyűjtsön a tavaszi
életre robbanáshoz, álomból ébredt Csipkerózsika szépségű
tündökléshez.
Hihetetlen adomány - bár az utóbbi két évben árvízből nekünk,
magyaroknak is kijutott -, hogy ez a medence megkíméltetik az olyan
vad, gyilkos időjárási agresszivitásoktól, amelyek pl. az indiai
szubkontinenst újra és újra kínozzák (monszuneső, ill. szárazság),
Észak- és Közép-Amerikát (hurrikánok), Afrikát, vagy akár csak
a "közeli" Görögországot, Törökországot (nincs eső, perzsel a nap)
rendszeresen sújtják.
Nem kell azonban olyan messzire mennünk... Sivatagi "minőségű"
homok - igaz, nem vörös, hanem szürkés színű - Magyarországon is nagy
területek életét, mezőgazdaságát határozza meg. A Duna-Tisza közének
szinte már félsivatagos éghajlatára, s az azzal párosuló "talajtalan"
talajra gondolok, a futóhomokra. Talaj, mert hát abba veteményeznek,
abban nőnek a fák - de nem talaj, hiszen nincsen humusza, éltető
szerves része; trágyázással, műtrágyázással, öntözéssel lehet csak
életben tartani - az öntözésnek azonban rendszeresnek kell lennie,
hiszen a homokszemek közt (a fizikából ismert "hajszálcsövesség"-nek
megfelelően) nagyon "szeret" lekúszni, leszivárogni a nedvesség, s az
egynyári növények egykettőre "azt veszik észre", hogy gyökereiket
száraz levegő veszi körül az éltető víz helyett. "Sívó" homok-nak
hívják ezt arrafelé - ki rövid i-vel, ki hosszúval ejtve a sivatag
szóra szépen "rímelő", azzal közös gyökérből származó jelzőt.
Aki élt ott, tudja, milyen az; aki nem, annak el kellene töltenie
hazánknak azon vidékén egy nyarat - mai viszonyaink (ózonlyuk,
felmelegedés, az évszakok "megbolondulása") közt értem ez alatt a
május közepétől augusztus közepéig tartó időszakot -, hogy azután
visszatérve ide, a Dunántúl, különösen nyugati határaink természetes
csapadékkal rendszeresen öntözött vidékére amolyan "természetimádó"-
ként hálával fogadja az esőt akkor is, ha "totál" városi lakos, s még
kiskertje sincsen.
Olyan adomány ez az időjárásilag viszonylag csendes, esővel
szépen öntözött vidék nekünk, itt élőknek, hogy e ténynek gyakran
kellene felvidítania minket, s hálatelt, mély sóhajra késztetnie: "De
jó, hogy ÉPPEN IDE születtünk, hogy ÉPPEN ITT élhetünk!".
Hazaszeretetünk legmélyebb alapja EZ legyen!
Kívánok színpompás - bár a lombok már megkopóban -, pihenésben
gazdag, a tavaszra boldog tervezgetéssel előretekintő őszt,
fehérséggel, szépségekkel szemünket gyönyörködtető, gabonáinkat békén
altató telet minden e régióban lakó polgártársunknak!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
2000. november 07., kedd 00:00
|
|
|
