CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Ezerkettőszázhuszonkilenc fénybe öltözötetett templom 
Beszélgetés az iskolaépítő Pokker János nevét viselő alapítványról

    Miklós Horváth Istvánnal a Pokker János Alapítvány titkárával két nap alatt kétszer találkoztam. Az ágfalvi templom és Baracsi-emlékmű, valamint a bánfalvi Hegyi-templom díszkivilágítása avatóünnepségén. A Pokker János Alapítvány kezdeményezője volt a templomok díszkivilágításának.

- Milyen céllal alakult a Pokker János Alapítvány? - kérdeztem Miklós Horváth Istvánt.
- Az én nagyapám, Pokker János családszerető emberként 16 gyermeket nevelt fel, – Fertőszéplakot szeretőként – falujának pedig, igen nagy anyagi áldozat árán 1904-ben iskolát építtetett. Legkisebbik unokájaként, én úgy gondoltam, hogy az alapítvány létrehozásával emléket állítok neki. Az alapítványnak két célja van: a fertőszéplaki iskola kitűnő eredménnyel végzettjeinek ad díjat, és mindazoknak a fertőszéplaki iskolában járt diákok, akik később középfokú, majd külön azoknak is, akik felsőfokú, építészettel összefüggő tanulmányokat folytatnak. Eddig 19 tanuló részesült az alapítvány díjában, amellyel a pénzbeli juttatáson kívül egy díszplakett is jár. A legelsőt 1992-ben Andrásfalvy Bertalan, akkori kultuszminiszter a Fertőszéplakon tartott tanévnyitó alkalmából adta át. Azóta évente átlagban egy-egy, néha két díjazottunk van – a tanulók számától és elért eredményeiktől függően –, de én meg mindig pontosan mindennek utánanézek: annak, hogy ki hova kerül és hogyan alakul a sorsa. Mindenképpen rangja van a Pokker János díjnak.

- A Pokker János Alapítvány díszkivilágítással kapcsolatos, nagy ívű vállalkozása is Fertőszéplakon indult útjára.
- Felhívással fordultunk a Kárpát-medence magyarságához, hogy a Millenniumra legalább 1000 templomot világítsanak meg. Mára már a felhívás nyomán 1229 kivilágított templom van. Sikeresnek mondható a kezdeményezés és azért is nagy öröm ez, mert látom, hogy mindenki a sajátjának érzi a kezdeményezést. Mindenki valamit hozzá akar tenni. Mára már egy sikeres láncreakció szerint működik: egyik falu sem akar lemaradni a másiktól. A magyar ember jó értelemben vett büszkesége, rátartisága tovább élteti az alapötletet. Bánfalván is ez történt, annyi a támogató, hogy nem is fért rá mind a réztáblára, ezért is támadt az a gondolat, hogy a lépcsőn felvezető lámpasort is korszerűsíteni kellene, úgy, hogy korhű, műemléki környezetbe illő díszlámpák mutatnák az utat a Hegyi-templomhoz.

- Ön villamos-és gépészmérnök, pedagógus, öt éve nyugdíjas, nyilván kicsit szakmába is vág a díszkivilágítás ötlete.
- Nyüzsgéssel és munkával jár a szervezés. Szeretek ezzel foglalkozni, mert szeretem a szépet másoknak megmutatni és annak másokkal együtt örülni. Tavaly avattuk fel a sarródi templomot, ahol édesanyám tizenöt testvére közül az egyik, Pokker Mihály tanító élt. Annak idején megjárta az első világháborút és orosz fogság után jött volna vissza – a Monarchiába.
- Az már nincs - mondták neki, és akkor a legközelebbi olyan magyar faluba kérte a hazaengedését, ahol orgona van; így került ő Sarródra. Talán ez is közrejátszott abban, hogy én műszaki ember létemre pedagógus lettem, mert nagyon imponált nekem gyerekként azt látni, ahogyan a faluban őt tisztelték, megsüvegelték. Igazi fáklyás néptanító volt ő.


- Ha a megvalósult 1229 díszkivilágítás pénzben kifejezett értékét nézzük, akkor több milliárd forinttal lett gazdagabb az ország, ami mellett az is fontos, hogy esténként az idelátogatók gyönyörű szép, égre mutató templomokat látnak a domboldalakon, falvakban. Miklós Horváth József rajzot is készített a bánfalvi hegyi templomról, hogy azok számozott példányainak árával is a templom díszkivilágítását támogassa.
- A környék több evangélikus templomát is megkerestem. Az evangélikusok a templombelsőben ugyan visszafogottabbak, de az épületeket, mint építészeti remekműveket meg lehetne mutatni a világnak. A bánfalvihoz hasonlóan más templomokra is készítettem terveket, rajzokat, de a gondolatra az evangélikus közösségek nem igen voltak fogékonyak, pedig jó lenne, ha ők is megmutatnák milyen szép a templomaik vannak; azt hiszem nincs ebben semmilyen elitélendő világi hívság.


 

1994. augusztus 29-én a Pokker János Alapítvány az alábbi felhívást tette közzé:

    “A magyar évszázadok végtelen sok szomorú hétköznapja után, hamarosan megünnepelhetjük az államalapítás és a kereszténység felvételének 1000 éves évfordulóját. Szent István királyunk felismerte, hogy a nomád, pogány ősmagyarokat nem fogadja be a keresztény Európa. Napjainkban már csak a történelemből tudhatná a civilizált világ, hogy itt, a Kárpát-medencében, a kihaló népek zajló tengerében valaha hunok, avarok és magyarok is éltek.
    Államalapító bölcs királyunk küzdelmei és törvényei nyomán hazát teremthetett a magyarság itt, a Kárpátoktól ölelt Duna-Tisza táján. István királyunk akkor úgy rendelkezett, hogy legalább minden 10 falu népe egy templomot építsen Isten dicsőségére. Ezek a sok vérrel, verejtékkel felépített templomok hitet és reménységet adtak a magyar népnek a későbbi viharos évszázadokban. Ide menekülhettek az üldözöttek, megalázottak, kifosztottak a tatár, török, orosz veszedelmek elől.
    A templomok és tornyaik minden korban kijelölték az utat az Istenhez megtérőknek, a messzi tájról hazaérkezőknek.
    Az Isten házára emelte könnyes tekintetét a mezőkön megfáradt földművelő is, aki hitében és magyarságában megerősödött, amikor a nándorfehérvári magyar győzelem emlékére megkondult délben falujának harangja. 1456-ban még nem tudhatta, de ma már elismeri a világ, hogy mi magyarok akkor Európát védelmeztük, s “elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt!”. Az ezredfordulón ismét ránk figyel a világ. Millenniumi rendezvényeinkre több százezren érkeznek távoli országok népei, akik még nem ismerik Magyarországot. Az óhaza, mint jó édesanya hazahívja minden gyermekét, akiket elsodort tőle a történelem kegyetlen vihara.
    Nekünk itt élőknek most is meg kell mutatnunk, hogy oly sok viszály után még mindig magyarok, istenfélő, békeszerető nép vagyunk! Nagy királyunk, István uralkodása alatt minden tíz falu templomot tudott építeni.
    A Pokker János Alapítvány azzal a felhívással fordul a Kárpát-medence magyarságához, hogy közös erőfeszítésével minden tizedik legszebb templomunk kapjon méltó külső díszkivilágítást. Jelen felhívásunkkal szólítunk fel minden települési és vallási közösséget arra, hogy 2000. augusztus 20-ra öltöztesse ünnepi fényárba legszebb templomait, zsinagógáit, imaházait, kápolnáit és katedrálisait.”

Kapcsolódó cikkek:

                                http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=5357
                                 http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=5348
                                 http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=5351

                                 Képek Bánfalváról a soproni KépIndex anyagából

                                 Templomos Napok programja



2002. május 20., hétfő 01:32


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület