Meteor csillagászati hírek
2002. május
2. rész

Ötödik Föld-típusú bolygó?

A Naprendszer kialakulása után kb. félmilliárd évvel igen erős volt a meteorbombázás. Ezt az időszakot Késői Intenzív Bombázás-nak is nevezik a szakemberek, és valamilyen sajátos folyamathoz kapcsolják. A kezdeti bombázási ráta elvileg fokozatosan csökkent, azonban kb. 3,9 milliárd évvel ezelőtt várat-lanul felerosödött. Erre az időszakra elsősorban a Hold felszíne alapján következtethetünk. Sok magyarázat vetődött fel a jelenséggel kapcsolatban, egyikük a Mars és a Jupiter közötti térben keringő nagyobb ősbolygó vagy ősbolygók szétdarabolódásával számol.
John Chambers és Jack Lissauer (NASA Ames Research Center) a feltételezett bolygót Planet V jelzéssel látta el. Pályája néhány 100 millió évig még közel stabil volt, idovel azonban a perturbációk megváltoztatták. A pályaváltozások során sok kisbolygót perturbált a belső bolygók térségébe, létreőhozva a Késoi Intenzív Bombázási időszakot. Az égitest maga valószínuleg nem darabolódott szét, hanem végleg elhagyta környezetét, és a kutató szerint a Napba zuhant. A számítógépes szimulációk alapján a legstabilabb pálya 1,9 Cs.E. naptávolságnál húzódhatott, közel nulla fokos pályahajlással. A Jupiter perturbációja révén mintegy 600 millió év alatt érte utol a végzet az ötödik Föld-típusú bolygót. (Astronomy 2002.03.12. - Kru)

Fiatal kráter a Merkúron

A Mariner-10 az egyetlen űrszonda, amely meglátogatta a legbelső nagybolygót. Az 1970-es évek óta csak földi megfigyelésekkel sikerült új ismereteket szerezni a Merkúrról. A 305 méteres arecibói rádióteleszkóp tavaly nyáron néhány km-es felbontással térképezte a bolygót, több érdekes képzodményt kimu-tatva. Sikerült azonosítani egy 85 km átmérőjű fiatal krátert, amelybol 400-500 km hosszú sugársávok indulnak ki. John K. Harmon (National Astronomy and Ionosphere Center) és Donald B. Campbell (Cornell University) megfigyelései jól mutatják a sugársávok természetét: a becsapódás során kidobott, majd újra visszazuhant törmelékek ütötte másodlagos kráterláncokból állnak, amelyek a radar hullámhosszakon is megfigyelhetok. Becslésük alapján a szerkezet nagyságrendileg a Hold 109 millió éves Tycho-kráterével egykorú. A Merkúr eddig ismeretlen vidékeit a tervek alapján a NASA Messenger és az ESA BeppiColombo szon-dája fogja vizsgálni 2009-ben. (Sky and Tel., 2002.03.15. - Kru)

A Mars-vita

Az ALH 84001 Mars-meteorit évek óta az érdeklődés központjában áll. Az utóbbi idoben elsősorban a meteoritban lévő magnetit kristályok jellemzőit és azok elhelyezke-dését vizsgálták a szakemberek. Sikerült megállapítani, hogy több olyan tulajdonsággal is bírnak, amelyek a Földön csak a biogén eredetű magnetit-kristályoknál figyelhetok meg. Két, egymástól független kutatócsoport, amelyet Dadigamuwa C. Golden (Hernandez Engineering) és Douglas W. Ming (NASA/Johnson), illetve Andrea M. Koziol (University of Dayton, Ohio) és Adrian J. Brearley (University of New Mexico, Albuquerque) vezetett, ezúttal rácáfolt az állításra. Mindkét csoportnak sikerült mesterségesen, élő szervezetek nélkül előállítania a vizsgáltakhoz nagyon hasonló magnetitkristályokat. Az újabb kutatások egyre több érvet sorakoztatnak fel az abiogén eredet lehetősége mellett. A probléma nehézségét jól jellemzi, hogy ez sem jelent végső megoldást, mivel senki nem bizonyította be, hogy a kristályok valójában biogén vagy abiogén úton keletkeztek. (Sky and Tel. 2002.03.14. - Kru)

Mibol van a Hold magja?

A Hold magja az elmúlt évtizedek során számos találgatásnak volt tárgya. Mivel igen alacsony az égitest átlagsurusége, elég kevés vasat tartalmazhat, emellett a Földinél gyengébb belső differenciáció miatt lehet, hogy nem is keletkezett vasmagja. Ellenben a mag létére utalnak azok az idős mágneses nyomok, amelyek szerint kísérőnknek egykor a mai földihez mérhető mágneses tere volt. Az Apollo-expedíciók által a Holdon hagyott szeizmométerek eredményeinek újraértékelése alapján a Hold magjának sűruűségére 4,7 g/cm3 adódott. Ez nem csak a tiszta vasmagnál, de az eddig elképzelt vas-kén keverék magnál is kisebb sűrűség. Nemrég Maria T. Zuber (MIT) vetette fel azt az elméleti lehetoséget, hogy a Hold magját olvadt szilikátos kőzetek alkotják, amelybe sok titán keveredik. Utóbbi növeli meg a sűrűséget a megfigyelt értékre, ami még így is messze alatta marad a vasénak. A Hold belsejének jó része egykor olvadt állapotban lehetett, talán ekkor süllyedtek le a sűrű, titán tartalmú ásványok kíséronk centrumába, létrehozva a sajátos magot. (Sky and Tel. 2002/3 - Kru)

Egy nagy Mars-meteorit

Az antarktiszi Yamato-hegy területén japán kutatók megtalálták az eddigi második legnagyobb Mars-meteoritot. A Y-000593 jelzéssel ellátott 13,7 kg-os kődarab abból a 3500 meteoritból került elo, amelyet a szakemberek 2000. és 2001. között találtak. Az új Mars-meteorit közelében talált 1,5 kg-os Y-000749 jelzésű test az előzőnek egy töredéke lehet. A két meteorit kőzetanyaga mintegy 2 milliárd éves, és közel 10 millió éve lökodött ki a vörös bolygó felszínébol. (Sky and Tel. 2002/3 - Kru)

Naptávolban a Wirtanen-üstökös

A 2003-ban induló Rosetta űrszonda célpontja az 5 és fél év keringési idejű Wirtanen-üstökös. Az ESO VLT rendszerének 8,2 m átmérőjű Yepun teleszkópjával 2001. december 9-én figyelték meg a Naptól akkor 435 millió km-re járó kométát. Közel ugyanilyen naptávolságban lesz 2011-ben is az üstökös, amikor a Rosetta találkozik vele. A jelenlegi megfigyelések így jó összehasonlításként szolgálnak majd. Az észlelések alapján a Wirtanen igen gyenge aktivitást mutat, ez a kis pormennyiség miatt kedvezo. Magja szinte teljesen csillagszerű, a mérések alapján 1,2 km átmérőjű. A szonda keringő egysége 2013-ig fog az objektum körül keringeni, amikor az eléri 160 millió km-es napközelpontját és maximális aktivitását. (ESO PR 06/02 - Kru)

Újabb "visszavont" űrszonda

A FAME (Full-Sky Astrometric Mapping Explorer) szonda a Hipparcos asztro-metriai műhold után következő nagy asztrometriai űrobszervatórium lett volna. A tervek szerint 5 és 15 magnitúdó között mintegy 40 millió csillag pozícióját határozta volna meg 50 milliívmásodperces pontossággal, a Hipparcos pozíciómérési képességének közel 20-szorosával. A program azonban 25 millió dollárral meghaladta a 180 millió dolláros előirányzott költségvetést. A NASA szűkös anyagi helyzete miatt azonban a többlet fedezésére nincs lehetoség. Jelenleg a programonként 299 millió dolláros határral rendelkező Discovery programba akarják a szondát áthelyezni. Ez biztosítaná a hiányzó összeget, azonban itt elvben csak a Naprendszer kutatását szolgáló berendezések kaphatnak támogatást. (Sky and Tel., 2002.02.11. - Kru)

A hírek a Meteorból, a Magyar Csillagászati Egyesület lapjából származnak.
http://www.mcse.hu