CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. február 7., kedd, Tódor, Rómeó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Randolph Westphal életének  kilencvenháromezer-hétszáz kilométere

    Randolph Westphal 93 700 kilométert tett meg eddig biciklijével és szándéka szerint 132 000 kilométert, – a Föld kerületének háromszorosát – szeretné végigkerekezni.
    Egy újabb megszállott, rekordhajhász, gondolnánk, aki jó dolgában nem tud mit kezdeni magával.
    Különlegesen kialakított biciklijével, amelyen Yukon névre hallgató kutyájának külön helye van, május 27-én érkezett Sopronba Randolph. Akadnak ilyenek, gondolnánk, de ha már erre vetődött adjunk hírt róla. Aztán a beszélgetés alatt egészen más kerekedett a történetből.

    Randolh Westphal története 1986-ban kezdődik, amikor úgy dönt, hogy Németországból Amerikába költözik. A tengerentúlon nem sikerül tartózkodási engedélyt szereznie. Vissza akarják küldeni szülőhazájába, hogy ott intézze a kitelepedését. Évekbe telhet az egész – tudatosul a fiatalemberben, ezért elkezdi inkább körbebiciklizni Amerikát. Az Újvilágban az ehhez hasonló módszerek többnyire hatnak. Abban bízik, hogy akciójával elég feltűnést kelt ahhoz, hogy így bebizonyíthassa: nem egyszerűen egy köznapi ember, hanem kitartóan tud küzdeni…a letelepedési engedélyért.
    1987: Sziklás Hegység, Monument Wall Corn, Canyon, a sivatagon keresztül Los Angeles-ig. Majd San Francisco, Seattle, közben megsérül; sérülése természetesen vérzik. Nem gondol – miért is tenné? – semmi rosszra…

    Alaska, Yukon következnek a sorban, majd visszatérés Németországba – nagyanyja temetésére. Megint vérzik, orvoshoz megy: a diagnózis: bőrrák; 4.2 - mondja az "értéket", 1.5 már halálos teszi hozzá a magyarázatot.

    Nem kap állást; aki rákos, másodrendűnek számít - ha lenne munkája akkor onnan nem rúghatnák ki, de neki nincs, így nem is kap…

    Közben eltelik két év, és a halálos betegséggel együttélve, úgy gondolja, amíg lehet, szeretné azt tenni, amihez kedve van.

    Újra előveszi járgányát: 1989 – Kelet-Európa-Csehország, Szlovákia, Magyarország, majd irány vissza: Németországba : 3500 kilométer, 7 hét alatt, 2000 méter fölötti magasságban.

    Életben van, holott akár már rég másként (máshol) is lehetne… Erről pedig azt gondolja, hogy ha meg életben van, akkor jó, ha meg jó, akkor nincs semmi gond..
    Ő nem betegnek tartja magát, csak rákos…így fogalmaz, így tudatosul benne állapota.
    Újra útra kell: Németországból. 1999 februárjában USA, Rhode Island, Massachusetts, Maine, Kanada, New Brunswick, Új-Skócia, Új-Fundland. A túlontúl nagy hideg, a nem megfelelő felszerelése arra kényszerítik, hogy viszahajózzon Halifax-be.

    Háromhavonta ellenőrzésen kell átesnie. Újból New Brunswick, Montreal; a kontroll-vizsgálat igen sok pénzbe kerülne. Nem tudná kifizetni, ezért "üzletet" ajánlanak neki: cserébe az ingyenes ellenőrzésért – megkérik, hogy mondja el a rákbetegeknek, hogy mit csinál, hogyan él, mesélje el történetét.

    Másnap 25 betegnek tart beszámolót; a két legnagyobb újság, és tévéstáb jelenlétében. Lámpalázas, nem is nagyon tudja, hogy mit csináljon, a hallgatóságán észreveszi, hogy sokan sírnak.
    Nem érti, mi váltotta ki ezt a hatást az emberekben. Valamit rosszul csinált? - meg is kérdezi egyik orvosát, talán az angollal van a baj? - mert az angolt "csak beszéli",  hallás után tanulta meg, írni-olvasni nem is tud.

    Minden OK - mondja az orvos – az emberek, miközben mesélsz, rájönnek arra, hogy ők eddig mindannyian kívülről, mástól, az orvostól várták, hogy segítsen őrajtuk, hogy megmondja nekik, mi a dolguk. Amit elmeséltél, azzal visszaadtad az önbizalmukat. Az orvos csak kezelhet, de nem gyógyíthat ki betegségekből, a gyógyulásukban ők maguk kell, hogy bízzanak.
    Ettől kezdve Randolph új célját találta meg életének: másokon segíteni.

    Bicikliútjain – Winnipeg, Edmonton, Calgary, Alaska, Inniwick – emberek ezreivel beszél. Időközben 25 operáción esik át.
 
- Ebből csak 7 volt  komoly -  nyugtat meg.

    Hat héttel az utolsó műtét után a Sziklás hegységben, és a Nemzeti parkokon biciklizik át. Alaszkán és Yukon-on télvíz idején. Medvék, farkasok támadják meg időnként az úton.
    Eddig még mindig megúszta, mint ahogyan azt a balesetet is Argentinában, amely során az úttesten haladtában egyszerűen átgázolt rajta egy jármű. Elvesztette az akkor kilenc éve vele tartó kutyáját, majdnem a fél lábát is; 3 év kellett ahhoz, hogy felépüljön, hogy újra járni tudjon. Két évig volt korházban, bizonyos szögből most is kettőzve lát mindent, emlékezetetét is elvesztette. Még jó, hogy részletes naplókat vezetett - mondja, azokból szerzi vissza emlékezetét folyamatosan. Egyrészt ezért is indult újra útnak: hogy emlékezzen.

    Tizenöt éve él így: először a médiához fordul minden városban, aztán, ha megkérik, kórházakba is elmegy. Azt nem tudja megmondani a rákos betegeknek, hogy mit csináljanak, azt meg főleg nem tudja ígérni, hogy biztos meggyógyulnak, de élete példa, ösztönzés lehet mások számára: ő elfogadja a rákot, mint a teste egy részét, együtt él vele. Amit elfogad az ember, azon változtatni is tud - mondja Randolph, vagy ha nem is, akkor pedig legalább ura lehet annak a helyzetnek, amibe került.

    Tudatosítani próbálja a hasonló helyzetben lévőkkel, no meg a környezettel, hogy a rákos betegek, – a betegek általában –  nem másodrendű polgárok. Olyanok, akiknek saját helyzetük és állapotuk, a világ fölé kell kerekedniük és addig méltó módon élniük kell, ameddig lehetőségük van rá.

    Semmi mást nem tesz útjain, találkozásain, csupán saját történetét mondja mindig… Ezrekkel beszélt, egyetemeken is.

    Sok furcsa dologgal is szembesült: Spanyolországban például a rákbetegeknek elmondhatta történetét, csak azt nem, hogy ő maga is rákos..
- Hogy tudnék így segíteni? - semmi értelme -mondja. Az orvosoknak mindig őszintéknek kellene lenniük. Sok empátiával és együttérzéssel, de a betegnek mindig meg kellene mondaniuk az igazságot.

    Rengeteg levelet is kap, mindenfelől, például Ausztráliából. Még soha nem volt Ausztráliában. Talán majd egyszer.
    Nyári időszakokban napi 80-100 kilométert tesz meg, napi 12-14 órát van úton, ebből 6-7 órát ül biciklin. Télen "csak" napi 50-60 kilométert kerekez.
    Alaska után, Mexikóból – ahol igen nagy volt a hőség – jött Európába. Az európai utakon megtett 40 000 km között a napokban Sopron -Balaton- Buzsák útvonalon halad, Balatonfüred és Graz útvonalon indul majd vissza.
    Utoljára kelet-európai útján 1989-ben Pozsonyban találkozott és beszélt rákos betegekkel, Magyarországon még nem, de ha megkérik rá, szívesen megtenné.
    Yukon, a kutyája mindig vele van.

    Eredetileg informatikusnak tanult, de már 15 éve nem a szakmájával foglalkozik. Járja a világot, biciklivel, időközönként bemegy kontrollra
    Most éppen Hanauban (Hessen) él és 44 éves. Szponzorok segítik "tevékenységét": Jack Wolfskin, BIRIA.
    Randolph Westphal a Föld kerületének még nem egészen háromszorosát tette meg. Ha ez sikerül neki, akkor szeretne valamivel nyugodtabb életet élni.
    Tizenöt évi folyamatos kerekezés után ez teljesen érthető.

Ön most a szerencsével beszélt - mondja nekem  búcsúzóul, mielőtt a 84-esen továbbindulna Sopronból.



2002. május 29., szerda 10:22


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület