CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 3., kedd, Ferenc napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Újságcikk jelent meg május 30-án a "The Hickman Courier" -ben, néhány ezer kilométerre Soprontól. Hickman város Kentucky állam legnyugatibb –  Tennessee- vel határos – részén fekszik, a Mississippi folyó mentén, sz Egyesült Államokban. A cikk a soproni származású Bujtás Andrásról szól.

Bujtás András feléleszti apja mesterségét

    Andy Bujtás óvatosan végiglapozza a fotóalbumot, és elhunyt édesapja több képénél is elidőz. Szigorú kinézetű ember: Bujtás apja soproni boltjában egy gyalu előtt áll büszke pózban; egy kerti padon, néhány fából készült alkotása látható.

    Apja ipari famunkás volt a huszadik század első felében, de bútort, és egyéb használati tárgyakat (tálakat, sodrófákat) is készített fából a helybelieknek.
    Ő ragaszkodott ahhoz is, hogy a fia a nyomába lépjen, és megtanulja a fafaragás mesterségét. “Más gyermekek homokozóban játszottak; én fűrészporban” – emlékszik Bujtás Abdrás. S bár még tizenéves korában, famunkásként fejezte be a szakiskolát, Bujtás András mégsem tett eleget apja kívánságának. Amerikába ment, hogy álmait valóra váltsa, és saját cégének – a precíziós alumíniumöntvényeket gyártó Bermag Corp., egy Hickman cég – elnöke lett.
    De a kreativitás szikrája, amelyet apjától kapott, soha nem hunyt ki benne, és újra felfedezte magában a fafaragás iránti elhivatást és a tehetséget.
    A lakása melletti kis üzletben Bujtás András simára csiszolt, rendkívüli fafaragásokat alkot, amelyek közül soknak akár egy-egy művészeti galériában is helye lehetne.
    “Szeretem a szép dolgokat nézni, látni”, mondja Bujtás. “Szeretek szép dolgokat alkotni”. “A fának”, teszi hozzá, “megvan a saját élete. Élőlény a fa. Szeretem, amikor repkednek szilánkjai.”
    Bujtás lámpaállványokat, vázákat, dobozkákat, és egyéb tárgyakat farag. Faragásait többféle fából – többek között – cseresznyefából, juharból, mogyoróból, és zebrából készíti. Kiállítási terme a saját háza, alkotásai csaknem minden szobájában jelen vannak. “Olyan sokat farag, hogy azt sem tudom, hova tegyem őket” , mondja Anneliese, Bujtás felesége.
    Most, félig visszavonultan, Bujtás több idejét töltheti a kis üzletben. Művészi tehetsége alkotásait gyaluval, fűrészekkel és dörzspapírral csiszolja még finomabbra.
    Alkotásai nem eladóak – néhány darabot időnként elajándékoz. Munkájával csupán megbecsüli azt a képességét, hogy “képes valami művészit alkotni, valamit, ami kellemes a szemnek és az érzékeknek” Ezért a tehetségért köszönettel tartozik apja hajlíthatatlanságának.
    “Ő kényszerített arra, hogy használjam a tehetségemet, a művészi hajlamaimat.”
Fotók: "The Hickman Courier"
Köszönet Bujtás András úrnak a segítségért.
 
 



2002. június 02., vasárnap 11:15


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület