|
Hírek - események |
|
Újságcikk jelent meg május 30-án a "The
Hickman Courier" -ben, néhány ezer kilométerre Soprontól. Hickman város Kentucky állam legnyugatibb –
Tennessee- vel határos – részén fekszik, a Mississippi folyó mentén, sz
Egyesült Államokban. A cikk a soproni származású Bujtás Andrásról szól.
Bujtás András feléleszti apja mesterségét
Andy Bujtás óvatosan végiglapozza a fotóalbumot,
és elhunyt édesapja több képénél is elidőz. Szigorú kinézetű ember: Bujtás
apja soproni boltjában egy gyalu előtt áll büszke pózban; egy kerti padon,
néhány fából készült alkotása látható.
Apja ipari famunkás volt a huszadik század első felében,
de bútort, és egyéb használati tárgyakat (tálakat, sodrófákat) is készített
fából a helybelieknek.
Ő ragaszkodott ahhoz is, hogy a fia a nyomába lépjen,
és megtanulja a fafaragás mesterségét. “Más gyermekek homokozóban játszottak;
én fűrészporban” – emlékszik Bujtás Abdrás. S bár még tizenéves korában,
famunkásként fejezte be a szakiskolát, Bujtás András mégsem tett eleget
apja kívánságának. Amerikába ment, hogy álmait valóra váltsa, és saját
cégének – a precíziós alumíniumöntvényeket gyártó Bermag Corp., egy Hickman
cég – elnöke lett.
De a kreativitás szikrája, amelyet apjától kapott,
soha nem hunyt ki benne, és újra felfedezte magában a fafaragás iránti
elhivatást és a tehetséget.
A lakása melletti kis üzletben Bujtás András simára
csiszolt, rendkívüli fafaragásokat alkot, amelyek közül soknak akár egy-egy
művészeti galériában is helye lehetne.
“Szeretem a szép dolgokat nézni, látni”, mondja
Bujtás. “Szeretek szép dolgokat alkotni”. “A fának”, teszi hozzá, “megvan
a saját élete. Élőlény a fa. Szeretem, amikor repkednek szilánkjai.”
Bujtás lámpaállványokat, vázákat, dobozkákat, és
egyéb tárgyakat farag. Faragásait többféle fából – többek között – cseresznyefából,
juharból, mogyoróból, és zebrából készíti. Kiállítási terme a saját háza,
alkotásai csaknem minden szobájában jelen vannak. “Olyan sokat farag, hogy
azt sem tudom, hova tegyem őket” , mondja Anneliese, Bujtás felesége.
Most, félig visszavonultan, Bujtás több idejét töltheti
a kis üzletben. Művészi tehetsége alkotásait gyaluval, fűrészekkel és dörzspapírral
csiszolja még finomabbra.
Alkotásai nem eladóak – néhány darabot időnként
elajándékoz. Munkájával csupán megbecsüli azt a képességét, hogy “képes
valami művészit alkotni, valamit, ami kellemes a szemnek és az érzékeknek”
Ezért a tehetségért köszönettel tartozik apja hajlíthatatlanságának.
“Ő kényszerített arra, hogy használjam a tehetségemet,
a művészi hajlamaimat.”
Fotók: "The Hickman Courier"
Köszönet Bujtás András úrnak a segítségért.
2002. június 02., vasárnap 11:15
|
|
|
