CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. február 20., szerda, Aladár, Álmos, Amata napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

A lélek régiói - Imets László fametszetei az Erdélyi Házban

    A héten még látogatható Imets László csíkszeredai festőművész tárlata az Erdélyi Házban (Sopron, Fövényverem u. 15.)
    A sokszorosító technikák egyik legrégebbijét – és mindenképpen egyik legnemesebbjét – alkalmazza Imets László különleges hangulatú képein. Az ősitől némiképpen eltérő módon, lapdúcra vésett, magasnyomással, kézi erővel készíti nyomatait.


Sz. Nagy Sándor a kiállítást megnyitó  festőművész, Imets László fametsző és Úry Előd az Erdélyi Kör elnöke

    A távolkeleti hagyományokra visszavezethető, majd a korai európai korszakaiban – düreri idők – klasszikus megjelenítési formáin keresztül hosszú út vezet a 20 század fehér-fekete klasszikus felületének arányait megváltoztató expresszionistákig, akiknek fokozott drámaiságot közvetítő alkotásaikkal Nagy Imre – az erdélyi fametszet művészi indítattású művelőjének – képei rokonságot mutatnak.
    Gondolkodásmódot formál és feltételez a fametszés technikája. Imets Lászlónak bátorítást és biztatást Gy. Szabó Béla, az erdélyi fametszés másik nagyja adott, akiről K. Kovács László írja: "Azok közé tartozik, akik művészi mondanivalójukat mindig tökéletesen ki tudják fejezni. Lapjai nem a mesterség bravúrjai, hanem az életben s a természetben mindig jelenlévő és nyitott szemmel járó művész vallomásai mély emberséggel átitatott látomásairól. Lapjai ezért valóságszerűek, de érezzük, hogy többek a valóság jól összefogott és jellemzett ábrázolásainál, a lélek misztikus régióiban fogantak."

    A lélek régiói jelennek meg Imets László fametszetein is. A fekete-fehér kontrasztja, a metszet technikája által megkövetelt jelentős fizikai erők és a képi megfogalmazások lelki töltete közötti látszólagos ellentmondás a drámaiság szolgálatába szegődik.
    Részletekben az egészet – a Lényeget – megjelenítő, a Lényegre magára mutatóak, bibliai mondanivalójúak, a megváltás és hit misztériumához kötődőek Imets Bűnbánat, Elesettek testvére, Elvégeztetett, Én Uram, én Istenem, Feltámadás metszetei.
    Ez utóbbi aprólékos kidolgozottságában rokonítható Imets jellegzetes székelyföldi  tájképeivel. A dekoratívabb megfogalmazásban készült tájképeken a fény-árnyak játéka, a horizont kitágítása bármely módszerrel is történik – a rajzos részletező, a nagyobb foltokban való megfogalmazások, a fénydrapériák alkalmazásával – , lelkiségükben és hangulatukban mind rokoníthatóak a hit élményéből fakadó lenyomatokéval. Belső fegyelem, figyelés és összpontosítás, a lényegre való figyelés ábrázolásban megvalósított tömörsége többet jelent a kiváló metszéstechnikával készült szemet gyönyörködtető kiegyensúlyozott kompozíciónál: bizonyítékai annak, hogy a művész igaz hordozója a legnemesebbés legigazabb eszményeknek.
    Az egymást erősítő, esetleg tompító, árnyalt és többszólamú ábrázolásmódot lehetővé tevő színek hiánya ellenére, Imets tájképeire dekorativitás és festményesség jellemző. Az elemekből kompozíció áll össze és elevenedik meg. A fekete-fehér puritánsága mellett sokkal fontosabb a redukált színvilág lényegretörést megvalósító, az egymás melletti és egymást metsző vonalak erőtereinek gondolatot közvetítő mivolta.
    Imets ex librisei még inkább a műfaj adta (és megkövetelte) összegező és lényegretörő képi megfogalmazások szép példái. Példái annak, hogy a művész igazsága, nem a hétköznapok igazsága. Sokkal közelebb van ez előbbi a külső világ szellemi mindenségéhez. Élesebben és mélyebben lát és láttat Imets László a fogalmi igazságok közlése helyett.
    Imets László fametszeteit bemutató tárlata június 8-ig látogatható az Erdélyi Házban, munkanapokon 10-15 óra között.
Imets László

1934. március 13-án születtem Csíkszeredában, de a gyerekkorom nagy részét falusi környezetben, Dánfalván töltöttem a második világháború végéig.

A háború, a trianoni országhatár ismételt visszaállítása véget vetett gyerekkoromnak. Elkerültem otthonról, iskolába adtak. 1952-ben érettségiztem a szeredai faipari műszaki középiskolában. Kezdetben faipari technikusként, később édesapám szövetkezeti kerámia műhelyében dolgoztam, legutóbb pedig több mint 20 évig a megyei közigazgatás helységrendészeti osztályán voltam építész technikus, 1990-ben történt nyugdíjazásomig.

Diákéveim során iparművészeti vagy képzőművészeti pályára készültem, de az akkori idők “osztályharcos" körülményei között főiskoláról szó sem lehetett. Autodidaktaként foghattam az önképző körök rajztanulmányaihoz, majd víz, pasztell és olajfestéshez, később pedig - néhány évi kerámia készítés után - a fametszéshez; illetve lapdúcra vésett és az ősi, klasszikus értelemben vett fametszettől némileg eltérő, de ugyancsak magasnyomással, kézi erővel való nyomtatással előállított képek készítéséhez.

Gy. Szabó Béla neves kolozsvári fametsző, művész atyai bíztatása és jótállása mellett, legelőször a gyergyószentmiklósi múzeum állította ki metszeteimet. Az első rangos helyen 1967-ben szerepeltem, néhány képemmel Marosvásárhelyt, amit további kiállításokon való rendszeres jelenlétem követett, 1968-tól egészen 1981-ig. Ezzel párhuzamosan egyéni kiállításokat is rendeztem az ország különböző városaiban és a fővárosban, külföldön pedig Clevelandben, Chicagóban és New Jersey-ben. A bukaresti országos grafikai tárlatokra is bejutottak a képeim, nevezetesen 1969, 1970, 71, 73 és 76-ban. 

Metszeteim között van arckép, illusztráció, tájkép és kisgrafika. Ez utóbbiakkal külön kisgrafikai tárlatokon is szerepeltem 1976-ban, Lisszabonban, 1978-ban, Tokajban, Luganóban és 1981-ben Lublinban.

Később, bizonyos körülmények következtében, mind ritkábban vettem részt kiállításokon, sőt egy időben, szóban kifejezetten meg is fenyegettek: ha továbbra is ex Libriseket küldözgetek külföldre, avagy témájánál fogva “nemkívánatos" képeket készítek, “ellátják a bajom".

Amit sikerült megvalósítanom, azt közel 40 évi alkalmazotti mivoltom mellett, szabadidőmben, sok áldozat és lemondás árán műveltem, soha nem olcsó elismerésre pályázva, hanem sokkal inkább 'az alkotó munka csendes örömében, az időkben való túlélést keresve, találva. Metszeteim kézi levonatai ott vannak nagyon sokak otthonának falain, hogy halkan szólva élesztgessék a minden ember lelkében szunnyadó szépre, jóra és igazra vágyakozás gondolatát.



2002. június 03., hétfő 20:03


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület