A rendszeres szervezeti tevékenység jutalmaként Területi Szervezetünk lehetőséget kapott – a korábbi évek belföldi útjai után – 2002. június 1-5-ig időszakban egy olaszországi tanulmányút megszervezésére és lebonyolítására.
    Az  utazást kényelmes (légkondicionált) autóbusszal oldhattuk meg, a szállások szerényebb lehetőséget nyújtottak.

Fano város közműveinek tanulmányozása
    A város közműveinek teljes megismerésére már csak azért sem volt lehetőség, mert nekünk szokatlan – de talán célszerű – módon a közművek üzemeltetése – víz, szennyvíz, gáz, köztisztaság és közlekedés – egy vállalatban összpontosult. Csupán a közlekedést választották le a közelmúltban, betagolva a megyei egységbe.

Vízellátás
    A város (és környékének) vízigényét korábban a felső talajrétegekből elégítették ki, amely a mezőgazdaság növekvő szennyezése miatt ihatatlanná vált, felszökött a nitrát tartalma. Mivel a környék felszíni vízkészlete tetemes, tisztítása egyszerűbb, áttértek az ebből való vízellátásra.
    A víztisztítás (kezelés) megoldása eléggé különös számunkra, ugyanis - egy részét (általában a felét) a szokásos – homok és szénszűréses – módszerrel, - másik részét pedig talajszűréssel, a nitrátos víz visszaszorításával, majd kitermelésével (ált. 30 m kutak), illetve ezek keverésével állítják elő.
    A talajvízkutak és a telepek ivóvíz minőségének optimumát kiválasztó program biztosítja. Az NO₃ határérték náluk is 50 mg/l. A meglátogatott telep kapacitása 50-100 l/s (4-8 em3/nap), de sokkal nagyobb, regionális telepek is működnek a térségben.

Szennyvíz tisztítás
    Fano város és környéke szennyvizeinek tisztítását három telepen végzik, a meglátogatott a legrégebbi, elavult felújítását megkezdték (i 3 ME). Korszerűsítését ugyan elvégzik, de megtudtuk hogy EU koncepció a centralizálás, központi tisztítók létesítése, így az EU-tól támogatást csak ilyen telepek építéséhez kapnak.
    A szennyvíz terhelés 400-500 m³/ó, de nyáron (turizmus) és csapadékos időben ennek duplája is lehet. Az ingadozásból adódó nehézségek leküzdésének módszerére egyértelmű választ nem kaptunk.
    A telep technológiai sora az általunk ismertekhez hasonló, biológiai tisztítás. Éppen ezért csak a jellemzőkről, különlegességekről és az eltérésekről ejtek szót.
    A bejövő szennyvíz – Sopron szennyvízéhez képest – igen híg, 200 mg/l KOI alatt, az elmenő 50 mg/l. A szemét leszedő rács “svéd rendszerű”, vákuumos, a szemét (kevés) zárt rendszerű (zsákos), szagtalan. Az előülepítő hiányzik, helyette az ún. aneorob ülepítő funkcionál.
    Az eorob lebontás rotoros levegőbevitellel van megoldva, a régi felszíni (oldalfallal bűzvédelem), az újabb (első) már fenéken elhelyezett. Felújítás után O_2, injektoros bevitel lesz.
    Az utóülepítés nem különleges, iszapszűrése dobszűrős vákuumos víztelenítés (aneorob nélkül), az iszap szárazanyag tartalma 18 %-os. Az iszap mezőgazdasági elhelyezése náluk sem megoldott, tároló helyekre (nem szeméttelepre!) szállítják és földdel betakarják.

Gola del Furlo-i vízierőmű
    Az ENEL-cég az olasz vízierőművek vállalata, amelyhez a meglátogatotthoz még öt tartozik. Jelenleg egyik sem üzemel, ill. a Furlo-i 1-2 órát csúcsidőben. Oka a katasztrofális vízhiány, a téli hó elmaradása.
    A tározó és gátja szintén egy gyönyörű tájon, egy nagy magasságú hágóra épült 1920-ban, melyhez az alvízen létesült az erőmű. A második világháború alatt azonban annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani. 1948-ban 2 km távolságban – alagúttal összekötve – újjáépítették.
    Vízgyűjtője 400 km^2, a tározó 3 m/s vízzel szolgáltat átlagosan az erőműnek.
    A hágó (vagy szoros) érdekessége, hogy római kori út vezetett át rajta, sőt egy kézzel vájt alagút tanúját is megcsodálhattuk.

Velence város lagúna-rendszere
    Velence város egy lagúna-rendszer térségében épült, 118 szigetből és 80 hídból áll jelenlegi formájában. A lagúnák sajátossága a folytonos változás, ugyanakkor a tengerrel való kapcsolata révén (apály-dagály) gyakori az árvízveszély. A közeli legnagyobb 1966-os, amikor a mértékadó vízszinthez képest 2 méteres emelkedést mértek (óriási károk), de a 2000. novemberi is elérte az 1 métert.
    A hatalmas károk és a város elpusztulásának veszélye miatt az olasz kormány megalkotta az 1984 évi ide vonatkozó törvényt, amely Velence megmentésére átfogó tervet és annak folyamatos megvalósítását írta elő.
    A terv lényege, hogy a lagúna-rendszerből ki kell vezetni a tápláló és bizonytalan működésű folyókat (ez már megtörtént), meg kell erősíteni a szigeteket, megakadályozva az eróziót, valamint – a hajózás biztosítása mellett – a dagály és hullámverés bejutását a lagúna-rendszerbe.
    A tervezésekre, kutatásokra, adatgyűjtésre a témához értő egyetemi karokat jelölték ki, amelynek koordinátora a Padovai Egyetem lett.
    Feladataik közül megtekinthettük a modell kísérleteket és a témával kapcsolatos ismertetőket.
    Az igen terjedelmes ismertetőkből csak a leglényegesebbeket emelem ki, rövid ismertetéssel.
    A modell kísérletek három elemét láthattuk: a tengeri partvédelem kiválasztását, a hullámzás hatását a modellezett partszakaszra, a bejárókapuk billenő elemes elzárását kikísérletező modellt, valamint a lagúna teljes egészét vizsgáló modellt.

Szöveg: Németh Kálmán
Fotó:     Kámán Szabolcs