A kultúra ünnepe, ünneplése
Igen gazdag portékát kínáló kézműves vásár, Méta-
és Ghymes-koncert, zenészek, táncosok felvonulása, óriás bábok, gólyalábasok
invitálták a soproniakat és a város vendégeit az Ünnepi hetek megnyitójára,
Sopron Fő terén.
A július 14-ig tartó rendezvénysorozatot Dr. Gimesi
Szabolcs, Sopron város polgármestere nyitotta meg, az alábbi szavakkal:
Kedves Soproniak, tisztelt Vendégek!
Sokszor álltunk már itt a soproni Fő téren
együtt az egymás után sorjázó évek ünnepi heti megnyitóin. Volt amikor
belépőjeggyel lehetett csak bejönni a térre, máskor szíves szóval invitálták
az érdeklődőket. Volt amikor megvártuk a nyár esti sötétet, hogy az ünnepi
hetek nyitányaként felgyúljanak a Tűztornyot megvilágító reflektorok. Milyen
büszkén néztünk messziről is az ünnepi heti rendezvények idejét jelző és
kivilágított soproni jelképet, a fénylő Tűztornyot.
Ma, amikor már sokkal gyakoribb és hétköznapibb
látvány egy-egy kivilágított templomtorony vagy középület, mégis szívesen
nézünk erre a vizuális élményt jelentő látványra.
Annakidején pedig a fénnyel ünnepélyesség és
büszkeség költözött a soproniak lelkébe, akik lelkesen figyelték az ünnepi
heti vonatokkal érkező vendégek arcán tükröződő elismerést, és élvezték
a határsávbeli kisvárosban szokatlan nyüzsgést, szinte lubickoltak az egymást
követő rendezvények adta élményekben.
Felejthetetlen élményként élnek sokunkban Friedrich
Kari bácsi csodálatos vetített képes előadásai, a koncertek, kiállítások,
és emlékszem milyen büszkeséggel tekintettünk a fenyőággal díszített sok-sok
emléktáblára.
A Soproni Ünnepi Hetek rendezvényei jó néhány
évtizeden keresztül a legalkalmasabb eszközök voltak a lokálpatriotizmus
ébrentartására, fejlesztésére, talán nem vagyok túl merész, ha azt feltételezem,
hogy e nélkül nem lehetne ma a városnak saját ünnepnapja a soproni népszavazás
napja, nem hangozhattak volna el a várost köszöntő dalművek és irodalmi
alkotások, és nem lenne országszerte ismert a soproniak legendás városszeretete.
De az Ünnepi Hetek nem csak határsáv szorításából
való néhány hetes kibontakozás lehetőségét rejtették magukban, hanem a
kultúra ünnepét, ünneplését is ebben a hagyományosan sokszínű kultúrát
őrző és ápoló városban. És ezt a kultúrát a városi polgárság nem csak akkor
őrizte és támogatta, amikor virágzott a gazdaság, anyagi biztonságot nyújtva,
hanem akkor is, amikor a város az élet árnyékos oldalán tengette szürke
hétköznapjait. A soproni emberek akkor is eljártak zenélni, vállalták a
kórustagságot az együttlét öröméért, de hálásan fogadták a városba látogató
színművészek előadását, vásárolták a soproni írók könyveit, a festők képeit.
Az idelátogatókat az ünnepi hetek idején szokatlan
tömörségben érték a kulturális, vizuális, morális élmények. Alig találkozni
a középkorúak között olyannal, aki ne őrizne kedves és élénk emlékeket
egykor volt ünnepi heti rendezvényekről Sopronban. Manapság azért gondolhatunk
vissza jóleső érzéssel az Ünnepi Hetek hosszú sorára, mert a mára már alappal
hagyományosnak mondható rendezvénysorozatot úgy sikerült megőrizni, hogy
az nem vesztett lendületéből, nem vált unottá.
Voltak természetesen mindig kevésbé
sikeredett rendezvények és voltak természetesen elégedetlenkedők, de remélem,
ez csak a soproniak igényességét mutatja, és nem a békétlenségre utaló
hajlamot.
Visszatekintve a rendezvények hosszú sorára,
talán bizonyíható a nemrég választott soproni szlogen igazsága: Tradíciónk
a jövőnk!
A soproniak városszeretete három pilléren
kell, hogy nyugodjék: a hagyományőrzésen, a folytonosság biztosításán és
a megújulás képességén
Most, amikor a 725 -ik évfordulóját is ünnepeljük
Sopron szabad királyi várossá nyilvánításának, különösen szembetűnő, hogy
milyen szívesen gazdagítják a soproniak - és itt nem csak a Sopronban élőkre
gondolok - városunkat, városunk kultúráját, javait egy-egy művészeti alkotással,
egyéb dologgal, vagy csak egyszerűen valamilyen feladat önként felvállalásával.
Ez ad erő városunknak arra, hogy ne csak élvezze
és őrizze kulturális javait, hanem gyarapítsa is a saját és az idelátogatók
örömére.
