A XIII. Országos Érembiennále díjazottainak tárlata

    A soproni Lábasházban a XIII. Országos Érembiennále díjazottainak kiállítását 2002 június 23-án Kovács Péter, Széchenyi-díjas művészettörténész nyitotta meg
    A kiállítást, amelyen a tavalyi rangos rendezvény alább felsorolt díjazottjainak munkái találhatók meg Askercz Éva művészettörténész rendezte.
A 2001-es, XIII. Országos Érembiennále díjazottai voltak: Ligeti Erika (Ferenczy Béni-dij Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzatának nagydíja), Soltra E. Tamás (a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja), Szöllőssy Enikő (“Civitas fidelissima" a leghűségessebb város, Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának díja), Szentirmai Zoltán (a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének millenniumi különdíja), Kótai József (a Rendezőbizottság díja), Szabó Virág (a Pro Kultúra Sopron Kht. díja), Sipos Mariann (a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem szakosztályának díja), Sipos Barbara (a Magyar Szobrász Társaság díja), Horváth László (a Magyar Éremművészetért Alapítvány díja), Szabó Imrefia Béla (Szabó Géza ötvösmester día a legjobb vertérem tervezőjének), Bohus Áron (Kótai József ötvösművész.díja a legiatalabb alkotók egyikének), Pucsek Viktor (a Roisz-Alapítvány vásárlási díja).

Kovács Péter Széchenyi-díjas művészettörténész megnyitó beszéde:

Kovács Péter Széchenyi-díjas művészettörténész

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megnyitó Közönség!

    A múlt esztendei XIII. Országos Érembiennálén díjat nyert művészek levegős eleganciával megrendezett kiállításán gyűltünk össze. A tizenegy alkotó nem idegen a soproni közönség előtt: a még főiskolás-korú Szabó Virágon kívül mindegyikük visszatérő szereplője a biennáléknak, sőt nagyobbik részük korábban már részese volt e hagyományos utókiállításoknak is, merthogy munkáival korábban is nyertese volt valamelyik díjnak.

    Jó találmánya a rendezőknek ez, a biennálét követő utókiállítás. Jó, mert az ismételt - s ahogy, a teremben értő szeretettel felsorakoztatott műveket nézem: kényeztető figyelem - jó a művésznek; de jó a közönségnek is egy másfajta perspektívából visszatekintenie. és a már ismerős arcokat más oldalról, s talán részletesebben is megismerni.

    Az "ujonc" Szabó Virág vadonatúj, 2002-es érmekkel és kis-plasztikákkal jelentkezik, de ezek tematikája is szerves folytatója a biennálén látott munkáknak.     Lehet, hogy tévedek /akkor annál érdekesebb!/, de most még inkább, mint egy évvel ezelőtt, úgy érzem, mintha ezeknek a, sorozatoknak Wim Wenders különös költőiségű filmje, a "Berlin felett az ég ..." meseszerűen naiv hite lett volna inspirálója.

Szabó Virág: Angyalszárnyak I.

    A "régi ismerős" Szöllőssy Enikő most a tavaly látott "Naplóérem" sorozatának egy néhány évvel korábbi előzményeként mutatja be az itáliai utazására emlékező, egyszerre játékos és elgondolkodtatóan pontosan fogalmazó kisplasztikáit - s ehhez árulkodó szemérmetlenséggel muszáj hozzá tennem: a számomra e kiállítás legkedvesebb kollekcióját!

Szőllősi Enikő: Itáliai utazás VII. Palermo

    Nem először tűnt föl a soproni biennálékon a fiatal Sipos testvérpár, Barbara és Mariann egyformán szókimondó é kemény ítélete a világról. Rokonok, rokon az érzésviláguk is, mégis teljesen önálló és egymástól független a teljesítményük. Sipos Mariann "éremközeli" /a műfajra nehezen találnék ennél pontosabb kifejezést!/ "Gondolatjáték"-ai egyszerre intellektuálisak, játékosok és a figyelmes vizsgáló számára egyszerre valamiféle baljós fenyegetettséget is magukba zárak, A fiatalabb Barbara kisplasztikái nyers tárgyilagosséggal egy reménytelenül lepusztult világ törmelékeit tálalják elénk.

Sipos Barbara: Mosdó II.

    A hölgyeknél maradva, nem lehet elegendő melegség nélkül idézni a múlt évi nagydíjas, Ligeti Erika kisplasztikáinak igazán az érmekről megismert mesélőkedvű és mégis szemérmesen tartózkodó kedvességét.

Ligeti Erika: Franciasaláta

    A középnemzedékhez tartozó Szabó Imrefia Béla "ortodox" érmészként most sem kirándult másfelé. Majd hetven bemutatott munkájával gyakorlatilag egész életművének hiteles keresztmetszetét tárja a látogatók elé.
    Soltra E. Tamás a korábban látott fegyelmezett szerkesztettségű érmek után most egy sorozat csapongó elevenséggel mintázott kisplasztikát mutat be.

Soltra E. Tamás: Jó szél

    Múltba vesző kultúrák üzenetét hordozzák Szentirmai Zoltán. gondos kivitelű, gazdag anyaghasználatú, egy kissé mindig bizarr, de mégis megnyugtatóan kiegyensúlyozott hatású munkái.

Szentirmai Zoltán: Páncélos madár

    Egészen más világ a Szentirmainál egy évtizeddel fiatalabb Horváth Lászlóé, aki egykori mestere, Csiky Tibor szenvtelen konstruktívizmusát látszik vegyíteni valami furcsa, nosztalgikus romantikával.

Horváth László: Trón I.

    Bohus Áron, a biennálé fiataljainak egyike az idősebb pályatárs, Kótai József díját nyerte el. Bohus évtizednyi terjedelmű munkásságáról tár elénk egy kis keresztmetszetet. Stílusban, műfajban és anyagban egyaránt egymástól változatosan különböző tárgyakat, egy sokoldalú, ígéretes tehetség beszédes bizonyítékait.
    A végére maradtam Kótai József méltatásával, aki azonban az itt egy vitrin sarkában csak jelképesen meghúzódó Szent Eligius figurája mellett /vagy helyett/ inkább azt a kérését tolmácsoltatta a rendezőkkel, hogy a látogatók próbáljanak ismerkedni az itt most kézbevehető írásaival. Kótai írásai egy érzékelhetően új korszak küszöbén szólnak az alkotó és a szakma gondjairól. -- Az a "bizonyos "másfajta perspektíva", amelyet szövegünk elején emlegettünk, Kótai írásaival válik teljessé.
    Végül engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében gratuláljak a győztesek csapatának, külön pedig Askercz Éva művészettörténésznek: a művek igazi megértéséről tanúskodó rendezéséért.

A Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozat keretében nyílt kiállítás június 23-tól augusztus 20-ig látogatható, naponta 9-17 óráig. Kedden zárva.