Toronyba menjen, ki madarat figyel

A Nyugat-magyarországi Egyetemen befejeződtek a diplomavédések. A diplomafeladatok közül több soproni és Sopron környéki munkával is találkoztunk.

A faipari mérnök hallgatók szívesen választanak a faépítéssel kapcsolatos tervezési feladatot. Ormos Tamás dr. Somfalvi György tanár úr irányításával a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba tervezett faszerkezetű madárfigyelő tornyot: a bravúros konstrukciójú építmény sajátos, 21. századi hangulatot áraszt. Darázs István faszerkezetű híd terveit készítette el: a Rák-patakot átívelő rossz állapotú vasbeton híd kicserélésére tett javaslatot. Takács András lovarda lefedésére alkalmas, nagyvonalú ragasztott-rétegelt épület rajzait készítette el.

A favázas lakóépületek Sopronban is egyre nagyobb közkedveltségnek örvendenek. Egyetlen hibájuk az épületek nyári túlmelegedése: különösen a tetőterek válnak elviselhetetlenné a forró időben. A kellemetlen felmelegedésnek gondos szerkezeti tervezéssel és hőtechnikai elemzéssel lehet elejét venni. Paksa Gergely és Zwickl Krisztián mérnökjelöltek Szabó Péter építész adjunktus irányításával ezeknek a problémáknak a megoldására dolgoztak ki új módszereket.
A környezetmérnök hallgatók szülővárosuk településtörténetének egy-egy érdekes fejezetét kutatták ki nagy tudományos igényességgel. Oszvald Ferenc tanársegéd útmutatásai alapján Biczó Kálmán Kapuvár történeti településmagjának szerkezetelemzését végezte el: a város történeti központjának „történeti szemléletű” kiépítése  nagy lehetőségeket rejt magában: ezekkel az ottaniak csak részben élnek. Tóth Virág a két világháború között felépült pécsi északi kertváros izgalmas történetét bogozta ki. Munkája során számtalan érdekes eredeti épülettervet talált: kutatásait a pécsi helytörténészek megkülönböztető figyelemmel fogadták. A „lakóparkok” építésének korában különösen érdekes az előzményeket – egykori kertvárosok építése – feltáró tanulmány olvasása.
A szó legszorosabb értelmében „kényes” feladat jutott Balogh Tamás faipari mérnökjelöltnek, aki Szemerey Tamás tudományos munkatárs vezetésével szekrénybe rejtett szobai árnyékszék restaurálását végezte el példamutató szakszeruséggel és nagy gondossággal. Ilyen „szekrénybútort” nem egy soproni polgárcsalád használt a 19. század második felében elegáns lakásában. A bútorok közül alig egy-egy darab maradt fenn: a faipari mérnökjelöltnek sikerült közülük egyet az „örökkévalóságnak” megmenteni.

Winkler Gábor