Kedves Georgie!

Gondolom már láttál mixert koktélt keverni. Meg talán bűvészt is. És fagylaltárust? Dobálta a gombócokat, kis figurákat készített belőlük, a tölcsér csúcsára tette, és megtréfálta az embereket. A legenyhébb trükkje az volt, hogy dupla tölcsérben nyújtotta át, és a vásárló az alsót fogta meg, s közben ő visszavette a felsőt és ezáltal a fagyit. A többit nem lőném le, nézd csak meg majd a saját szemeddel. Ott van azon a kis utcán, ami a turisztikai irodától indul, s mindig nagy tömeg vette körül.
Minden este sétáltunk és lassan ismerősök lesznek az arcok. Az egyik tér mindig ugyanazokkal a kisgyerekekkel van tele, rohangásznak fel alá. Ott hátul egy srác árulja a képeit, amott mexikói zenészek játszanak, csodálatos esti hangulatot varázsolva. Egy négyéves csaj próbálkozik a hastánccal. Khm… Az egyik pékségben pedig olyan helyes csajjal találkoztam…
Sokat járunk a strandra, kezdek lebarnulni. Bár természetesen még Starigradban leégtem, méghozzá olvasás közben. Strandszomszédunk, egy horvát család (legalábbis horvát újságot olvasnak) elég nagy szemetet hagy maga körül. Tudod, IQ-szint a magasban…
Ma a sziget északi felére mentünk el, ott fürödtünk egyet. Csodálatosan tiszta volt a víz, és miközben úsztam, rájöttem, hogy a parttól néhány száz méterre miért sötétebb. A víz alján az aljnövényzet nem pár centis volt, mint a part közelében, hanem néhány méteres. A határ nagyon durván nézett ki: világos homok, majd hirtelen valami magas növényzet, mélyen a víz alján, s sötétség. Rengeteg hal úszkált, azokat követtem… Visszafele megnéztünk néhány templomot, meg bepillantottunk egy streetball meccsbe, majd mentünk tovább egy névtelen öböl felé, amit még vasárnap fedeztünk fel. Sziklapart, tenger, a végtelen tenger. Húgom ismét gyűjtött egy csomó kagylót, majd biztos te is kapsz tőle ajándékba.

Pag, a parton üldögélve, 2002. július 11.

Bacsi

A pagi fagylaltárus figurái népszerűek voltak a fiatalok körében

Szia Geogie!

Ezeket a sorokat még Horvátországban írom, az előbb adtam át a kormányt, levezettem néhányszáz kilométert. Valamilyen oknál fogva bekeveredtünk Zágrábba is (úgyhogy már jártam a horvát fővárosban is, igaz csak néhány perc erejéig), majd kifogtunk egy szép hosszú dugót az autópályán. Lépésben haladt a sor egy felújítás miatt. A leállósávban álldogált néhány lerobbant kocsi - úgy látszik, ők nem bírták ezt a szakaszt.
Tegnap este elbúcsúztunk Pag-tól. Kedvelt fagyisunk (ez egy másik, nem amelyik dobálta a gombócokat) soron kívül kiszolgált minket… A szombat délelőttöt pedig Senj-ben töltöttük. Komppal keltünk át, elkerülve azt a járhatatlan összekötő utat. Nagyüzem volt, kérem szépen. Az utolsó kocsi épphogy beállt, már indult is a komp, s csak akkor kezdte el felhúzni a hátsó ajtót. A túloldalt megértettük, hogy miért ez a nagy sietség (egyébként a történelmi hűség kedvéért megemlítem, hogy három komp járt): több kilométeres sort alkottak a várakozó kocsik… Egy kis városnézés Senj-ben, majd fürdés a strandon. Ami roppant érdekes volt: egyrészt itt a leghidegebb az Adriai-tenger, másrészt nagyon sok hal úszkált a part mellett. Szó szerint. Ültünk a sziklán és bámultuk a halrajokat. Csodálatos látvány volt. A néhány lépés után hirtelen mélyülő (1 méterről legalább 5-6- méterre mélyülhetett) vízről már nem is beszélve…
Jé, az ott már egy magyar zászló… Befejezem, további jó nyarat!

Államközti terület Magyarország és Horvátország között, 2002. július 13.

Bacsi