CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 28., vasárnap, Valéria napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  



Vezényszavak gyerekszájból

Csemeték a fűben


Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!


Csemeték a fűben a ház mögött rúgják a labdát. Kicsik még, egyikük alaposan selypít is. Néha nem is értem, mit "harsog" - ilyen korban a gyermekek közül sokan igen hangosan kommunikálnak -, de valami pattogós, utasításszerű mondandónak tűnik...

Rohangálnak, rohangálnak, aztán egyszercsak hasra vágják magukat a fűben, a labda messzire gurul. Felpattannak, megy tovább az egész. Egyszercsak mit hallok??! Az életemben eddig megismert "legformabontóbb", legszürrealistább gyerekszáját hallom. Az egyik kicsi azt ordítja lecövekelve, "kardot nyelt" vigyázzállásban, miközben kezével egy bizonyos távoli pontra mutat:

- Felfedezni!!

A másik, valamivel idősebb fiúcska felkapja a fejét a "parancsra", majd tiszteleg és elrohan - "felfedezni"...

Ekkor erős füst kezd terjengeni valamelyik közeli kertből. Becsukom az ablakot, és átmegyek a másik oldalra, hogy onnan szellőztessek. A ház előtt van egy nyilvános telefonfülke. Ajtaja épp csapódott. Ki nem jött senki, tehát bent van... Nem látom a feketefenyőtől, viszont hangok kezdenek szűrődni. Kisgyerekhang. Hadar, hadar valamit, persze csak játékból telefonál. Egyre jobban belemelegszik, már kiabál. Mit?

- Rendőrség! Rendőrség!

Vár, majd újrakezdi, de most már olyan hangsúllyal, ráadásul a szó végét megnyomva, mintha kutyától vagy kisgyerektől követelné valaki, egyre idegesebben, hogy a parancs teljesüljön.

- RendőrSÉG! RendőrSÉG!

Hát... a két kisfiú utasítani már extrém erősen képes... így négyéves kora táján. Vajon kérni, illetve kérést teljesíteni tudnak-e? Vagy ők is példái azon kis "földszinteseknek", akiknek nevét már unásig ismerem, annyiszor elismétli anyjuk, serkentvén őket szótfogadásra ilyenféleképpen, hogy: "Maartiin! Gyere, kisfiam! Indulunk!" Öt perc múltán: "Martiin! Gyeree!" Közben az ötpercek szorgosan telnek, az anyai idegek szorgosan kopnak, és... Dominiknak és Dzsesszikának is hasonlóképpen "könyörög" az anyukája, de Dzsenifer se éppen arról híres, hogy azonnal ugrik anya hívó szavára... És ott van a csapatban Kittyke is meg Domán, valamint Annácska. Pitó viszont már értelmes nagyfiú.

- gyöngyös -



2002. augusztus 01., csütörtök 20:58


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület