A harmadik napon

A tegnapi nap (a 3.) nagyon gyorsan véget ért. Sokminden történt, de mégis csak mint egy néhány pillanatos versenyfutásra emlékezem. Bár a nap elég későn kezdődött, csak valamikor délután értem ki a Szigetre. És innentől már pörögtek az események. Kosheen, Kispál, Iggy Pop.

Kezdődött mindjárt úgy, hogy Kosheen. Már mindjárt az elején az énekesnőtől megtudhattuk, hogy a Kosheen szerelemzenét játszik, és bevallom, nagyon sokat vártam ettől az együttestől. Tetszett az énekesnőjük, kedves arcú, kreol tünemény, de nem a sudárabbik fajta. Bizonyára ő is tisztában van azzal, hogy a kacagása az emberekre nagyon pozitív hatással van, így nem egyszer csak azért táncolt oda a mikrofonhoz, hogy belenevessen. Kacagott, és mosolygott, és a vidámsága átragadt a közönségre is, akik csak egyre jobban beindultak.
A heves basszusrohamokat tündérünk hangja színezte ezüstösre. Még bele sem melegedtem az ugrálásba, mikor felcsendült a csúcspontot, és egyben a koncert közeli befejezését jelző dallam: "I hide you, away from, the world you rejected". Az első taktusokat heves sikolyok követték, a tömeg ugrált, és hullámzott, tényleg a csúcsra érkeztünk. Ugráltam én is, énekeltem, dúdoltam a ritmust, még néhány dallam, még néhány perc... majd hirtelen: "Bye-bye Hungary". Vége. Így utolólag, talán kicsit csalódtam. A koncert rövidebb volt, mint szerettem volna, és bár pörgős volt, és ütős, valahol mégis több kellett volna! Talán tényleg túl sokat vártam tőlük.

A koncert után azonnal frissítőért rohantunk, alig szedtük össze a társaságot, már kezdődött is a Kispál koncert, és megint szétszakadtunk.
Még folyt a csevej barátokkal, mikor Lovasi rekedt hangjára lettem figyelmes. A színpadról már a tömeget lázította! Futtotunk azonnal, torkunk szakadtából, bele a tömeg kellős közepébe! 0 óra, 2 perc, így indultunk. Ez volt a szám címe, egyik kedvencem, és kitünően megteremtette az alaphangulatot. Aztán néhány lassabb szám következett, talán több is, mint szükséges lett volna, mert kicsit lepunnyadtunk ott a tömegben. Egy-egy gyorsabb szám, ugrálás, ereszd el a hajam, majd újra egy-két lassabb fajta. Aztán a végén megint ugrálás.

Ez már a sokadik Kispál koncertem volt, az ember mindig valami jobbat vár, valami újat, de ennyi koncerttel a hátam mögött, már nehezen mutatnak olyat, hogy meglepődjek. Nem is meglepődni akarok, csak jól érezni magam. A koncert tényleg állati volt, de mégis, csak a megszokott, hiányzott az újdonság varázsa, Lovasiék elzenélték nekünk a szokásos szigeti sójukat, majd elmentek.

Iggy Pop nem kapkodta el a dolgokat. Állítólag valami verekedésbe keveredtek a színpad mögött Kosheenékkel, így kicsit késték. Nem is kicsit, sokat. Kiváncsiak voltunk rá, nagyon, de már türelmünket vesztve álltunk, és vártunk. Aztán jöttek.
Meglehetősen temperamentumos az ürge, nyugodtan letagadhatna néhány tíz évet. A zenéjüket nem is tudom, mihez hasonlítsam. Nekem új volt, először láttam őket élőben, és a hangzásukkal sem voltam teljesen tisztában. De megleptek. A zenéjükben minden másodperc elvarázsol, kábulatból kábulatba zuhansz, és hátradőlve a ritmus vonszol a tudattalanságba. Üt, üt, és üt! Nem a megszokott zene ez, nincsenek unalmas dallamok, melyeket egy-egy hangzatos refrén dob fel. Semmi sem a megszokott, egyszerűen a zene a maga valójában, rémesen jó.

Mire észhez tértünk, már éjfél múlt, és azon tünődtem, hogyan fáradtam el. Pedig még előttünk az éjszaka, és körülöttem kimerült arcok. Hátradőltünk hát, és a hosszúra nyúlt esésben másodpercenként millió képkocka bombázta az agyamat. Láttam a Zanzibárt, ismerős arcokat, ismeretleneket, a zúduló tömeget, a sátram, s végül pedig magam, amint már alszom.

Az ember azt hinné, hogy megbeszéli az ismerőseivel a koncertre menést, elmegy, jól érzi magát és utána pihen egyet. Hát, a valóság kicsit másként fest...

2002. augusztus 2: Kosheen, Nagyszínpad. Az angliai együttesnek eddig csak egyetlen egy számát ismertem (Hide U), és érdekelt, hogy milyen lehet. Szóval elhatároztam, hogy megnézem az este hatkor kezdődő koncertjüket. A dolog azonban közel sem volt olyan egyszerű...

Délután egy katonai sátorban feküdtem egy igazi tábori ágyon és arra gondoltam, hogy milyen jó is lesz nekem - nemsokára kezdődök a koncert. Aztán hívott Gábor, hogy megérkezett a Szigetre - kimentem hát elé a Sziget bejárataként üzemelő K-hídhoz. Elmentünk együtt a sátorhoz, lepakolni a cuccokat. Közben hívott Kalmár - egy interjút kért tőlünk egy amerikai tévének. A Hungary2002 nevű műsornak adott nyilatkozatunk után sietve indultunk el a nagyszínpad felé. Aztán még egy Sport szeletes boxmeccs nézése befigyelt, majd eljött a hat óra. Ismerőseink kitalálták, hogy ők is szeretnék lerakni a táskáikat a sátramban, ezért újból vissza a sátorhoz. Útközben találkoztam Tuzsonnal (Schönherzes), aki - kihasználva e remek lehetőséget - szintén csatlakozott a táskájukat letevők táborához...

8 fős társaságunk hamar szétesett, a Nagyszínpadhoz egyedül érkeztem meg - a Kosheen koncert pedig elkezdődött. Elindultam belefe a tömegbe, kis idő múlva ott állt előttem Gábor. Együtt haladtunk tovább előre, aztán rámköszöntek Orsiék - inentől kezdve velük haladtunk a tömegben, hogy minél közelebb legyünk a színpadhoz. Egy helyen megálltunk, s kezdtünk volna táncolni, amikor a néhány perccel azelőtt szem elől tévesztett húgomat és társaságát pillantottam meg. Csatlakoztunk hozzájuk, hogy együtt fedezzük fel soproni ismerőseinket, akik néhány méterrel táncoltak előttünk. Ezt telefonon biztosan nem lehetett volna így egyeztetni...

Kosheen koncerten voltam. Utána - mint a legtöbb, végigtáncolt ("tombolt") koncert után, egy kis frissítő üdítőre vártam. A Nagyszínpadon egyik kedvenc zenekarom, a Kispál és a borz lépett fel, s kisvártatva kaptam egy sms-t "Jobb oldal, 3. sor". 5 perccel később már Kalmárékkal tomboltam elől, majd miután ráköszöntem Jenőre (egy évfolyamtársam), összeakadtam Lajossal is (egy volt soproni évfolyamtársam), hogy Synternnel (családtag) és a húgommal együtt pörögjünk körbe-körbe...

Szóval ezek után ismét ott tartottam, hogy kipihenem a Kosheen koncertet. Az amerikai Iggy Pop mozgására emlékszem, na meg arra is, hogy láttam egy "Gouranga"-t ordibáló tömeget a Krishna sátorban, s az a milánói makaróni is finom volt, amit a Wan2 színpad mellett fogyasztottam el a Heaven Street Seven fellépése közben. Éreztem, hogy egyre jobban sikerül a Kosheen koncert kipihenése, ezért - tisztán csak relaxáció céljából - elmásztam végignézni a Zanzibár koncertet. A sátorhoz visszafele még belekeveredtem egy drum'n'bass partyba... Hajnali ötkor már világosodott, ez egy fontos tény.

Észrevételeket, javaslatokat, beszámolókat, szigettel kapcsolatos sztorikat a sziget@sopron.hu címre várunk!

Bacsi

Kapcsolódó cikkek (szigetbeszámolók):

Árusok és koncertek
Visszatérni jó
Egy nap múlva Sziget...