Mottó(k):
Mintsem hogy konkoly magva légy búzának szalmája légy.
Búzának örvén a konkoly is vizet iszik. (Ujgur közmondás)

Egyszikűek osztálya: pázsitfüvek cs. - búza
Kétszikűek osztálya: Szegfűfélék cs. – konkoly

Három hír:

„A konkolyt, a gabonavetések ismert gyomnövényét Ausztriában a kihalás fenyegeti, ezért felkerült a "vörös listára", azaz a megmentendő növényfajok jegyzékére. De miért is kell kímélni ennyire egy eddig csak kárhoztatott gyomot? Az igen nehezen irtható répafonálféreg (Heterodera schachtii) elleni biológiai védekezésre tökéletes ellenálló képességének köszönhetően, kiválóan bevált. A konkoly ugyanis mintegy odavonzza a gyökérzetéhez a fonálférgeket, de abban azok - a növény ellenállósága révén - semmi kárt nem tudnak tenni. Így az eddig irtott növénnyel a cukorrépa-táblákon termesztett köztesnövényként találkozhatunk majd.” (Förderungsdienst 1996:9)

"A vetés kézzel történt, az esős évszak kezdetén: október, november hónapban. A földművelő ember reményteli tapasztalata adhatta alapját annak, hogy éppen a földbe hulló és elhaló búzaszem vált Jézus üdvösséget szerző (bő termést hozó) halálának jelképévé (Jn 12,24). A vetés legnagyobb ellenségei az esetleges szárazságon (MTörv 11,17), gabonabetegségeken (MTörv 28,22) vagy sáskajáráson (Ám 7,1-3) kívül a gyomnövények voltak. Köztük a nagyon elterjedt mérges konkollyal (szédítő vadóc, Lolium temulentum), mely Jézus másik példabeszédének "főszereplője" (Mt 13,24-30). A konkoly a növekedés első idejében a búzához nagyon hasonló növény. Fekete és keserű magjának fogyasztásáról azt tartották, hogy megzavarja az értelmet és gonosz gondolatokat ébreszt. (A görög nyelvben a konkoly neve zizania, ebből származik a francia zizanie -- viszály -- szó.)"

"Előfordulnak olyan gyomnövények, amelyek valamikor tömegesen fordultak elő és veszélyesek is voltak. Ilyen például a szépvirágú vetési konkoly, amely még a 20. század közepetáján is tömegesen jelent meg a gabonavetésekben. Ha a fekete, kerek magja az őrlésre szánt búza vagy rozs közé keveredett, akkor súlyos betegséget okozott. Ezért a vetőmag előkészítésének egyik fontos művelete volt a konkolytalanítás. Manapság már ritkaságszámba megy egy-egy konkolynövény és a botanikusoknak nem kis problémát okoz, ha be kívánnak mutatni vagy a herbáriumuk számára le szeretnének préselni egy virágos konkolynövényt.

Láttatok már konkolyt ? Felismernétek?
Amikor saját példabeszédeinkben nyakra-főre dobálódzunk a bibliai képpel, - s találtam idézeteket jogászoktól és közgazdászoktól, újságíróktól és íróktól – könnyen önállósodik a kép, és közben elveszítjük eredeti jelentését.

Pár éve az első Pannonia Sacra ifjúsági lelkitúrán estére megéhezve és kimerülve érkeztünk egy búzatáblához. Aznap reggel épp Máté a búzáról és konkolyról, azaz valójában Isten országáról szóló példabeszédén elmélkedtünk. Az éhes csapat nekiesett az út szélén az érett kalászoknak, és tenyerében morzsolta szét a szemeket, mohón fogyasztva a csodálatos ízű magot. Városi gyerekeknek nagy élmény volt. Lehet, hogy ma kimennénk Pest határába a kocsival, hogy megismételjük a tapasztalatot, nem is találnánk olyan ízletesnek. A jóllakott embernek mások az ízlelőbimbói, mint az éhezőnek. Talán Isten országára és éhesnek kell lennünk, hogy ízlelni tudjuk. Körülnéztem a falatozó csapaton, és megkérdeztem: Konkolyt láttok-e?
Senki se látott. Vagy nem volt, vagy nem ismertük. Én se!

Hol is keresse a mai ember az információt? A hálón, a weben. Egyetlen keresőnél 2500 találatom volt! Bingó! Még képet is találtam egy tucatot, meg egy térképet a Lolium temulentum elterjedéséről. Kiderült, európai növény, Kínába csak nemrég szivárgott be és a trópusokon se híre-se hamva. Elgondolkoztam. A teremtést felváltotta a virtuális világ. Hátborzongató, nem? Vajon a rossz, a hamis tan – amelytől Jézus óvta tanítványait – ma már csak virtuális? Jézus nem virtuális világokról beszélt. A szántóföld, magyarázza, a világ. „A jó mag az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia.”Mt 13, 38.

Van ebben az egyszerű magyarázatban egy veszély a mai ember számára. Igaz, régen se biztos, hogy nagyon másképp volt. Tudniillik, hogy ujjal mutogatunk a „másikra”: ő a konkoly, s mi a búza .
A szekták eljárása ez, s ez volt az inkvizícióé. Igaz, ők nem vártak az aratásig: meg akarták menteni a búzát a konkolytól. Volt és van itt egy félreértés: az ország, Isten országának fia, nem a búza, hanem a jó mag! Nem a búzát, a növényt kell védeni, nem az egyszikű pázsitfélét, hanem annak magját. Mert ha a konkoly magját együtt őrlik a búzáéval, vagy rosszal, ha nem tisztítják meg a termést, akkor a mérgező kis magocska súlyos betegséget okozhat az embernek. Jó analógia ez. A termést kell védeni, nem a vetést. Bármennyire nem tetszik ez az igazaknak, a tisztáknak, együtt kell élniük a gonoszokkal.

A történet pikantériája, hogy a konkoly, amíg együtt nő a vetéssel, még hasznos is. Hogyan? Úgy, ahogyan a hírben olvashattuk: A konkoly tökéletes ellenállóképességének köszönhetően. kiválóan bevált az igen nehezen irtható répafonálféreg (Heterodera schachtii) elleni biológiai védekezésre. A konkoly ugyanis mintegy odavonzza a gyökérzetéhez a fonálférgeket, de abban azok - a növény ellenállósága révén - semmi kárt nem tudnak tenni. Ezért az osztrákok védett növénnyé nyilvánították. Mert kihalófélben van, ez is meglepetés. Olyannyira ritka, hogy bizony már a hálón kell keresni a képét, mint Madách tragédiájának virtuális múzeumában, nem a mezőkön.

Foglaljuk csak össze!
A konkoly a búzatáblában, egyfelől – ezt még nem mondtam – nehezen felismerhető. Hasonlít a búzához, kitűnően álcázza magát. Másfelől szívós, ellenálló, és végül hasznos is, féregölő, biológiai növényvédelemet jelent. De táplálékként veszélyes, méreg. (Fekete és keserű magjának fogyasztásáról azt tartották, hogy megzavarja az értelmet, és gonosz gondolatokat ébreszt. A görög nyelvben a konkoly neve zizania, ebből származik a francia zizanie -- viszály -- szó.) A méreg tehát a viszály, a széthúzás, és ez ellen a tolerancia, a párbeszéd és nem a kirekesztés, a gyomlálás, a mindenkori inkvizíció, index, könyvégetés az orvosság.

A hívek könyörgésében elhangzó imával ellentétben a konkoly nem fojtja meg a búzát. A veszély nem táplálékunk megmérgezésében, a lélek mérgezésében van. Nem az embertől, a gonosztól, hanem a gonosz eszméktől, tévtanoktól, kell megóvni minket, magunkat. S ehhez kell a megkülönböztetés szelleme. Felismerni önmagunkban gonosz indulatainkat, a haragot, az irigységet, a féltékenységet, a Káini indulatokat. Ehhez kell az ima, a lelkigyakorlat, sok gyakorlat.

Keressétek tehát a konkoly magjait eledeletekben, s hagyjátok nőni a szédítő vadócot, a szépnevű és szépvirágú Loliumot!
Kiss Ulrich SJ