Lelket adott a városnak - Megjelent Duics Pál  új albuma

Mondani szokták a jó arcképről, hogy a fotós nem csak az arc vonásait örökíti meg, hanem a mögötte rejtőzködő embert is. Duics Pál nem portrékat fotóz, a város ezer arcát közvetíti, s közben a hely szellemét keresi képein. Sopron albumának új kiadása a napokban jelent meg.

    Az album els? változatát 1999 karácsonyán mutatták be az egykori vármegyeháza dísztermében. A könyvet akkor a budapesti székhelyű Interpress-Adwest Kiadó jegyezte. Az újabb kiadás már teljesen soproni alkotás, hiszen a sikeres album kiadási jogát májusban a helyi Graft Stúdió vásárolta meg. A kiadó és a fotós mellett soproni a szövegíró, Winkler Gábor, valamint Verő József az angol, Siklósi János a német fordító is.
    A könyv első kiadásának ismertetésében írtuk: „Az album képeit készítő fotós, Duics Pál az él? várost mutatja be képein: mozgásában, állandó változásában. Számára Sopron nem egyetlen izgalmas kirándulást vagy gyors látogatást jelentett. A fotós – kezében fényképezőgépével – évtizedek óta együtt él a várossal: képei az emberek által használt települést mutatják be, hajnaltól naplementéig, ősztől tavaszig.”
     Duics Pál az elmúlt két évben sem pihent. Hű maradt önmagához: fényképezőgépével újabb és újabb részleteket fedezett fel kedvenc városában: kőbe faragott nemes címereket, fényben úszó középkori tereket, vidám fúvósokat, okos szőlősgazdákat. De nyomon követte a város változásait is. Szó mint szó: a képek közel egyötödét újakra cserélte – és ezzel tovább gazdagodott  a könyv. Az albumot lapozva úgy tűnik, önálló, új könyvet forgatunk.
  A képcserét nemegyszer a megújulás indokolta, hiszen ma már megint fényképezhető a szépen helyreállított Domonkos-templom, és nagy örömünkre a pusztulással fenyeget Két-mór ház is megint régi pompájában ragyog. (Kár, hogy eközben a Bécsi-dombról feltáruló panorámát házakkal építették el: a könyv e szempontból dokumentum értékű, hiszen lapjain még a korábbi látvány nyári és téli képe van.) Az albumot lapozva döbbennünk rá adósságainkra is. Helyreállításra, kiegészítésre vár például a Panoráma úti villa, melynek festői „torzója” is szerepel a könyvben.
      Az új képekben gyönyörködve úgy tűnik, mintha az utcák ma elevenebbek lennének, mint két éve, a város még szórakoztatóbbá és sokarcúbbá vált – állapíthatjuk meg elégtétellel az újabb képekről. De változatosabbá vált a Fertő élete is. E változásokat érzékeny szemmel rögzíti a fotós.
  Az új soproni album már kapható a könyvesboltokban. Címlapján a városháza sötét árkádjának keretében a Fő tér képe ragyog.
L. Á.