Jó reggelt, professzor úr!
Kubinszky Mihály hetvenöt éves

    Kubinszky Mihály, a jeles építész szakíró, építésztörténet kutató, városunk hűséges polgára szeptember 17-én ünnepelte hetvenötödik születésnapját. Sopronban született, életének döntő részét szülővárosában töltötte el. Középiskoláit Sopronban és Budapesten végezte, mindkét városban a  bencések gimnáziumában tanult.
    Neveltetését, életének alakulását a szülői otthon mellett döntoen a bencések jeles tanárai irányították. A fiatal  diákot körülvevő humán világban azonban kezdettől ott volt a 20. század technikája iránti érdeklődés is. A közlekedés, a repülés, a gépkocsi és természetesen a vasút szeretete, mely már vasútépítő dédapja életében is olyan jelentős szerepet játszott.

    Fiatal éveiben egyszerre vonzották a Frankenburg úton épülő, ízig-vérig korszerű, modern társasházak építészeti és technikai érdekességei, de a GySEV és MÁV pályákon átrobogó szép mozdonyok és érdekes szerelvények – a vasút különös világa – is nagyon érdekelte. Amikor szakmai pályát kellett választania, mégis az építészet mellett döntött. „Számomra az építészet a műszaki és humán tudományok szerencsés találkozását jelentette, olyan mesterséget, amelyben ez is, az is egyforma jelentőséggel bír” – emlékezett vissza később. 1946-ban vették fel építész hallgatónak a Budapesti Műegyetemre. Jeles professzoraira – Csonka Pál, Rados Jenő, Friedrich Lóránd, Kotsis Iván, Kiss Tibor, Korompay György – ma is nagy szeretettel, elismeréssel emlékezik. A grafika és a festészetet iránti érdekl?dést Winkler Oszkár  soproni építész keltette fel benne.
    A szakmai pálya a kivitelezésben eltöltött hat, hosszú évvel kezdődött. 1950-től 1957-ig a Soproni Magasépítő Nemzeti Vállalat, a későbbi Győr  Megyei Állami Építőipari Vállalat   építésvezetője volt, fontos épületek, épületegyüttesek kivitelezési munkáit szervezte és irányította   (Soproni Asztalosárugyár, Petőházi Cukorgyár, fertődi laktanya és a soproni Hunyadi János Általános Iskola újjáépítése). Bár nem volt életcélja ez a fajta munka, de a feladatok, melyeket elvégzett, jelentősek voltak. A későbbi években, amikor a Soproni  Egyetemen az építéstan tárgyát kezdte oktatni, jól felhasználta a kivitelezésben szerzett  tapasztalatokat.
    A kivitelezés évei alatt kezdett rendszeresen írni: szakcikkeit a legjelentősebb hazai szakmai folyóiratok közölték. „A Kubinszky családban ember emlékezet óta mindenki írt – nem véletlenül díszíti címerüket a tollat tartó madár” – mesélte késbb.
 

Dr. Winkler Gábor (a cikk szerzője) Dr. Kubinszky Mihállyal a Sopron 20. századi építészete című kiállítás megnyitóján (2002. január)

    Tudományos érdeklődését az első időkben a 19-20. század újszerű építészeti feladatai, mindenek előtt az európai vasutak építészete kötötte le. Kandidátusi dolgozatának témájául a vasút épületeit választotta. A vasutak építészete Európában című értekezését 1960-ban védte meg. E munkája hamarosan  könyv formájában is megjelent. A kéziratot németre is lefordította: munkája egy csapásra Nyugat-Európában is a téma legjobb szakértőjévé avatta a fiatal építészt. Később, 1974-ben  A századforduló építészelmélete címmel sikerrel nyújtotta be akadémiai doktori értekezését. 1961 óta tagja a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának, melyben Major Máté, majd Finta József elnöksége alatt, 1967 óta titkárként működött. 1997-ben őt választották a bizottság új elnökének. Kés?bb tanulmányai az építészet egy sor, fontos területével bővültek. Publikációinak jegyzéke lenyűgöző: a társszerzőkkel közreadott köteteket is beleszámítva eddig 27 könyve és háromszázötvenet meghaladó tudományos és ismeretterjesztő szakcikke jelent meg. Cikkeit, könyveit magyarul és németül fogalmazza: aki rendszeresen olvassa munkáit, tudja, milyen könnyedén, érdekesen, olvasmányosan ír. Hatalmas irodalmi munkásságának külön fejezetét jelentik építészeti kritikái, épületismertetései. A  soproni Lőverek jellegvédelmének szükségszerűségét először ő hangoztatta. Életművének fontos része Tata, Füzesabony és a budapesti Nyugati pályaudvar történeti épületeinek megmentése.
    Az Erdészeti Főiskola – később Erdészeti és Faipari Egyetem – Építéstani Tanszékére 1956 novemberében Winkler Oszkár Ybl-díjas építész hívására került. Itt 1961-ben adjunktussá, majd 1963-ban docenssé nevezték ki. 1975-ben egyetemi tanárként vette át a tanszék vezetését, melyet 1995. évi nyugdíjazásáig vezetett. 1996-ban professzor emeritus címet, majd az egyetem kitüntető díszdoktori elismerését vehette át az intézmény rektorától.

    Közismerten kiváló előadó. Lebilincselő előadásainak sodró stílusa – akár az egyetem katedráján beszél, akár nemzetközi kongresszuson tart előadást – minden esetben felejthetetlen élményt nyújt hallgatóinak. Ő vezette be a Soproni Egyetem faipari mérnök hallgatói számára a szabadkézi rajz és a bútortörténet tanítását. Igazán nagy örömet a szakmatörténeti előadások és a doktorjelölteknek tartott előadások jelentenek számára.
    Feleségét, Kassay Éva építészt az egyetemen ismerte meg. 1950 karácsonyán kötöttek házasságot. Éva  asszony máig is jó kollégája és igazi szellemi társa. Mindhárom fia a mérnöki hivatást választotta, közülük András követte édesapját az építészet mesterségének gyakorlásában. A népes család számos unokával is büszkélkedhet.
    A nyugdíjas professzor ma is töretlen lendülettel folytatta tudományos tevékenységét. Az elmúlt öt évben az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával Sopron 20. századi építészetének fontos dokumentumait gyűjtötte össze. A nagy jelentőségű terveket, fényképeket, építészek életrajzát kiállítás keretében tárta a soproniak elé. Kubinszky professzornak arra is jutott ideje, hogy munkatársaival Erdély vasúti építészetét könyv formájában összefoglalja és közreadja. Az elmúlt öt évben elnökként nagy energiával    szervezte tovább a városszépítő egyesület tevékenységét is. Sopront féltő okos, szép írásaival gyakran találkozunk.
    Kubinszky Tanár Urat születésnapján a Nyugati Kapu – és e közléssel természetesen a cyberpress.sopron.hu – olvasói és a soproni polgárok nevében is szeretettel köszöntjük, további munkájához erőt és egészséget kívánunk.


Winkler Gábor
Fotó: cyberpress

Kapcsolódó cikk:
Sopron építészete a 20. században