Szereplők:
Mrs. Bank -Borbás Gabi
Victor Velasco-Bács Ferenc
Paul Bratter -Szakács Tibor
Corie Bratter -Sztankay Orsolya
Telefonszerelő-Varga Gábor

Díszlet-jelmez: Mira János
Dramaturg: Tasnádi István

Rendező: Tasnádi Csaba

A soproni közönség már az 1999. márciusi Madách Kamaraszínház vendégjátékából is emlékezhet a műre, és minden korombeli és fiatalabb néző emlékszik Jane Fonda és Robert Redford filmjére, mely ugyan nagy közönségsiker volt, mégis sok kritikus nem magasztalta a celluloidot az egekig, főleg a női szereplő alakítása miatt.
Mint minden darabnak, ennek a Simon Neil műnek is megvan a története; maga az író is nagyon szereti ezt a darabját, és a "megszenvedett egyszerűséget" jelölte meg egy interjújában a sikeres előadás zálogaként.

Nos, a Soproni Petőfi Színházban a mai estén megvalósult az a csoda, melyre sokan és sokat vártunk: egy hagyományos előadás hagyományosan jól sikerült, méltán kiérdemelve a közönség tetszését.
Igaz, hogy a szerző és a szereplők mozgástere nagyon behatárolja a díszletezés lehetőségeit, mégis sikerült egy olyan 1960-as évek beli tetőtéri lakást megjeleníteni, melyben a színész is könnyen játszhat, ugyanakkor adva van a mozgáskomikum tere és nem is túlromantizált.
Még mindig nem értem, hogy az egyébként telitalálat "Rock-legenda" zenéjét miért kell viszont egy éjszakai világítás mellett 100 decibellel harsogni?

Az előadás jól felépített, és a második rész kritikus jeleneteit is megfelelő "hőfokon" sikerül átmenteni, "viharos" jelenetei pedig olyan vehemenciával telítettek, hogy bárhol a világon megállnák a helyüket. Jól megkoreografált mozgássorok követik egymást, és nagy örömömre a szereplők mégis elkerülik a túljátszás kísértéseit.

Varga Gábor kellemes benyomást tett rám a telefonszereplő alakjában. Sztankay Orsolya fiatal, vérbő és még fékezhetetlen fiatalasszony-alakja a szakma szabályainak magasszintű ismeretéről tanúskodik, s mindezt még - adott esetben alig észrevehetően korrigálva is a színpadon - nagyon szép alakítást nyújtott. Szakács Tibor fiatal ügyvéd-alakjára ugyancsak a gondos formálás a jellemző, s amit sokszor kifogásoltunk, arról most el kell mondanunk, hogy nem volt túlmozgásos a figura: a nagy mozgástér betöltése mellett nem volt felesleges mozdulata.

Az est meglepetés-embere viszont ma Bács Ferenc volt, és ezt nem lehet elvitatni. Kevesen tudták volna a darab indulása után még csak elképzelni is a kedves, de a színész eddig megismert személyiségével annyira ellentétes bohém figura megjelenését a színpadon, majd egy átrendezési jelenet közben produkált " szilaj táncát". Egy rövid időre mintha megdermedt volna a színház közönsége, hogy utána teljesen megérdemelt ovációval ünnepelje a jó orgánumú, és most már bátorságáról és sokoldalúságáról is ismertté váló művészt.

A mai estén egy nagyon jól rendezett előadást ünnepelhetett hosszú vastapssal a nagyérdemű a függöny lehulltával. Ünnepelhette a színészeket, a rendezőt, aki a teljesítményhez többoldalúan is hozzájárult: jó ízléssel megszabta a szabadság határait, ugyanakkor nem kétséges rábeszélőkészséggel tudta elfogadtatni az író által megálmodott alakokat. Gratulálok!
- DI -